Már nem is emlékszik, mikor aludt egy jót utoljára – honnan lehet tudni, hogy ez már a perimenopauza, és mi a megoldás?

„Második serdülőkornak is hívják, mert egy kicsit megőrülünk a hormonoktól.” Egyre több szó esik a menopauzáról, de az azt megelőző időszakban bekövetkező változások is nagyobb figyelmet érdemelnének. Hány éves korban jelentkezik a perimenopauza, és milyen tünetekre kell számítani? Hogyan lehet enyhíteni ezeket? Deli Tamás nőgyógyász-endokrinológus és Iványi Orsolya, a Magyar Menopausa Társaság vezetőségi tagja mondta el.

Már nem is emlékszik, mikor aludt egy jót utoljára – honnan lehet tudni, hogy ez már a perimenopauza, és mi a megoldás?

„Nem sokkal a 40. születésnapom után, két évvel ezelőtt rendszeresen izzadtan ébredtem fel, és kiütések jelentek meg a mellkasomon. Állandóan viszketett a bőröm, és álmomban véresre vakartam a lábam – mintha kerékpárbalesetet szenvedtem volna, ami vicces volt, mert annyira elviselhetetlenül fájtak a melleim, hogy már nem tudtam biciklizni vagy edzeni, sőt autót vezetni sem sportmelltartó nélkül. Furcsa új allergiáim is lettek – hajfestékre, mosószerre, alkoholra –, és gyakran volt a mellkasomban rebegő érzés, ami lehetett szívbetegség vagy csak pszichés eredetű. Szorongás és álmatlanság is társult a fentiekhez, de lehetetlen volt megmondani, hogy ezek a rejtélyes betegségem elsődleges tünetei vagy már az arra adott válaszok” – írta le a perimenopauza időszakát a The Cut szerzője, Jessica Bennett.

Perimenopauzának nevezzük a menopauzát, vagyis a menstruáció végleges megszűnését megelőző éveket és az utána következő 12 hónapot. Mint azt sokan tudják, születéskor a nők testében még 1-2 millió petesejt van, számuk már a pubertáskorra 300–400 ezerre csökken, a negyvenes éveikre pedig már csak a töredékük (10-25 ezer) pihen a petefészkekben. Majd egy hormonális káoszként jellemezhető időszak után a petesejtkészlet gyakorlatilag kimerül, nincs több ovuláció, nincs több menstruáció.

A perimenopauza is tud annyira egyéni tapasztalás lenni, mint a (poszt)menopauza. Második serdülőkornak is hívják, mert egy kicsit megőrülünk a hormonoktól. Ez a női reproduktív ciklus eleje és vége, két fő átmenet egy nő életében

– fogalmaz Iványi Orsolya menopauza-edukációs aktivista a Mindent a változókorról című könyvében. A perimenopauza több évig eltarthat, és bár alapvetően természetes folyamat, előfordul, hogy bizonyos tényezők, például nőgyógyászati műtét, rákkezelés vagy akár a dohányzás úgynevezett korai petefészek-kimerüléshez, pontosabban -elégtelenséghez vezethet. Erről korábbi cikkünkben tudhat meg többet.

„El kellett gyászolnom, hogy tíz évet veszítettem az életemből” – akiket a menopauza túl korán elér

A változókor önmagában is kihívás, és még nehezebb lehet, ha nem egészen úgy zajlik le, ahogyan szokott. Milyen okok válthatják ki a korai menopauzát, milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni, és mire figyeljen, aki mindenképp szeretne gyereket? Miért számít, hogy egy nő 20 vagy 40 évet él ösztrogén nélkül, és mit vegyen figyelembe, aki a hormonterápiát fontolgatja?

Hogy valaki belépett-e a perimenopauzába, azt hormonvizsgálatokkal nem lehet megállapítani, hiszen ezek szintje szélsőségesen ingadozik, akár napról napra is – ez különösen igaz az ösztrogénre.