hvg.hu: Az Erdély – A székelykapun túl című sorozat nyári forgatása során keresztül-kasul utazták Erdélyt; azt olvastam, hogy összesen 11 ezer kilométert tettek meg autóval. Hogy állt össze az útiterv?

Nyáry Krisztián: Ez egy harmincnapos forgatás volt, de két hónap alatt vettük fel az epizódokat, tehát több részletben jártuk be Erdélyt. Pontos számokat nem tudok, de valóban irgalmatlanul sokat autóztunk, majdnem minden nap Sopron-Nyíregyháza távokat tettünk meg. Általában el szokták felejteni, hogy Erdély milyen nagy, igaz, sokszor az sem mindenki számára egyértelmű, hogy mit nevezünk Erdélynek.

hvg.hu: Mire gondol?

Ny. K.: Magyarországon egy kevéssé tájékozott ember, ha eszébe jut Erdély, általában Székelyföldre gondol. Pedig Székelyföld Erdélynek csak körülbelül a harmadrészét teszi ki, egy két és fél megyényi területről van szó. Erdélynél is nagyobb azonban az a terület, amelyet az egykori Királyi Magyarországtól elcsatoltak: ez nagyobb, mint a mai Magyarország, és nem csak Erdélyből áll. Ott van még a Partium, amely teljesen más földrajzú és kultúrájú vidék, vagy a Bánát Magyarország, Szerbia és Románia határán. Ennek a központja, Temesvár egyáltalán nem erdélyi város a kultúráját tekintve, jobban hasonlít Triesztre, mint Kolozsvárra.

Nyáry Luca és Nyáry Krisztián

Túry Gergely

hvg.hu: A sorozat a modern Erdélyt szeretné bemutatni, mindazt, ami a közhelyeken túl, a Drakula-kastélyon és folklóron kívül megtalálható ott. Mi az, ami ebből a szempontból a leginkább meglepte önöket? Van, ami felülmúlta a várakozásaikat?

Nyáry Luca.: A kolozsvári ócskapiac és Balánbánya kifejezetten tetszettek nekem, a tordai sóbánya ugyan nem jutott volna magamtól az eszembe, de utólag már azt mondom, azt is megmutatnám másoknak.

Ny. K.: Az, ha Nyugat-Európában lenne, világszenzáció lenne. Ott van egy kiürült sóbánya a föld mélyén, benne egy óriáskerékkel. Mégis kinek jut az eszébe ilyesmi?

Ny. L.: Nekem. Bár nekem mondjuk, mindenről eszembe jut, hogy kéne oda egy óriáskerék.

Ny. K.: Egy másik kedvenc pillanatunk az volt, amikor elmentünk megnézni egy zsákfalu, Almásszelistye kicsi fatemplomában a freskókat, és a közös fotózáskor az egyik, tradicionális népviseletbe öltözött falubeli néni elővett egy szelfibotot a táskájából.

Ny. L.: Nagyon aranyosak voltak a helyiek. Eredetileg csak két pappal találkoztunk volna, de az almásszelistyeieknek akkora öröm volt, hogy valaki meg akarja nézni a picike fatemplomukat, hogy az egész falu kijött elénk népviseletben. Azonnal a kezünkbe nyomták a pálinkát, és egy zsákra való fánkot vittünk magunkkal haza, mert annyit sütöttek. Egy komplett ebéddel készültek a számunkra. Mondjuk, ketten is megpróbáltak nekem férjet keríteni, arra azért annyira nem volt szükségem.

Részlet az Erdély - A székelykapun túl című sorozatból

AMC Networks

hvg.hu: A program összeállításába volt beleszólásuk? Krisztián, ön sokat jár egyébként is Erdélybe, voltak javaslatai a gyártó felé?

Ny. K.: Az például az én ötletem volt, hogy menjünk el Barabási Albert-Lászlóval a szülővárosába, Balánbányára. Nekem Laci a barátom, meg jártam is már a településen, de hogy a gyerekkora helyszínén beszélgessek vele, az eddig nem adatott meg. Szintén én javasoltam a kolozsvári ócskapiacot is, vagy, hogy Részegh Botond kiváló festővel, aki ugyancsak a barátom, találkozzunk.

Ny. L.: Én szívesen elidőztem volna a nagyobb városokban, mentem volna kiállításokra, koncertekre. Nemcsak a modern Erdély érdekelt, amire fókuszál a sorozat, hanem a történelme, hagyományai is. A program ebből a szempontból kevésbé volt rám szabva. Legjobban enni szerettem, meg mikor állatokkal lehetett lenni. Kolozsvár is nagyon tetszett.

Ny. K.: Kolozsvár a fiataloknak nagyon sok programot kínál, igazi nagyváros, olyan méretű, amilyenből nincs Magyarországon. Ha kimész egy hosszú hétvégére Kolozsvárra, akkor nem kínál kevesebb élményt, mintha mondjuk, Salzburgba vagy egy francia városba ugranál ki. Agglomerációval, egyetemistákkal együtt félmilliós településről beszélünk, izgalmas kulturális élettel, éttermekkel és olyan üzletekkel, amelyek nálunk nincsenek, de ezt a Luca jobban tudja nálam.

