|
"Amilyen fukar és kegyetlen volt hozzád a sors éveid számát illetően, olyan kegyes és bőkezű az eljátszott szerepek tekintetében" - emlékezett Lukács Sándor, a Vígszínház művésze Kaszás Attilára, aki 16 évig játszott a teátrumban. Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója felidézte a színész halálát követő napokat. Mint mondta, megrendült kollégák érkeztek a teátrumba, "gyönyörű harmónia költözött a klubba, (...) a hiányod volt a kötőanyag". Felidézte a színész emlékére rendezett virrasztást is, amelyen mintegy négyezren vettek részt. Záró gondolatsorában úgy fogalmazott: "addig élsz, ameddig szeretünk téged, és mi addig élünk, ameddig szeretjük egymást". Szarvas József színész barátjára emlékezve felidézte hétköznapjaikat, a közösen elköltött vacsorákat. Rudolf Péter úgy jellemezte elhunyt kollégáját: "a színész, aki csak tehetségével követelt magának szerepet". "Kivárt a sors, amíg megszületik a fiad, lesz, aki tovább szeresse, akit szerettél, és tovább gondolja, amit gondoltál" - mondta. A Duna melletti parkban Rudolf Péter úgy fogalmazott: "elillansz közülünk, drága barátom, víz hátán a széllel, szabadon".
Nem sokkal a búcsúztatás után Kaszás Attila hamvait szűk családi körben egy hajóról a Dunába szórták - közölte Horváth Orsolya, a Nemzeti Színház sajtóreferense. Kaszás Attila 1960-ban született a szlovákiai Vágsellyén. A Színház és Filmművészeti Főiskolán 1983-ban végzett, Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, utána négy évig szabadúszóként tevékenykedett. 2003-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz.
© Stiller Ákos |
