szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A kommunista pártlap 1956. október 22-én eljutott odáig, hogy Nagy Imrét nyíltan emlegette vezércikkében, mint olyan politikust, akivel szemben korábban Rákosi Mátyás elfogultan politizált. A Szabad Nép vezércikke Sztálint és Rákosit bírálta, miközben a címoldalon lehetett olvasni az alakuló közös piacról és az Euratomról.

Megjelent Lenin műveinek 35. kötete – a Szabad Népet, a kommunista pártlapot ez arra ösztökélte 1956. október 22-én, hogy Sztálinnal szemben Lenint dicsérje. Mindezt természetesen a hivatalos szovjet politikához, a hruscsovi desztalinizációhoz, a februári moszkvai kongresszushoz illeszkedve igyekezett megtenni a szerkesztőség: „Most, amikor az SZKP XX. kongresszusa után újra eredeti fényükben ragyoghatnak a lenini eszmék, amikor kritikusan felülvizsgálunk sok olyan tételt, amit az elmúlt években marxizmus-leninizmus címén tanultunk, és sokan tanítottunk is, marxista könyvkiadásunk e jelentős sikerének nagy aktuális elméleti és politikai jelentősége van.”

A mai olvasó benyomása az, hogy a cikk szerzője abban az álomban ringatta magát: csupán Sztálin hibái miatt nem sikerült – kis túlzással élve – a „kommunista Kánaánba” eljutni: „Ma már világos, hogy a gazdasági építőmunkában csakúgy, mint az ideológia területén, a kommunisták, a párt nevelésében csakúgy, mint a szocialista állam megszervezésében előbbre tarthatnánk, sok buktatót elkerülhettünk volna, sok önkritikát tehettünk volna feleslegessé, ha jobban ismerjük, s főleg hívebben követjük Lenint.” Valószínűleg itt a cikk szerzője nem a kronstadti matrózok (az 1917-es forradalom hősei) leverésére és Lenin más – Sztálinhoz hasonló kegyetlenségű – intézkedésére gondolt.

„Visszatérni a lenini eszmékhez” – ellentétben Rákosival

„Visszatérni a lenini eszmékhez, Lenintől tanulni – e jelszavakat írják ma zászlajukra a kommunista pártok szerte a világon. A vezércikk írója ezután egyértelművé teszi: Rákosi Mátyással szemben (akit ekkorra már leváltottak pártvezéri posztjáról) az 1953-55 közötti miniszterelnök, Nagy Imre „nemzeti kommunista” irányvonalát támogatja: „Lenintől tanulni, a lenini eszméket hazánkban is diadalra vinni csak úgy tudjuk, ha így cselekszünk, ha minden párt- és kormányhatározat megszületését mindenekelőtt a magyar viszonyok alapos felmérése, a tapasztalatok, a teendők mélyreható vitája előzi meg.”

©

„Az elmúlt évek sok hibája és bűne gyökerezett abban, hogy nem ez jellemezte a párt és a kormány szerveinek munkamódszerét. Rákosi Mátyás elvtárs egyszemélyi vezetése, amely 1953 júniusában sem szűnt meg teljesen, sőt 1955 márciusa után újra megerősödött, szükségképpen ebben az időszakban is hibák forrásává vált” – írja a vezércikk szerzője, hozzátéve: „egyes esetekben Rákosi Mátyás elvtárs személyes elfogultságának szerepe (mint például Nagy Imre elvtárs nézeteinek megítélésében) nyilvánvalóan homlokegyenest ellenkezik a tudományos lenini munkastílussal.”

Lengyelországban éppen egy nemzeti kommunista került hatalomra

Kelet-Közép-Európa meghatározó országában éppen ekkor a nemzeti kommunizmus egy másik reprezentánsa került hatalomra. Október 22-én már a nyilvánosság is megtudhatta, hogy „Wladyslaw Gomulka elvtárs a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára”. Gomulkát valójában már október 13-án kijelölték lengyel pártvezérnek – ahogy ezt Andrzej Paczkowski írja, s amint erről Mementó-sorozatunkban már írtunk is.

A Szabad Nép Varsóba kiküldött tudósítója a 22-ei lapban már Gomulka pártvezérként elmondott első nyilvános beszédéről is tudósított. „Lengyelországnak nagy gazdasági nehézségei vannak, amelyek nem csökkennek, hanem növekszenek. Emiatt az utóbbi időben nem tudták törleszteni a külföldi kölcsönöket. (…) A rossz gazdasági helyzetért most az egész nép, az egész munkásosztály fizet.” Éppen ezért „Lengyelország életének minden területén sok mindent meg kell változtatni” – citálta az új lengyel vezetőt a Szabad Nép.

Lépések a munkásönigazgatás felé

Ám Gomulka szerint „annak megszüntetésére, ami ma rossz Lengyelország életében, nem elegendő vezetők leváltása. Sok mindent meg kell változtatni a gazdálkodás rendszerében, az állam- és pártapparátusban.” „Meg kell mondanunk a dolgozóknak a teljes igazságot – folytatta. – Nem tudjuk most emelni a munkabért. Új eszközöket csak a munka termelékenységének növelésével, a gazdálkodás rendszerének megváltoztatásával lehet találni. Olcsóbban, jobbat és többet kell termelni.”

