Függetlenedni az állami költségvetéstől - ez az indokolás szerint az értelme annak a Nemzeti Kulturális Alapprogramról (NKA) szóló törvényjavaslatnak, amelyet a múlt héten nyújtott be a kulturális miniszter a parlamentnek. Az indítvány értelmében az alapprogram helyett újra - mint 1999 előtt - elkülönített állami pénzalap lesz az NKA-ból, s így technikai értelemben már nem lesz a költségvetés része. A váltás kigondolóinak reményei szerint ezzel talán el lehet kerülni azokat a kínos problémákat, amelyek az idén például az úgynevezett maradványpénzek zárolása (HVG, 2005. október 8.) miatt keletkeztek. "Akikkel még nem kötöttünk szerződést a kormány zárolási döntéséig, azokkal megpróbáltuk úgy intézni a kifizetéseket, hogy azok a jövő évre essenek" - vázolta a mozgásterüket a HVG-nek Perlik Pál, az NKA igazgatója.

Hogy működik?

Az NKA a kulturális járulék címén beszedett pénzből gazdálkodik, ami a kezdeti 1 milliárd forint alatti összegről mostanra évi 8-9 milliárdra nőtt. Ennek közel 10 százaléka megy el az alap működési kiadásaira, a többit szétosztják. Az NKA-nak 16 állandó szakmai kollégiuma van, s mellette mindig felállítanak egy-két alkalmi testületet (például most ilyen a populáris zenekultúra elnevezésű, ideiglenes szakmai kollégium). A pénzt eddig az év elején osztotta szét a bizottság a kollégiumok között, mindig ugyanakkor döntött arról is, milyen preferenciákat kíván az adott évben érvényesíteni. Ezekhez aztán vagy külön rendelt pénzt, vagy a kollégiumoknak kellett saját keretük felhasználásakor ehhez igazodniuk.

A költségvetésről való leválasztás nem jelenti egyúttal azt is, hogy az NKA független lesz a kormánytól, hiszen továbbra is a kulturális miniszter felel majd az alap pénzeinek felhasználásáért, és rendelkezési jogot is gyakorol felette - még ha ezt részben átengedi is az NKA bizottsága elnökének. Az alap hagyományosan olyan mecénásszerepet tölt be, amely az állami elképzelések valóra váltását segíti, ám az indulás, 1993 óta sem sikerült pontosan meghatározni az NKA feladatát a támogatási rendszerben, ezért a rendelkezésre álló pénz gyakran tűzoltásra megy el, a kulturális élet szervezeteinek fenntartására, nem pedig programokra.

Az NKA bizottsága látja el az alapprogram irányítását, míg a pénzelosztásról szakmai kollégiumok döntenek. Ezek eleinte meglehetősen függetlenek voltak a kormányzati befolyástól, hiszen a miniszter csak egy tagot nevezett ki, ám a Fidesz kormányzásának kezdetén megváltozott a helyzet: ettől kezdve a kollégiumok tagjainak felét a tárcavezető jelölte ki. A szocialista és szabaddemokrata ellenzék akkoriban sokat kifogásolta ezt, ám hatalomra kerülése után nem változtatott a gyakorlaton. Sőt a mostani, Bozóki András-féle törvényjavaslat is ezt a rendszert erősíti meg: jelenleg ugyanis a bizottság és a kollégiumok tagjainak felét és a testületek elnökét a miniszter saját hatáskörben nevezi ki, míg a másik felének kiválasztásakor kikéri a szakmai szervezetek véleményét. Az egykor nagyon kárhoztatott centralizáció az új törvény elfogadása esetén még növekszik is. A javaslat szerint csak a miniszter egyetértésével oszthatja majd szét a bizottság a kollégiumok között a rendelkezésre álló összeget, míg most ezt még szabadon megteheti.

A legnagyobb önálló keret a miniszteré, aki tavaly már több mint 2 milliárd forintról dönthetett. Ez a keret eredetileg az egy évben rendelkezésre álló összes pénz tizede volt, a Fidesz-kormányzat alatt elérte az 50 százalékot, majd 2003. január 1-jén 25 százalékra csökkent. Az NKA forrásaira igényt tartanak az állami közintézmények is, mégpedig nem valamely programjukhoz pluszforrásként, hanem gyakran alapfeladataik ellátására. Ez utóbbit pedig az államnak kellene finanszíroznia, ezt azonban pénzhiány vagy a Pénzügyminisztériummal szembeni rossz érdekérvényesítő képesség miatt nem képes teljesíteni a tárca, ezért a kéznél lévő NKA-t használja a hiányok betömködésére. Amikor a Fidesz-kormányzat rátette kezét az NKA pénzeinek felére, akkor egyben azt is elrendelte, hogy az állami intézmények támogatási kérelmeit a miniszteri keretből kell finanszírozni, s azok nem pályázhatnak a kollégiumokhoz. A 25 százalékra csökkentett miniszteri keretet viszont tehermentesíti, hogy ezek az intézmények 2003-tól ismét fordulhattak a kollégiumokhoz.

