K polgártárs megígérte, hogy Putyin bukni fog

„Nem volt tisztességes, de végül jót tett az országnak: a vállalatok újra működni kezdtek és az emberek kaptak fizetést” – vallja Gibney filmjében Mihail Hodorkovszkij arról a privatizációs programról, melynek részeként ő és üzlettársai a Jukosz olajipari vállalatot szerezték meg valós értékének töredékéért.

A módszer egyszerű volt: a Szovjetunió széthullásakor megtollasodott – és a privatizációs utalványokat millió számra felvásárló – üzletemberek hitelt folyósítottak a csőd szélén szédelgő állami vállalatoknak, s amikor azok nem tudták visszafizetni a kölcsönt, a hitelezők tulajdonjogot szereztek a cégben. A vállalatokat átszervezték, azok már termeltek nyereséget, az alkalmazottak kaptak fizetést, s amikor a szavazóurnákhoz járultak 1996-ban, nem a kommunista Gennagyij Zjuganovra, hanem a hivatalban lévő államfőre, Borisz Jelcinre voksoltak.

Bár a módszer nem tűnik bonyolultnak, a szovjet birodalom széthullása utáni általános csődhelyzetben és káoszban csak kevesen voltak képesek teljesíteni ezt a feladatot. A saját bevallása szerint is mohó Hodorkovszkij egyike volt a sikeres, de egyben gátlástalan üzletembereknek, s néhány év alatt nemzetközi összehasonlításban is korszerűnek mondható céget faragott a Jukoszból.

A valóban mélyre ásó filmben Gibney, aki a Londonban élő Hodorkovszkij mellett megszólaltatta az egykori oligarcha üzlettársait, valamint az akkori és a mostani orosz valóságot ismerő újságírókat is, azt sugallja, hogy Hodorkovszkij végül azért került börtönbe Putyin országlása első éveiben, mert megunta a szupergazdagságot, és az egész országot át akarta alakítani. S a többi oligarchával ellentétben ő nem játékszereket – focicsapatokat, vagy Fabergé-tojásokat vásárolt – hanem megpróbált szembeszállni az autoriter Putyinnal. Hodorkovszkij ugyanis nem volt semmivel sem rosszabb, mint a rablóprivatizáció során meggazdagodott többi orosz oligarcha, az ő valós „bűne” az lett, hogy nem volt hajlandó távol tartani magát a politikától.

K Polgártárs – a cím Mihail Hodorkovszkij nevére utal, hiszen az angol átírásban Khodorkovskynak írják – így látványos átalakuláson ment át: miután sztoikus nyugalommal viselte el a börtönben eltöltött közel tíz évet, most Londonból szervezi és finanszírozza Putyin ellenzékét. Annak ellenére teszi, hogy ő is tudja, nem egy orosz ellenzéki halt furcsa halált a brit fővárosban. Bár Gibney korábban többször is hangsúlyozta, hogy egy filmes vagy egy újságíró nem lehet teljesen objektív, a K polgártárs mégis a nézőre bízza, hogy eldöntse: Hodorkovszkij valóban megváltozott, vagy a lelke mélyén ugyanolyan maradt, mint húsz évvel ezelőtt volt, s csak az eszközeit változtatta meg.

A filmnek nincs – és nem is lehet – valódi vége: Hodorkovszkij, az egykori oligarcha elismeri, hogy az orosz ellenzék nem túl sikeres, de hangsúlyozza, hogy hosszú távra tervez. „Putyin demokráciaparódája egyszer véget fog érni, ha nem most, akkor 5-10 év múlva" – ígéri Hodorkovszkij.

A dokumentumfilmnek két vetítése lesz, és mindkét esetben beszélgetés követi:

K polgártárs | Citizen K

Film event by BIDF - Budapest International Documentary Festival and British Council Magyarország on Friday, January 31 2020