Ennek eléréséhez Gomulka szerint „segíteni kell a munkások kezdeményezéseit a gazdálkodási rendszer megváltoztatására és az üzemeknek több önállóságot kell adni”. Ez már-már Jugoszláviára utalt, ahol a munkástanácsok, a munkásönigazgatás szerepe ekkoriban a leglátványosabb volt Kelet-Európában. Ekkoriban Magyarországon a Szabad Nép és a Magyar Nemzet is előállt munkásönigazgatást erősítő ötletekkel, sőt a magyar pártküldöttség a délszláv országban éppen az ottani munkástanács működésével (is) ismerkedett.

Mi áll az újságcikkek hátterében a szovjet nagykövet, későbbi pártfőtitkár szerint?

Jurij Andropov 1956-ban budapesti szovjet nagykövet volt. Később a KGB főnöke, majd pártfőtitkár lett a Szovjetunióban. Andropov a forradalom kitörése napján, október 23-án küldött táviratot Moszkvába, amelyet Szakolczai Attila idéz Az 1956-os forradalom és szabadságharc című kötetében. A nagykövet ekkor Ács Lajossal való korábbi beszélgetéseiről számolt be, aki Gerő és Kádár távollétében – ők 23-áig Jugoszláviában utazgattak – a magyar Politikai Bizottság rangidőse, kvázi vezetője volt. Ács – Andropov szerint – „nagyon feszültnek és veszélyesnek” ítélte Magyarország belpolitikai helyzetét.

©

Ács „nyíltan bevallotta” Andropovnak, hogy a Politikai Bizottság „lényegében nem tud semmiféle komoly befolyást gyakorolni a párton belüli és az országban kialakult helyzetre”. Úgy vélte, hogy Nagy Imre és az „ellenzék” tekintélye nő a tömegek körében, és a sajtó is az ő kezükben van. „Ennek alátámasztására Ács elvtárs elmondta, ahhoz, hogy elérje a Politikai Bizottság érdekében álló cikkek közlését a Szabad Népben, már néhányszor kénytelen volt a Nagyhoz közel álló ellenzéki vezetőkhöz, Harasztihoz és Losonczyhoz segítségért fordulni.” (Itt Haraszti Sándorról van szó, akit kommunista létére Rákosi és Kádár is börtönbe csukatott, illetve Losonczy Gézáról, aki majd a Nagy Imre-perben kerül vád alá, és aki a börtönben hal meg 1957 végén.) Ebből is látható, hogy a két fontos napilap – a Magyar Nemzet és a Szabad Nép – a forradalom előtti napokban egyre inkább függetlenedett a hivatalos pártvezetéstől.

A DISZ szalad az események után

Közben itthon a diákság egyre radikálisabb követeléseket fogalmazott meg. A Szabad Nép címoldalából kiderült, hogy az addigi kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ is igyekezett reagálni erre: „A DISZ Központi Vezetőségének intéző bizottsága október 23-án délután 2 órára összehívta a DISZ Központi Vezetőségét. Napirendi pont: a DISZ helyzete és feladatai. (…) Az intéző bizottság helyesli a budapesti munkás- és középiskolás diákifjúság parlamentjének megrendezését, és október 27-ére összehívja az egyetemi ifjúság országos parlamentjét, amelynek fórduma elé terjeszti az ifjúsági szövetség újjászervezésére vonatkozó javaslatait.”

A DISZ-en azonban ekkor már túlfutottak az események. A szervezet képtelen volt az ifjúságra hatást gyakorolni. A szegedi MEFESZ megalakulása az előző napokban megmutatta, hogy a kommunista szervezeten kívül képzelik el a főiskolások és az egyetemisták a saját érdekeik képviseletét. A forradalom leverése után sem szervezik újjá a DISZ-t, helyette alakul majd meg a KISZ, a Kommunista Ifjúsági Szövetség.

Alakul az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom

Nyugat-Európában ekkoriban olyan folyamatok zajlottak, amelyek az egész kontinens jövőjét alapvetően meghatározták. Ezt olvashatjuk a Szabad Nép címoldalán: „Az európai szén- és acélközösség hat tagállama (…) megkezdte tárgyalásait az Euratomról és a közös piacról.” Itt a Közös Piac, az Európai Gazdasági Közösség, illetve a mai Európai Unió születésének közvetlen előzményeiről van szó. (A római szerződéssel együtt, 1957-ben jön majd létre az Euratom is, amely a nyugat-európai atomenergia-ipar összehangolására törekvő szervezet volt.  Magyarországon viszont 1956 októberében jelentette be a Tervhivatal szovjethű vezetője, Berei Andor, hogy új atomerőművet terveznek – és tegyük hozzá: 1956-ban nem az alakulóban lévő Euratommal működött együtt az Országos Tervhivatal.)


A szerző az OSZK-1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Nagy Feró is elkapta a koronavírust

Nagy Feró is elkapta a koronavírust

Mit tud egy 15 ezer forintos okos karpánt? Teszten a Xiaomi Mi Smart Band 5

Mit tud egy 15 ezer forintos okos karpánt? Teszten a Xiaomi Mi Smart Band 5

Csupa régi ruhából készített új kollekciót egy olasz luxusmárka

Csupa régi ruhából készített új kollekciót egy olasz luxusmárka