1980. december 8-án délután John Lennont a híres manhattani Dakota-házban található lakásában fotózta Annie Leibovitz a Rolling Stone magazin számára. Miután ez megvolt, feleségével, Yoko Onóval stúdióba mentek, hogy Ono Walking On Thin Ice című dalán dolgozzanak. Az épület előtt várta őket egy félénk fiatalember, bizonyos Mark David Chapman, aki arra kérte Lennont, hogy dedikálja neki a néhány hete megjelent lemezét. Erről az aktusról, egy lesifotós fényképet is készített, ez lett a Lennonról készült utolsó fotó.

John Lennon and Mark David Chapman. #truecrime #newyork #johnlennon #lennon #markdavidchapman #podcast. https://t.co/8ZJFb3lZwp pic.twitter.com/RIfNJpOyg2

— Captain (@truecrimegarage) December 2, 2020

Lennonék ezután el is mentek a stúdióba, és késő estig dolgoztak a dalon. Chapman azonban maradt a ház előtt, J. D. Salinger Zabhegyező című kötetét olvasgatta, amíg meg nem érkezett 22.50-kor a pár.

A Dakota ház

AFP

Ekkor már nem autogramot kért, hanem öt lövést adott le Lennonra. Négy golyó célba is talált, Lennon „Meglőttek!” felkiáltással összeesett. A portás revolverrel rontott a nyugodtan álló tettesre: „Tudja ön, hogy mit tett?”, és azt a szenvtelen választ kapta:

Igen, épp most lőttem le John Lennont.

A lövések zajára perceken belül egy rendőrautó érkezett a helyszínre, és a járőrök a mentőket meg sem várva a kórházba vitték Lennont. Sérülései azonban olyan súlyosak voltak, hogy nem lehetett megmenteni, 23 óra 7 perckor halottnak nyilvánították.

Nem politikai gyilkosság volt

Bár egyértelműnek tűnt, hogy egy magányos őrült követte el a gyilkosságot, természetesen komolyan felmerült mindenféle összeesküvés-elmélet is. „Annyira értelmetlen Lennon halála, hogy a rajongók máig nem képesek elfogadni, hogy ez egy magánakció volt, és semmi alapja nincs az összeesküvés-elméleteknek. Egy megkattant rajongó megsértődött Lennonra, úgy érezte, hogy elárulta őt, és lelőtte. Hogy ebben bármilyen politikai szál lett volna, arra a spekuláción kívül az égvilágon semmi nem utal” – mondja László Róbert politológus, Beatles-szakértő, a zenekar történetét bemutató, évekig futó Beatles50 blog szerzője.

Az akkor 25 éves hawaii lakos Mark David Chapman fanatikus Lennon-rajongó volt, középiskolában maga is zenélt egy együttesben. Idővel egyre jobban kiábrándult bálványából, mert úgy vélte, éles az ellentét nyilatkozatai és fényűző élete között, vallásos megtérése után (a híres „Népszerűbbek vagyunk Jézusnál” nyilatkozat miatt) istengyalázót is látott benne. Chapmanre nagy hatást gyakorolt Salinger regénye is, amelynek főhősével azonosította magát.

Lennonról az FBI gyakorlatilag a zenész Amerikába érkezése pillanatától vezetett ugyan aktát, de ez így volt még sok százezer emberrel. A merénylet ráadásul abban az időszakban volt, amikor Ronald Reagant már megválasztották elnöknek, de még Carter volt hivatalban. Egy ilyen időszakban, mondja a szakértő, pláne nincs rá politikai indok, hogy meggyilkoljanak egy zenészt, pusztán azért, mert öt év hallgatás után éppen visszatérni készül.

Lennon politikai, ideológiai elveiben, megszólalásaiban egyébként túl nagy koherenciát nem lehet felfedezni – hangsúlyozza László. Nagyon ösztönös ember volt, elképesztő igazságérzettel, bár fiatalon kifejezetten balhés volt. 1963-ban részegen kis híján agyonverte az egyik barátját, aki azzal vádolta, hogy homoszexuális viszonyba keveredett a menedzserével. Lennont annyira felidegesítette ez a beszólás, hogy kevesen múlott, hogy nem lett nagyobb baj ebből az incidensből. „Ha ott kettővel többet üt, elképzelhető, hogy a Beatlest nem ismeri meg a világ. Innen indul, és néhány év alatt jut el a pacifizmusig. Levetkőzi az erőszakos énjét és válik az egyik legismertebb békemozgalmárrá.”

