Húsz éve tagja a Katona József Színháznak, de mint a 24.hu-nak adott interjúban elmondta, néhány éve érez magában valami fásultságot, a Kincsem című film óta pedig kicsit kifelé is áll a rúdja a színházból. A lap abból az apropóból készített interjút Nagy Ervinnel, hogy néhány napja kiderült, elhagyja a Katona társulatát. Mint mondja, azért, mert „a színház a legnagyobb röghöz kötés”, ő viszont most lát lehetőséget arra, hogy úgy ossza be az idejét, ahogyan szeretné. Ahogy az interjúban fogalmazott: „(…) ha sikerülne felépíteni egy olyan karriert, ami állandó filmes elfoglaltsággal jár, szeretnék úgy élni, mint az amerikai sztárok”.
Nagy Ervin beszélt arról is, hogy nem gondolja, hogy csak a Katonában lehet zseniális előadásokat csinálni, és neki az elmúlt években Pintér Béla a kortárs színházban a csúcs.
A legjobban viszont szombat délelőtt érzi magát a balatonfüredi bazársoron, ahol odaszólnak, hogy „művész úr”.
Igen! És én tényleg a nép hangja vagyok, amikor politikusokat küldök a faszba, akkor is! Mert én élvezem ezt. Mert én a melósokkal nőttem fel. Ha úgy tetszik, most is egy színházi melós vagyok. És büszke vagyok rá. Ha megkóstolnak, úgy válaszolok.
Az interjúban szóba került a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása is. Nagy Ervin szerint:
Nem lehet a művészethez hozzábabrálni állandóan. Megbosszulja magát, ha a politika ide is bele akar mászni.
Arra a felvetésre pedig, hogy a vádak szerint a színművészetin liberális ideológiai nevelés folyik, Nagy Ervin a maga keresetlenségével azt mondta:
Egy lófaszt! (…) A művészet nem politika. (…) Nem lehet a művészetet főhajtásra kényszeríteni. Illetve ideig-óráig igen, de ez hosszú távon öngól. Ha nincs néző a moziban, de nagyon sok pénzt eltapsoltunk, ha magunk alá gyűrjük a színészképzést, és onnan nem jön majd ki semmi, ami használható, akkor csak lesz majd egyszer valaki, aki azt mondja, hogy itt valamit elbasztunk.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
