A periférién mozgó zenekarok együtt könnyebben nyomulhatnak a centrum felé. A BPRNR rövidítés plakátokon, szórólapokon és újabban egy lemezen is feltűnt 2003-ban. A nyelvtörőnek is beillő rövidítés feloldása: Budapest Rock and Roll. A független szerveződés korántsem Budapestre koncentráló rockzenei hálózat kíván lenni, igaz, működése még nem formális. Vörös András, a kitaláló, a Superbutt együttes civilben jogász frontembere szerint az ötlet külföldről, az underground zenekarok DIY (Do It Yourself) mozgalmából jött.

Több hazai zenekar, főleg az underground világban mozgók álltak össze a név alatt. Az egyelőre informális, bár Vörös cégén keresztül számlaképes produkcióként megjelenő csoport bel- és külföldön információt szolgáltat a zenekarokról, bizonyos helyeken pedig képviseli a "tagságot". Együtt jelennek meg, így könnyebb hirdetési helyeket, kezdvezményeket szerezni a médiumoknál, jobb fellépési időpontokat kicsikarni a nagy nyári fesztiválok szervezőiből. Szponzoroknál is kedvezőbb így a pozíciójuk, mert nem csupán egy-egy eseményhez keresnek támogatókat, hanem a csoport évi akár több tucatnyi megjelenéséhez. Egyeztetést is végeznek, így zárva ki, hogy az ország azonos városait több zenekar egyszerre vegye célba, elszíva egymás elől a közönséget és kimerítve a "rétegközönség" pénztárcáját.

A BPRNR tavaly év végén kihozta első válogatásalbumát (BPRNR Vol.1). Egy multival, a Warner Music-kal szerződtek, kész anyagot hoztak nekik, és sikerült elérniük, hogy a jelenlegi átlagáraknak kevesebb mint a feléért lehessen kapni a CD-t. A lemezen a zászlóvivő bandák, a Superbutt, a Hollywoodoo, a Blind Myself, az Insane, a Sun Workshop mellett újak is bemutatkoznak, mint a Hippikiller és a Fish.

A BPRNR afféle védjegy is, van némi stílusazonosság a zenekarok között, minthogy a mozgalom a hard core szcénáról indult, de nem zárnak ki semmilyen zenét, "amiben gitár van". Talán nem kellene az elektronikus színtér zenekarait sem kizárni, bár ők már előbb az önmenedzselés útjára léptek, a drum and bass, jungle és ambient partyk szervezői, valamint a friss, szinte hetente új előadókat, stílusokat kitermelő elektronikus zene aprócska kiadói már régóta ezt az utat járják.

Kérdés, mi történik, ha "az üzlet beindul" és már elégtelen lesz a laza szerveződés, intézményesedni kell. Az alternatív zenében idehaza nem lehet anyagi sikerrel kecsegtető produkciókat működtetni. A BPRNR is éppen csak a létéhez elegendő pénzt termeli meg jegybevételből, lemezeladásból, illetve pólók és egyéb tárgyak eladásából. Két irány kínálkozik a továbblépésre: a hazai koncertszervezés külföldi zenekaroknak, illetve a hazai zenekarok exportja.

A BPRNR "hozza be" a budapesti A38-ra az alternatív hard rock egyik fontos zenekarát, a Sick of It All-t február végén. Egy ilyen nagyságrendű zenekar ára egy és kétmillió forint között van, telt ház esetén már jut a BPRNR pénztárába is valamennyi. Vörös nem tartja lehetetlennek hazai produkciók kinti forgalmazását sem, igaz, egyelőre önköltségi alapon. Talán éppen ez tartotta vissza a multinacionális kiadók itteni aranykorában, a 90-es évek közepén a nagy cégeket attól, hogy komolyan vegyék a magyar zene külföldi promócióját. A BPRNR zenekarai többnyire angolul énekelnek, a nyelv tehát nem akadály (a Superbutt például évi mintegy ötven koncertjének több mint a felét külföldön adja), s a szerveződés egyelőre nem kér százalékot a kiközvetített bandáktól.

A nagyok visszavonulót fújnak, a multinacionális zeneipar itteni képviseletei leépítéssel és területi összevonással reagálnak a lemezipari válságra; eljött volna a teljes körű szolgáltatást (menedzselést, kiadást és bookingot, vagyis koncertszervezést) vállaló kicsik ideje?