Kacérkodik a baloldali mozgalmakkal, ellenzi a vietnámi háborút, ír dalokat a börtönlázadásokról, rasszizmusról, szexuális kapcsolatokról, a britek szerepéről az észak-írországi vallási alapú harcokban és személyes gondjairól az amerikai zöld kártya megszerzésében – ezek a politizáló dalok elsősorban a Some Time in New York City című albumon jelentek meg, amely albumot egyébként a karrierje mélypontjának tartanak a sokszor esetlen, primitív üzenetek miatt. A lemezen van azért egy-két nagyon erős szám, László szerint például Woman is the Nigger of the World című szexizmus-ellenes dal csak azért nem lett a feminizmus himnusza, mert az „n betűs szó” ott van a címében és ez Amerikában máig elfogadhatatlan.

„De volt olyan is, amikor Mao Ce-tung-os kitűzővel rohangált, mondták is neki, hogy nagytakarítást kéne tartani a fejében.”

Önpusztítás, főállású apaság, újrakezdés

Hivatalosan 1970-ben oszlott fel a Beatles, ezután Lennonnak következett egy rövid aktívabb időszaka, majd utána az általa csak „elveszett hétvégének” nevezett mintegy másfél év, amikor külön költözött Yoko Onótól, Los Angelesben élt egy másik nővel (egyébként Ono áldásával) és teljesen önpusztító életmódot folytatott. László szerint nagyon kevés híja volt, hogy Lennon – sok kollégájához hasonlóan – belehaljon a rock and rollba, kisebb csoda, hogy túl tudta élni a 70-es évek elejét.

Ebben az időben, ahogy korábban a szólóéletművéről írt cikkben bemutattuk, felvett néhány lemezt, aminek a színvonala meg se közelítette a nemhogy a Beatles, de még az ő első két szólólemezének a színvonalát sem. Amikor újra összekerült Onóval, és megszületett a kisfiuk is, Sean, Lennon úgy döntött, hogy teljes energiájával a családjára fog fókuszálni.

„Ő volt lényegében az első világhírű figura, aki otthon maradt gyereket nevelni. Ez akár a mai világban is példamutató hivatkozási alap lehetne: bemutatta, hogy az szexi, ha egy férfi főállású apuka.”

Természetesen a gitárt ekkoriban is elővette otthon, és 1980-ra érezte úgy, hogy most már szeretne összerakni egy újabb lemezt. Ez lett a Double Fantasy, aminek felét Ono-szerzemények, felét Lennon-szerzemények tették ki, és a nyitó dal konkrétan az újrakezdésről szólt. Lennon ekkor komolyan fontolgatta, hogy újra színpadra áll. Ez már, Chapman miatt nem valósult meg.

Nem állhatott össze újra a Beatles

A rajongók eddig a pillanatig egyébként végig reménykedtek abban, hogy még összeállhat a Beatles, főleg, amikor kiderült, hogy időnként azért csak össze-összefutottak a tagok. Lennon a korábbi elhidegülés ellenére még Paul McCartney-vel is találkozott. László szerint ugyanakkor John Lennon soha nem akart újra együtt zenélni a Beatles-szel.

AFP

A szakértő úgy véli ugyanakkor, hogy a rajongók előbb-utóbb kikényszerítették volna az összeállást, ami viszont elképzelhető, hogy rettentő kínosra sikerült volna. „Szerintem a Beatles tökéletlenül tökéletes történetének a Lennon-tragédia fontos része. Rengeteg feloszlott együttes állt össze hosszú kihagyás után, és csak néhányuknak sikerült jól a comeback-je. A Beatles-legendához hozzátartozik, hogy miután 1969 szeptemberében Lennon kimondta az általa alapított együttes végét, soha többet nem tartózkodott a négy tag egy légtérben.”

Külön-külön mindenki találkozott mindenkivel, még zenéltek is időnként együtt, de négyen egyszerre soha.

