A magas C királyáról, minden idők egyik legnagyobb tenorjáról Ron Howard Oscar-díjas rendező készített filmet. A Pavarotti című dokumentumfilm nyomon követi, hogy a modenai pék fiából hogyan lett a bel canto fejedelme és az opera első szupersztárja. És persze nem Luciano Pavarottiról beszélnénk, ha nem volna képes még így, felvételről is meghatni a nézőt: könnyek nélkül legalábbis nehéz végighallgatni a névjegyévé vált Nessun dormát az utolsó fellépésén Torinóban. Mint ahogy az sem véletlen hogy a barátja és pályatársa, Plácido Domingo azt mondta róla:

Ha kinyitotta a száját, minden könnyebb lett.

A Pavarotti díszbemutatóját a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a Maestro özvegye, Nicoletta Mantovani is megtisztelte. A budapesti nézők szeptember 25-én az Urániában láthatják először a Big Bang Media forgalmazásában október 10-től országosan vetített filmet. Nicoletta Mantovanival, Pavarotti szellemi örökségének az ápolójával családi vonatkozásokról, a legenda mögötti emberi tartalmakról beszélgettünk.  

MTI / Vajda János

hvg.hu: Ron Howard dokumentumfilmje ön szerint azt a Pavarottit adja vissza, akit ő maga szeretett volna hátrahagyni az utókornak?

Nicoletta Mantovani: A válaszom egyértelmű igen. Howard komoly kutatásokon alapuló, érzékeny utazásra indult Luciano életében, a személyiségének olyan aspektusait is reflektorfénybe állítva, ami a nagyközönség számára kevéssé ismert. Pavarotti nagylelkű, a környezete és a világ problémáira hatványozottan érzékeny, szeretetéhes és szeretetet sugárzó ember volt. Imádta az élet apró örömeit. Soha nem azért énekelt, hogy híres legyen, hanem az éneklés gyönyörűségéért. Tisztában volt azzal, hogy kivételes kincs van a hangjában, a tehetségét isteni adománynak tekintette, amellyel másokat szolgálhat. Nagy szavak, de Luciano esetében fedik a valóságot: az egész emberiséget magához akarta ölelni. A kicsik, az árvák, a kisemmizettek, a számkivetettek oldalán állt. Az énekesi karrierjével egyenes arányban állt a szenvedélyes emberszeretete. Kötelességének érezte, hogy visszaadja mindazt, amit kapott.

Humanitárius tevékenységének a legszebb példája a Pavarotti & Friends jótékonysági koncertsorozat szülővárosában, Modenában, ahová a popzene krémjét hívta el. Az adománygyűjtő gálák bevételét a háború sújtotta területeken élő gyerekeknek szánta. Emellett Boszniában létrehozott és támogatott egy zenei központot fiataloknak. Afganisztánból és Koszovóból érkező menekülteknek is számos adománygyűjtő akciót szervezett, finanszírozott. 

hvg.hu: Családtagok és pályatársak Zubin Mehtától José Carrerason át Bonóig vallanak a filmben Pavarottiról, akit művészként és emberként is megannyi ellentmondás jellemzett. Egyszerre volt az élet császára és lámpalázas „kisgyerek”, bohóc és pátriárka. Érte önt bármiféle meglepetés az interjúbeszélgetések alatt?

N. M.: Meglepetés helyett inkább rácsodálkozásról beszélnék. Howard filmje finoman érinti azt a kérdést, hogy milyen belső küzdelmekkel járt Luciano számára megmaradni egyfelől a paraszti Olaszország szülöttének, modenai lokálpatriótának, másfelől világpolgárként átszelni kontinenseket, rajongók, hódolók, munkatársak gyűrűjében. A nyilvánosság és a magánélet szálait, örömeit és kudarcait közös nevezőre hozni, azt hiszem, ez minden művész számára óriási kihívás. E tekintetben Luciano sem volt kivétel. Érdekes időutazás volt számomra felfedezni azoknak az éveknek, évtizedeknek a változásait, amelyeknek nem lehettem a közvetlen tanúja.

AFP / Nivola Casamassima

hvg.hu: A Luciano Pavarotti halála után ön által létrehívott Pavarotti Alapítvány mivel járult hozzá a dokumentumfilm elkészüléséhez?

N. M.: Az otthon felvett amatőr videóktól kezdve az utazásairól, a fellépéseiről készült archív felvételekig az archív anyagok zöme a Pavarotti Alapítvány archívumából származik. Lényegében Luciano álmát sikerült valóra váltani ezzel az alapítvánnyal, amely pályakezdő énekesek útját egyengeti, ösztöndíjjal segíti a továbbképzésüket, fellépési lehetőségeket biztosít a számukra. 

hvg.hu: Pavarotti maga is foglalkozott fiatal énekesek képzésével. Egyik utolsó tanítványa Vittorio Grigolo volt, akit Olaszországban kikiáltottak Pavarotti méltó utódjának.

N. M.: Luciano még a halála előtti héten is adott énekleckét Vittoriónak, a Bohémélet-beli debütálására készítette fel. Volt valami sorsszerű egybeesés az ő kapcsolatukban. Grigolo 12 évesen a Pásztorfiú szerepét énekelte a Tosca római előadásában Luciano Cavaradossija oldalán. És Luciano már akkor megsejtette benne a jövő nagy tenorját. Bizonyára létezik egy láthatatlan szál, amely összeköti a múltat a jelennel. Ahogyan pályája kezdetén Pavarottit Caruso örökösének tartották, úgy Grigolo viszi tovább azt a bel canto hagyományt, amelyet Luciano képviselt. Hasonlóan szoros kapcsolat fűzte Pavarottit Andrea Bocellihez és Juan Diego Flórezhez, mindkettejük művészi útját a kezdettől figyelemmel kísérte, bátorította őket. 

hvg.hu: Az énekléssel szinte egyenértékű szenvedély fűzte Pavarottit az olasz konyhához, kiváló szakács hírében állt. Néhány éve Milánóban egy étterem-múzeumot is avattak a tiszteletére. Hogy látja a kapcsolatát a gasztronómiával?