Ny. L.: Állandóan meg kellett állnom a Sephorában, ami egy francia, kozmetikumokat áruló üzletlánc, és nálunk még a reptéren sincs boltjuk, Kolozsváron meg Marosvásárhelyen viszont van.

Ny. K.: Általában nagyon jó élmény volt, amikor vállalkozókkal, start-upperekkel találkoztunk.

Erdélyben sokkal inkább jellemző az, ami nálunk kicsit a rendszerváltás után volt, hogy élvezik ezt az egészet, hogy van egy álmod, és megvalósítod. Sok akadály van, de leküzdöd. Ezt a lendületet ma már itt Magyarországon kevésbé érzem. Valószínűleg a 80-as évek ott annyira borzalmas volt, hogy arra még mindenki emlékszik, és tudja, hogy mit nem akar, így az akadályok nem rettentik el az embert.

Találkoztunk például mozgó faházakat gyártó vállalkozóval, aki vett egy építési telket, de átverték, mert valójában nem lehetett rá építeni. Feltalálta magát: kerekeken mozgatható mobilházat épített a telekre. Ebből a kényszerhelyzetből nemzetközi szinten prosperáló vállalkozást csinált.

Apa és lánya

Túry Gergely

Vagy mondok egy másik példát. Vendégül látott minket egy olyan család, akiknél majdnem mindennap kárt tett a medve. Lebontotta a kocsit, a hétvégi házba bement az ajtón keresztül, de úgy, hogy azt nem nyitotta ki. Két megoldás van ilyenkor: vagy elmész, vagy megpróbálsz ezzel együtt élni. Ez a család egy olyan medvelest csinált, amely egy hang- és szagszigetelt házikó, így testközelből figyelheted meg a medvéket, a látványt streamelik is. Volt egy problémájuk, amire a hatóságok nem nagyon tudtak választ adni, és megoldották.

Ny. L.: Én sokaknál hallottam olyan sztorikat is Erdélyben, hogy egyik nap valaki felébredt, kitalált valamit és megcsinálta. A hőlégballonos vállalkozó azt mondta, hogy ő két éve először álmában látott hőlégballont, és miután felkelt, eldöntötte, hogy hőlégballont fog vezetni.

Ny. K.: Elvégzett egy tanfolyamot, összepályázott pénzeket a vállalkozásához. Ennek a lendületnek az eredménye, hogy Románia, főleg Erdély nagy ütemben fejlődik, sokkal nagyobb ütemben, mint mi. Éppen most láttam egy statisztikát, hogy év végére megelőzi a román GDP a magyart, és azért enyhén szólva nem innen indultunk 20 évvel ezelőtt.

hvg.hu: Arról az útjuk során szereztek benyomást, hogy a kisebbségi lét, a magyar-román nacionalista viták mennyire határozzák meg a hétköznapokat?

Ny. K.: Akikkel beszélgettünk, azok számára fontos, hogy erdélyiek, de ezt nem fátumként élik meg, és nem azzal kelnek, fekszenek, hogy ők kisebbségiek. Sőt, az nagyon sokszor előjött interjúkban, beszélgetésekben, hogy a konfliktusokat a politika gerjeszti, és a mindennapokban nem elsődleges kérdés, hogy mi a nemzetiségük.

Ami viszont meglepő volt, hogy transzilvanistákkal is gyakran találkoztunk,

olyanokkal, akik úgy vélik, hogy Bukarestben mondják a hülyeségeket, de Erdély más. A román pap a fatemplomnál és egy román történész is ezt mondta. Valaki pedig szó szerint úgy fogalmazott, hogy nagyobb különbség van egy erdélyi és egy regáti román között, mint egy erdélyi magyar és egy erdélyi román között.

hvg.hu: Hiányoltam egy irodalomról szóló epizódot a sorozatból, pedig ez a téma eléggé adta volna magát. Ha a szerkesztők azt mondták volna, hogy mutassuk meg, mi van Tamási Áronon és Wass Alberten túl, akkor mire fókuszáltak volna?  

Ny. K.: Régóta fájlalom, hogy Wass Albert háta mögül nem látszik ki a 20. századi erdélyi irodalom, pedig felsorolhatnám két tucat kortársát az erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh köréből, akik jelentősebb írók voltak, mint ő. Hajlamosak sokan azt gondolni, hogy az erdélyi irodalom az valami árvalányhajas-édesbús dolog, de ez nem jellemző sem a 20. századi, sem a kortárs művekre. Sokan nagyon meg szoktak lepődni, amikor elmondom, hogy ma Magyarországon a legtöbb erdélyi írót a Magvető Kiadó adja ki, és nem azért, mert erdélyiek, hanem azért, mert jók. Bodor Ádám, Bartis Attila, Dragomán György, Szabó T. Anna vagy Vida Gábor erdélyi szerzők és ha akarom, megtalálom a műveikben Erdélyt, de ezek akkor is jelentős művek, ha egyébként nem az erdélyi motívumokat keresem.

