Egy nappal azután, hogy a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon levetítették az idei Berlinale fődíjas filmjét, a román Radu Jude Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban-ját, egy váci kormánypárti lap diadalmasan beszámolt arról, hogy házmesteri, bocsánat, állampolgári feljelentésre, politikusi közreműködéssel sikerült eltávolíttatni a helyi könyvtár „Nem tudod, hogyan mondd el? Segítünk!” feliratú, mentálhigiénés egészséget szolgáló könyvespolcáról a Meseország mindenkié című mesekönyvet, amely botrányos módon normálisként ábrázol többek között azonos nemű emberek között is szeretetre épülő párkapcsolatokat.

Jó válasz ez arra a (tényleg) kínzó kérdésre, amelyet a néző a moziból kilépve biztosan feltesz magának:

tényleg ennyire rettenetes, gyűlöletre, gyűlölködésre épülő világban élünk, mint amit ez a román film ábrázol? Tényleg ennyire súlyos a helyzet?

A váci eset csont nélkül befért volna a filmbe, olyannyira, hogy ha az Romániában történik, Radu Jude rendező talán tényleg bele is írta volna. Illetve hát bele is írta, ha nevek és címek nélkül is, hiszen a Zűrös kettyintés… utolsó harmada épp azt veszi végig, hányféleképp, hányféle okból is zúdítjuk ma egymásra a minden logikát vagy tudományos alapot nélkülöző, kirekesztő, megbélyegző, ítélkező, gyűlöletre épülő fröcsögéseinket. És mindezt egyébként, realista tartalom ide vagy oda, a legkevésbé sem realista módon, hanem egy abszurdba hajló, nevetséges, groteszk komédiába ágyazva, kikacsintásokkal, túlzásokkal és karikatúrákkal vegyítve.

IMDb / Microfilm / Silviu Ghetie

Radu Jude filmjének ugyanis korántsem csak a címe szokatlan, sőt, a nézőnek nyilvánvalóan nem is a sztori vagy a mondanivaló lesz az, ami primer szinten megmarad belőle, hanem a merőben újszerű és filmművészetileg is újító formája. (Márpedig 2021-ben azért már elég kevés filmet lehet felelősséggel újítónak nevezni, szóval ez nem kis szó.) A Zűrös kettyintés… három fejezetből és egy prológusból épül fel. A film minden bevezetés nélkül egy teljes vásznat betöltő pénisszel kezdődik: egy pár készít éppen házi felvételt szeretkezésükről, a maguk kisszerű, mozivásznon cseppet sem vonzó, inkább szánalmas és abszurd módján, gyűrött, rendetlen holmik között, az ajtó túloldaláról bekiabáló nagymamával, aki a gyerek viselkedéséről panaszkodik és a gyógyszerek kiváltására figyelmeztet, miközben a kamera folyamatosan veszi a hardcore pornójelenetet, minden finomkodás nélkül, élesben.

Ez a felvétel jelenti a cselekmény alapját: a nő, Emi tanár, a felvétel pedig felkerül a netre, így nagy botrány készül az iskolában. Az első harmadban azt látjuk, ahogy Emi az esti, az ügy miatt összehívott szülői értekezletre készülve járkál Bukarestben, vásárol, ügyeket intéz. Ugyanakkor itt sem a tulajdonképpeni cselekmény marad meg: a kamera úgy követi Emit, mintha önálló életet élne, elidőz a város lepusztult, ocsmány részein, ráközelít a legízléstelenebb óriásplakátokra, azaz mintegy véletlenül rámutat arra, hogy sok helyen milyen sivárság vesz körül bennünket.

És, ami fontosabb, azt is megmutatja, mit vesz körül és talán erősít fel ez a sivárság: a folyamatos feszültséget, amelyben mindenki megfojtaná a másikat egy kanál vízben a legkisebb apróságért is. Ráadásul Jude filmje már reflektál a koronavírus-járványra is, így a maszkviselés, az orr vagy áll alá húzott maszkok, a járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletek is tovább nehezítik a mindennapokat, épp úgy, hogy kivételesen még egy magyar is összekeverheti Bukarestet Budapesttel, csak mi nem a hasonló hangzás miatt, mint a külföldiek, hanem a hasonlóan izzó ingerültség miatt. A harmadik fejezet pedig maga a szülői értekezlet, amelyen panteonszerűen felvonul a létező összes gyűlölködési forma nőgyűlölettől rasszizmuson át az antiszemitizmusig, mélyen átitatva az érzékenység és az empátia teljes hiányával.