Imagine

Egyik tag szólókarrierje sem közelítette meg azt a színvonalat, amit együtt tudtak csinálni. Ha ezt nem várjuk el, akkor László Róbert is egyetért a hvg.hu korábbi listájával abban, hogy Lennon első két szólóalbuma (Plastic Ono Band, Imagine) abszolút vállalható, sőt vannak bennük olyan pillanatok, dalok, amik veséig tudnak hatolni. „Ha egy dalt kellene mondanom, a God című dalt emelném ki. Az önanalízis és az önkifejezés olyan fokát üti meg, amire a legérzékenyebb művészek közül is csak kevesen képesek, mindezt úgy, hogy máig érvényes, általános életigazságot fogalmaz meg.”

Paul McCartney mindig is tisztában volt vele, hogy ő egyedül kevesebb, mint a Lennon–McCartney szerzőpáros fele. Tudta, hogy nincs, aki lenyesegesse a vadhajtásait, aki beszól neki, aki inspirálja. Lennonnal ellentétben ő ezt felmérte, de azt nem, hogy a 60-as éveket nem lehet visszahozni, és hiába vágyott arra, hogy újra Lennonnal dolgozhasson. A 70-es évek közepére a korábbi odaszólogatások is abbamaradtak közöttük, amik korábban még dalok formájában a lemezein is tetten érhetők voltak. McCartney egyébként mindig hangsúlyozza, hogy kibékültek, és ez segített neki abban, hogy fel tudja dolgozni Lennon halálát.

László Róbert úgy látja, ma is jelent valamit a fiatalok számára a Beatles. „Ha elmegyek mai tribute-bandák koncertjeire, nemcsak kopaszodó öregurak vannak ott, hanem tomboló tinik is. Nem kell megfejteni a Beatles-varázs titkát, a Beatles örökérvényű, hallgassuk minél többet, és ne csak a slágereket.”

Világszerte gyászolták

A gyilkosság híre az egész világot sokkolta, december 14-én özvegye felhívására világszerte milliók emlékeztek Lennonra tíz perc csenddel, Liverpoolban 30 ezer, a New York-i Central Parkban több mint 200 ezer gyászoló gyűlt össze, az amerikai rádiók erre a tíz percre megszakították adásukat. A Double Fantasy hatalmas példányszámban kelt el és megkapta az év albumának járó Grammy-díjat.

Lennon hamvait felesége Yoko Ono, a zenész által hőn szeretett Central Parkban szórta szét, körülbelül azon a ponton, ahol most a Strawberry Fields emlékhely található.

Chapmant, aki a gyilkosság után nem próbált elmenekülni, előre megfontolt emberöléssel vádolták meg. Tucatnyi pszichiáter több hónapon át vizsgálta és végül arra jutottak, személyiségzavarban szenved ugyan, de beszámítható, így bíróság elé kellett állnia. A perben bűnösnek vallotta magát és életfogytiglanra ítélték, szabadlábra helyezését húsz év után kérvényezhette először. A börtönben, ahol biztonsága érdekében elkülönítve kezelték, írnokként és a konyhán dolgozott, a rácsok mögül több interjút is adott. Szabadlábra helyezését húsz év letöltött büntetés után 2000-ben kérvényezhette először, ezt azóta tizenegy alkalommal utasították el, legutóbb idén augusztusban, legközelebbi meghallgatása 2022-ben esedékes.

Az egyik ilyen meghallgatáson Chapman hangsúlyozta, hogy a gyilkosság célja kizárólag az volt, hogy felhívja magára a figyelmet. Vallomása szerint a halállistáján szerepelt még Johnny Carson amerikai humorista és George C. Scott neve is, de Lennon veszte az volt, hogy híresebb volt náluk.

Az is kiderült, hogy 38-as revolverét Honoluluban vásárolta, ahol ehhez csak a jogosítványát kellett felmutatnia, a speciális, felfúrt hegyű töltényeket egy atlantai barátjától, egy rendőrtől szerezte be. A kérdésre, hogy miért éppen ilyen lőszerre volt szüksége, Chapman azt válaszolta: hogy "mert ezek pusztítóbb erejűek".