Big Bang Media

N. M.: Öt évvel ezelőtt a milánói expo idejére terveztük ennek a szakrális gasztrohelynek a megnyitását Luciano kedvenc fogásaival az étlapon, a modenai Pavarotti múzeumból kölcsönzött fotókkal, emléktárgyakkal. Luciano köztudottan imádta a tésztaféléket, az élet élvezetében kitüntetett helyet foglalt el a konyhaművészet. Sok operabarát is látogatja az éttermet, ezért hetente egyszer kamarakoncerteket is tartanak az alapítvány növendékei. Luciano rendkívül büszke volt a származására, mindig nyitva volt a háza barátok, rokonok, betérő vendégek előtt. Egyik kedvenc mondása szerint

terített asztaloknál dőlnek el a világ legjelentéktelenebb és legjelentősebb kérdései. 

hvg.hu: Kemény ítéletek kereszttüzében tálalta a sajtó az önök kapcsolatát, egyrészt a köztük lévő korkülönbség miatt, másrészt mert Pavarotti nős volt, amikor megismerkedtek. Akkoriban találkoztak, amikor Pavarotti pop-rock vonalra váltott.

N. M.: Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy volt némi szerepem abban, hogy Luciano életben tartotta a Pavarotti & Friends kezdeményezést, amit egy évvel azelőtt indított el, hogy megismerkedtünk. A megújulás, a más irányba való nyitás szelét hoztam az életébe azzal együtt, hogy szerves része volt a személyiségének a gyermeki rácsodálkozás mindenféle újdonságra. Mindig azt hallottam tőle, hogy a zene a legbiztosabb gyógyír a félelmeink leküzdésére. A boszniai háború nagyon mélyen érintette.  Emlékeztette őt a gyerekkorára, amikor a világháborús bombatámadásokat imával és zenehallgatással vészelte át.

Big Bang Media

hvg.hu: Ön természettudományokat hallgatott a bolognai egyetemen. Az édesapja révén ismerte meg Pavarottit, aki a közvetlen munkatársa volt. Mi fogta meg elsőre huszonéves lányként az akkor már világhírű művészben?

N. M.: Ha létezik szerelem első látásra, akkor a miénk mindenképpen az volt. Hivatalosan sokáig Pavarotti titkárnőjeként, asszisztenseként szerepeltem, mindenhová utaztam vele. Szép lassan rádöbbentünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Ezernyi dolog vonzott benne, az életöröme, a könnyedsége, a humora, a szenvedélyessége. Mindent a maga teljességében élt meg, önfeledten, a pillanat varázsának adózva. A mai napig hiányzik az életemből és a világból is az a fajta lelkesedés, ami őt jellemezte. Az ölelésében annyi gyengédség, védelem volt.

Luciano egyszerre volt a szerelmem, az életmesterem, a barátom, a szeretőm, a társam. 

hvg.hu: Nem sokkal a megismerkedésük után kiderült, hogy ön sclerosis multiplexben szenved. A betegsége mennyire árnyékolta be a kapcsolatukat?

N. M.: Semennyire. Még közelebb hozott minket egymáshoz. Eddig szerettelek, mostantól imádlak – ez volt a legszebb mondat, amit Lucianótól hallottam. Megtanultam az oldalán harcolni a betegséggel, rávezetett, hogy nem katasztrófa, hanem egy lehetőség a sorstól a belső fejlődésre. Az életet felfoghatjuk rémesnek is meg gyönyörűnek is. A látásmódunkon múlik, hogy melyiket választjuk. Erre is Luciano tanított meg. 

hvg.hu: Évekig titkolt kapcsolatukat hangos médiabotrány övezte. Pavarotti halála után sem csitultak a kedélyek a végrendelet körüli harcok miatt.

N. M.: A rossz nyelvek elnémítására a legjobb módszer, ha boldogságot kívánunk azoknak, akik bántanak minket. Ezt is Lucianótól tanultam.

Big Bang Media

hvg.hu: A több százmillió eurós örökséget illetően végül megegyezett a két család. Jelenleg milyen viszonyt ápol Aduával, Pavarotti előző feleségével, aki a háttérből irányította férje karrierjét, és a három lányával?

N. M.: Tizenkét évvel Luciano halála után már túl vagyunk a megbékélésen, kezet nyújtottunk egymásnak Aduával. Nincs értelme haragot tartani. Ami Luciano felnőtt lányait illeti, harmonikus a kapcsolatunk, ahogy azt Luciano is szerette volna. Elvégre Alicének, a lányunknak a nővéreiről van szó.

hvg.hu: Mi igaz abból, hogy megtiltotta a most tizenhat éves lányuknak, hogy a zenei pályát válassza, noha kiválóan zongorázik?

N. M.: Egy szó sem igaz ebből. Alice örökölte ugyan az apja hallását, muzikális, de a görög-latin nyelvek és kultúra iránt mutat érdeklődést. A természete hasonlít Lucianóéra, ő is az igazság bajnoka, őszinte, nyitott, életvidám személyiség.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: