Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám
Tetszett a cikk?

A nagy dobásban nincsenek hősök, és önkéntelenül is olyan embereknek drukkolunk, akikben szemernyi könyörület sincs. De jobb is, hogy a 2008-as gazdasági világválságról végre pozitív hősök nélkül készült film – így még egyértelműbb, milyen emberi tulajdonságok vezettek ahhoz az összeomláshoz, amely nagyobb hatással volt az életünkre, mint a YouTube vagy az okostelefon megjelenése. Mindezt egy felszabadultan játszó dream team, Gosling, Carell, Pitt és Bale tolja a képünkbe.

Az összes eddigi gazdasági válsággal foglakozó film ott hibázott, hogy megpróbált hőst keresni a Wall Street valamelyik irodájában. Egy olyan figurát, akiben az összeomlás pillanatában megszólal a lelkiismeret. A nagy dobás (The Big Short) azzal veri magasan a mezőnyt, hogy meg sem próbál hősöket keresni. "Amíg az egész világ a jó öreg bulit tolta, néhány kívülálló és különc észrevette, ami senki másnak nem tűnt fel" – hallhatjuk Ryan Gosling karakterének film eleji bevezetőjében. A nagy dobás főszereplői ezek a csodabogarak, akiket, ha őszintén magunkba nézünk, nem szeretnénk a barátaink között tudni. Még akkor sem, ha irdatlan nagy vagyont lehetett volna keresni a barátságukkal.

Senki nem sejt semmit?

A 2008-as összeomlást eddig nagyrészt drámaként próbálták meg bemutatni. Az eddig főleg Will Ferrell-vígjátékokon edződött rendező, Adam McKay azonban jó érzékkel kőkemény szatírát csinált a valós eseményekből. Ráérzett, hogy a film alapjául szolgáló könyv, Michael Lewis azonos című írása vegytiszta abszurd, amin – a komoly téma ellenére vagy épp amiatt – a térdünket csapkodva lehet nevetni. A film végére azonban a felszabadult nevetéshez döbbenet vegyül. Amin a valódi sztárparádé (Ryan Gosling, Steve Carrell, Christian Bale, Brad Pitt egy filmben? Mintha világválogatott focisták passzolgatnának előttünk.) közben könnyen átsiklunk, az a film végéhez közeledve egyre világosabb lesz. Hiába rokkantak bele több millióan a válságba, az esetből semmit sem tanultunk. Nagy eséllyel ugyanúgy nem fogunk odafigyelni a vészjósló csodabogarakra a következő alkalommal sem.

©

De félre a moralizálással, mert A nagy dobás nagyon helyesen (és a kordivatnak megfelelően) antihősök segítségével röhögi pofán a bankvilágot. Eleve olyan szereplőket követhetünk végig a filmben, akik mind szkeptikusak a rendszerrel szemben, sőt néha kéjesen élvezik, hogy körülöttük senki sem sejti a küszöbön álló összeomlást. Ja, és ezen még pénzt is keresnének? Akkor most ki is a féreg ebben a történetben: a hazugok, vagy a hazugságon dollármilliókat keresők?

Kipukkanó lufin csücsülni

Több szálon jutunk el a ma már ismert 2008-as eseményekig, de a legjobban egyértelműen Steve Carell figurája, a hazugságra különösen érzékeny és azonnal lecsapó befektető, Mark Baum karaktere sikerült. Carell a mestere a kiállhatatlan, idegesítő, de a nézőben valahol mélyen szimpátiát ébresztő karaktereknek, és ezt A nagy dobásban nyújtott alakítása csak még jobban aláhúzza. Baum és befektetői csapata a történet szerint a terepre (a frissen felhúzott, jelzáloghitellel terhelt lakásokhoz) is lemegy, hogy a saját szemével győződjön meg róla, hogy az amerikai bankszféra egy hamarosan kipukkanó lufin csücsül.

Steve Carell mint Mark Baum A nagy dobásban
©

A többi főszereplő hozzá képest inkább szándékosan képregényszerű figura. Christian Bale a szociopata, metálrajongó befektetőt, Michael Burryt hozza iszonyat szórakoztatóan. Igaz, az ő karakterét tényleg az abszurditásra hegyezték ki, emberi pillanata talán csak egyszer-kétszer adatik a film során. Burry karaktere inkább csak ellensúlyként szolgál a később beigazolódó elméletében kétkedők egyre ellenszenvesebb hadával szemben.

Brad Pitt és Ryan Gosling is remekül mutat nagy betűkkel a plakátokon, de valójában az ő szerepük sincs túlcifrázva. Pitt a pénzügyi világból teljesen kiábrándult konteóhívőt, Ben Rickertöt hozza sallangmentesen, Goslingnak pedig a velejéig romlott, de a saját fajtáját is megvető bankár, Jared Vennett igazi jutalomfalat.

Hogy teljes legyen a kép, kapunk még két jó szimatú garázsbrókert (első komolyabb moziszerepében John Magaro és Finn Wittrock): ők hozzák a friss levegőt a saját szabályai szerint működő és áttörhetetlennek tűnő pénzügyi világba. Ők jelentik a külső szemet a nézőnek, hiszen épp az ő történetüket figyelve bukhat ki minden nézőből a kérdés: ha ők kívülről is látták a bajt, hogyhogy más nem vette észre belülről?

Christian Bale a csodabogár Michael Burry szerepében
©

A több szálon futó cselekményt azzal teszi még lehengerlőbbé McKay, hogy a történet folyását archív felvételekkel és a nézőhöz intézett monológokkal/példabeszédekkel akasztja meg. A bevágott tévéfelvételek arra emlékeztetnek, hogy a történet nem a fantázia szüleménye, míg a fogalmakat magyarázó kiszólások a gazdasági szakkifejezések erdejében igazítják el a laikusokat.

A nagy dobás sikere azért is garantált, mert nagyon ügyesen kerüli meg a banki szakzsargon problémáját. Míg mások megpróbálták a történetbe ágyazni a bonyolultnak tűnő szakkifejezéseket, McKay látványosan kiragadta a kontextusból az olyan szavakat mint a szintetikus CDO, vagy subprime hitel, és nemhogy szájba rágja őket, hanem egyenesen az arcunkba tolja a jelentésüket. Mert ahogy arra a történetet narráló bankár ficsúr, Jered Vennett figyelmeztet: a bankszakma csak azért használ ilyen kifejezéseket, hogy abból az ügyfelek semmit se értsenek.

Szóval aki attól félne, hogy nem értené a filmet, megnyugodhat, mert az alkotók nem a gazdasági válság okait kutatják filmükben, hanem a mindenkori emberi kapzsiságot figurázzák ki leplezetlen dühvel. McKay és írótársa, Charles Randolph nem is rejtik véka alá, kivel szimpatizálnak ebben a történetben. Nem, nem az utolsó pillanatig hezitáló Mark Baummal, aki a válság elszabadulásakor elbizonytalanodik. Nem a különcsége miatt szerethető Burry-vel, és nem is a még romlatlanul érkező fiatal brókerekkel. A nagy dobás szinte észrevétlenül a válságot valóban megérző senkiknek készült, igen, nekünk, akik várhatóan a következő hasonló esetnél is értetlenül csóváljuk majd a fejünket. Csak legalább ilyen jól szórakozzunk legközelebb is, ha filmet csinálnak a következő globális átverésből.

A nagy dobást február 4-től vetítik a hazai mozik.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Macron után Merkellel tárgyalt az új amerikai elnök

Macron után Merkellel tárgyalt az új amerikai elnök

Fideszes politikus ellenőrzi az uniós rendőrséget

Fideszes politikus ellenőrzi az uniós rendőrséget

IMF: Az eddig vártnál gyorsabb lesz a kilábalás a válságból, kivéve Nyugat-Európában és Dél-Amerikában

IMF: Az eddig vártnál gyorsabb lesz a kilábalás a válságból, kivéve Nyugat-Európában és Dél-Amerikában