A miniszteri keretből szokták fizetni a nagyobb rendezvények, kiemelten támogatott műhelyek, főleg zenekarok támogatását is. Több olyan rendezvény is van évente - mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál -, amely olyan nagy segítséget igényel, hogy annak összege elvinné egy kollégium egész éves keretét, vagy pedig szét kellene osztani több kollégium között a támogatását, s ezért inkább a miniszteri kasszából állják a költségeket. E keret egy része egyedi támogatásokra megy, ezekre pályázni sem kell, s azok is igényelhetik, akik ugyanarra a célra a kollégiumoktól már kaptak pénzt. Az elosztás itt gyakorlatilag előre leosztottnak tűnik, ugyanis a kérelmezők 85 százaléka jut támogatáshoz, míg a kollégiumokhoz fordulóknál mindössze egyharmados ez az arány. Aki a minisztertől kap pénzt, az jól be tudja lőni azt is, mire számíthat: a kérelmezők háromnegyede azt az összeget könyvelheti el, amelyet kért. A keret felosztásakor mindig be-becsúsznak olyan támogatások, amelyek a miniszterek ideológiai vagy értékpreferenciáit tükrözik, mint például a Hócipő című lap rendszeres megsegítése vagy a Mozgó Világ folyóiratnak annak ellenére való támogatása, hogy az a szakmai kollégiumtól is kap pénzt. De idetartozhat az is, hogy az A38-as hajó könnyűzenei rendezvényeire is jutott pénz a miniszteri keretből.

A kezdetektől gond a kollégiumoknál, hogy olyanok is ülnek a döntéshozó kuratóriumokban, akiknek a szervezete kérelmet nyújtott be. Az összeférhetetlenséget a kurátorok úgy igyekeztek kizárni, hogy "saját" támogatásukról nem szavaztak. Ennek ellenére az általuk képviselt szervezetek látványosan jobban jártak, mint az átlagos pályázók: az Állami Számvevőszék (ÁSZ) megállapítása szerint amíg 2005 első félévében a beérkezett pályázatok felét támogatták, addig a kurátorok szervezetei által benyújtottakénak több mint 80 százaléka volt sikeres. A parlament előtt fekvő törvényjavaslat egyébként kiegészülne összeférhetetlenségi szabályokkal, ám lényegében csak azt emelné törvénnyé, ami eddig is a gyakorlat volt. Az ÁSZ vizsgálatának fényében kérdéses tehát, mennyivel lesz tisztább és hatékonyabb az új eljárás.

Az NKA közben apró belső reformokkal is próbálkozik, egyelőre azonban vitatható eredménnyel. Ezen a héten jár le például a szépirodalmi folyóiratok 2006. évi támogatására irányuló pályázat, ahol most feltételül szabták, hogy a lapoknak folyamatosan auditáltatniuk kell a példányszámot. Ha a pályázatban előzetesen megadott szám jelentősen eltér az auditálttól, az NKA visszakövetelheti a pénzt. Az ÁSZ vizsgálata szerint e lapok sokkal több példányt nyomtatnak, mint amennyit el tudnak adni, s így a fő mecénásuknak számító alapprogram tulajdonképpen a nyomdákat és a papíripart dotálja. A szépirodalmi periodikák iránti érdeklődés ugyanis erősen megcsappant: a Magyar Írószövetség Magyar Napló című folyóiratából például tavaly havonta kevesebb mint ezer példányt tudtak eladni a több mint 2 ezer nyomtatottból, de sok lapból csak néhány száz fogy.

Az új feltételek között szerepel még, hogy félmillió forintnál kevesebb támogatást nem szavaznak meg (ugyanakkor már az idei évre sem kapott senki ilyen kis támogatást), illetve hogy a szétaprózódás elkerülése érdekében nem szavaznak meg az igényelt összeg 80 százalékánál kevesebbet. Ez viszont azzal járhat, hogy egyes folyóiratok kiesnek a támogatási körből, s talán meg is szűnnek. Már csak amiatt is, mert a 2005-re szétosztott 192 millió forinttal szemben most csak 120 millió áll a kollégium rendelkezésére.

RIBA ISTVÁN