IMDb / Microfilm / Silviu Ghetie

A kettő közötti, hosszú rész pedig egy tényleg totálisan meghökkentő és újszerű szekvencia. Egy huszonhat szóból álló „kisszótár”, amely tényleg, az ami: szótár. A rendező szavakat, kifejezéseket és neveket sorol társadalmi távolságtartástól a blowjobon át a román forradalomig, ezeket hol a filmhez forgatott, hol – alighanem – a YouTube-ról letöltött videókkal illusztrálja, valamint a saját maga által írt szómagyarázatokkal definiálja; mindennek a szó cselekményre vonatkozó értelmében semmi köze nincs a film további részeihez.

Annál több köze van viszont más értelemben, és nyilván épp ez a merőben újszerű dramaturgiai megoldás az, ami a berlini Arany Medve odaítélésében is nagyban közrejátszhatott. Az egy-egy gegen kívül – mint például amikor a „hatékonyság” szót egy rögtön a kórház mellé épített temetkezési vállalattal illusztrálja, a társadalmi távolságtartást pedig egyik kezükkel hosszú botok két végét, a másikkal a poharat fogó, táncoló falusiakkal ábrázolja – a szómagyarázatok súlyosan depresszívek, provokatívak és mérhetetlenül elkeserítőek. A „család” szóról nincs más mondanivalója, mint hogy hány gyereket bántalmaznak Romániában, a „karácsony” kapcsán csak arról beszél, hogyan kellett időben végezni a háborúban a zsidók lemészárlásával, hogy aztán a katonák nyugodtan ünnepelhessék Jézus születése napját, és így tovább. Máskor pedig a fogyasztói társadalmat kritizálja a francia forradalomról elnevezett fánkkal, a román forradalomról elnevezett vörösborral és hasonlókkal.

IMDb / Microfilm / Silviu Ghetie

Eklektikusságában, provokatívságában, sűrűségében, sarkításaiban egy az egyben értelmezhetetlen ez a rész, nincs konkrét mondanivaló, nincs valamiféle tanulság, sőt: mintha épp arra buzdítaná a művészfilmek jellemzően inkább liberális, humanista nézőit, hogy kérdőjelezzék meg, vagy legalábbis nézzék néha más perspektívából is saját ítéleteiket, saját kiábrándultságukat. Nem kétséges, hogy igazak az elhangzó adatok, történelmi tények, vagy hogy egyfajta új primitivitás irányába mutatnak a kapitalista társadalomból kiragadott példák – mégis: talán mást is észre lehet venni a világból, vagy talán mégsem feltétlenül visz előre, ha csak erre koncentrálunk. De mire idáig jut az ember a képek értelmezésében, már ellent is mond magának, hiszen a szótár, majd utána a harmadik fejezet ugyanakkor azt is megmutatja, hogy tényleg nagy a baj.

Nincsenek válaszok, pláne egyszerű válaszok, csak káosz van, akár a vásznon, a fejekben is, és talán épp ez a legnagyobb probléma mind közül.

Radu Jude másik nagy találata az egyedi forma mellett, hogy témájáról – a társadalom kútmélyét mérgező indulatokról – képes szájbarágás nélkül beszélni, úgy, hogy az ne hangozzon egyszerűen kárálásnak, sopánkodásnak: mindent idézőjelbe tesz, majd az idézőjeles mondatokat tovább idézőjelezi, míg végül már olyan sokszoros áttéten keresztül nézzük a nagy össznépi gyűlölködést, hogy képtelenség lenyelni egyben az egészet, muszáj magunknak elvégezni a rágás kellemetlen munkáját. Ráadásul Jude elveti az összekacsintást, a sorok között olvasást, a metaforikusságot, amelyre pedig nagyban épül a kelet-európai művészet: a sok áttét mögött egészen biztosan felfejthetetlen, mi a „jó válasz”, a „rendező mondanivalója”, és ez forradalmi, hiszen a jó válasz megtalálásával mindig minden munka véget ér.

IMDb / Microfilm / Silviu Ghetie

Radu Jude nem akarja, hogy véget érjen a munkánk, és ezt sikerül is elérnie. A Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban így a maga kettyós hangvétele, a filmen mégiscsak átívelő komolytalansága ellenére is gyújtóhangúvá válik, olyan gyújtóhangúvá, amilyenek fél évszázaddal, egy évszázaddal ezelőtt, az izmusok korában próbáltak lenni a műalkotások, miközben a film olyan modern, hogy az még a máig frissnek ható román újhullámot is talán meg tudja újítani. Noha ezzel a filmmel a hagyományos értelemben, érzelmi síkon gyakorlatilag lehetetlen azonosulni, és a legkevésbé sem meglepő, hogy sorra távoznak a gyanútlanabb nézők közben a moziból, mégis tökéletesen megérdemeltnek tűnik az Arany Medve vagy bármilyen díj. Hiszen bármiféle értékítélet nélkül is kimondható: ilyen film csak nagyon ritkán készül.

A filmet a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk, magyarországi bemutatóról egyelőre nincs hír.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: