97 éves korában, szombaton meghalt Tom Lehrer, aki zenei sikereinek csúcsán hátat fordított a rivaldafénynek és inkább életét a tudománynak szentelte.
Lehrer az '50-es években szerzett magának hírnevet a kegyetlen humorú kupléival, amelyekben a korszak hidegháborús hisztériáján épp úgy tudott mulatni, mint a begyöpösödött társadalmi konvenciókon.
Az egyik jellegzetes dala volt például a We Will All Go Together When We Go (Amikor elmegyünk, együtt megyünk), ami akár a Dr. Strangelove betétdala is lehetett volna, hiszen egy kifejezetten vidám és könnyed hangulatú dalban Lehrer arról énekelt, hogy ha a fejünkre dobott atombomba velünk együtt viszi a barátainkat és a szomszédainkat is, akkor senki nem marad hátra gyászolni.
https://www.youtube.com/watch?v=frAEmhqdLFs
Külön dalt szentelt a náci rakétaprogram atyjának, Wernher von Braunnak is, aki a második világháború rettegett V-típusú német rakétái után az amerikaiak holdraszállási projektjének is meghatározó figurája lett.
https://www.youtube.com/watch?v=QEJ9HrZq7Ro
Persze Lehrer nem csak politikai témákról énekelt, dalaiban volt szó a tavaszi napsütésben, parkban üldögélve galambmérgezésől, a kisvárosi közösségek olyan értékes tagjairól, mint a jó öreg kábítószernepper, valamint a mazochizmus tangóba öntéséről is.
https://www.youtube.com/watch?v=yhuMLpdnOjY
Minden bizonnyal ő volt a legjobban meglepve, amikor kiderült, hogy ezek a dalai nagy sikert arattak és a lemezei több százezer példányban keltek el. Ugyanakkor megvolt benne a lelki erő ahhoz is, hogy mindennek hátat fordítson és életét inkább eredeti hivatásának, a matematikának szentelje. Igaz, már a zenei pályafutásában is megfigyelhető a matek, hiszen írt ő dalt Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij orosz matematikusról, meg a deriválásról is.
A visszavonulását élete folyamán többféleképpen is indokolta, ezek közül a legerősebb talán az volt, amikor kijelentette, hogy a politikai szatíra akkor szűnt meg, amikor Henry Kissinger megkapta a béke Nobel-díjat. Innentől kezdve Tom Lehrer lényegében a tudománynak élt és a Harvardon, valamint az M.I.T-n, valmaint a Kaliforniai Egyetemen oktatott. Még a 80-as évek elején arról beszélt egy interjúban, hogy addig szeretné megtartani a Massachusetts-i otthonát, amíg teljesen el nem zselésedik az agya, utána természetesen végképp átköltözik Kaliforniába.