AMC Networks

hvg.hu: Krisztián, nemrég közzétett egy videót a romániai független magyar hírportál, a Transindex támogatásáról, amelynek a további működéséhez adományokra van szüksége. Mint fogalmazott, már csak az adatbázisa miatt is ki kell állni a lap mellett. Mire használja ezt az archívumot?

Ny. K.: A munkám során használok mindenféle adatbázisokat és a Transindex, illetve az adatbázisa most már több mint húsz éve működik. Ez egy open source platform, ahol nagyon módszeresen gyűjtik az archív anyagokat: fotótár, adattár ez, életrajzok, komplett könyvek vannak oda föltéve; nagyon nagy érték. Nagy probléma, ha a Transindex bajban van, és ez érinti ezt az adatbázist is.

hvg.hu: Kiknek lenne dolguk támogatni a fennmaradását?

Ny. K.: Szerintem egy ideális világban az államnak nem dolga, hogy médiumokat támogasson, de a világ nem ideális, és azt látjuk sajnos most már Erdélyben is, hogy a magyarországi politika szelektíven támogat hirdetéseken és egyéb eszközökön keresztül médiumokat. Azzal nincs különös bajom, ha a magyar államnak fontos, hogy a határon túli magyar médiumok működni tudjanak, és ehhez pénzt ad. Szerintem ez abszolút belefér. Az, hogy ezt szelektíven teszi, már kevésbé.

Túry Gergely

hvg.hu: Januárban elvileg megjelenik az antológiakötete, amelyben a nemi, szexuális irányultság kérdésével, a meleg identitás témájával foglalkozó magyar és világirodalmi alkotásokat gyűjti egybe. Hogy halad ezzel a munkával?

Ny. K.: A kiadvány teljesen készen van, de nagyon nehéz a jogi egyeztetés, mert közel 100 szerzőnek 130 alkotása van benne, és ezeknek több mint a fele jogvédett, mindegyikre kell engedélyt szerezni. Van olyan, hogy egy elhunyt műfordítónak négy örököse van, és mindegyikkel fel kell venni a kapcsolatot. Luca is fordított egyébként a könyvbe, tőle nem kell ilyen engedélyt kérni.

Ny. L.: Egy Emily Dickinson verset ültettem át magyarra. Gyerekkönyveket meg gyerekverseket fordítok, de ez volt az első felnőttvers-fordításom. Dickinsonnak sok LMBTQ-témájú alkotása, levelezése maradt fenn: romantikus leveleket váltott például a bátyja felségével, aki gyerekkori barátnője volt.

Ny. K.: Az egyik tanulsága ennek a kötetnek, hogy voltak olyan időszakai az európai kultúrtörténetnek, amikor erről a témáról egészen szabadon lehetett beszélni, nem okozott problémát nőnek nőhöz, férfinak férfihoz írni verset: hiszen ezzel kezdődik az egész antik irodalom, Szapphóval meg Homérosszal. De voltak olyan pillanatok is, amikor az ilyen érzéseket egyenesen titkolni kellett, ezekben a szövegekben a rejtőzködés, a félelem, a bűntudat, az elfojtás sokkal erősebben benne van.

Az én fejemben döntően ezt a kötetet fiatalok olvassák, középiskolások, akiknek a számára most tilalmas, hogy az ilyen könyveket könyvesboltokban beszerezzék. Ami egyébként a törvényalkotó logikája szempontjából sem értelmes dolog, mert ugye azt akarja, hogy ne találkozzanak a fiatalok ezzel a témával, miközben egy gombnyomással annyi információt szereznek a homoszexualitásról, amennyit csak akarnak, és pont az irodalmat elvenni egy súlyos hiba. Ezen keresztül lehet a lehető legjobb színvonalon és legpontosabban megérteni ezeket a problémákat, miért pont ezt vesszük el tőlük?

Túry Gergely

hvg.hu: Hogy fog eljutni a középiskolásokhoz ez a könyv, ha pont ezt kell majd a rendelet szerint befóliázva árulni?

Ny. K.: Nem fogjuk befóliázni, a 18-as karikát rátesszük és nem a gyerekkönyvek között fogjuk árulni. Ha a 18 éven feletti megveszi ezt, és odaadja valakinek, az már az ő dolga. Mellesleg úgy tűnik, hogy nem hajtják végre ezt a törvényt, nem fésülik át a könyvesboltok kínálatát, de ettől még van egy ilyen jogszabály.

Ny. L.: Inkább arra jó ez a törvény, hogy ha személyesen ki akarsz cseszni valakivel, akkor feljelented a könyvét vagy a kiadóját. Vissza lehet élni vele.

Nekem egyébként azt tanította a kiadóm az ifjúsági könyveknél, hogy ha rajta van egy 16-os vagy 18-as karika, annál inkább meg fogják venni. Én is 18+ -os könyveket olvastam 15-16 évesen, mert a korhatárbesorolás csak annyit jelent, hogy mondjuk isznak, drogoznak vagy szexelnek a könyvben, de ezek a dolgok sok kamasz életének a részei, természetes, hogy tudni akarnak róluk.

Ny. K.: Az a furcsa helyzet alakult, hogy mondjuk Szapphó versei benne vannak a középiskolai szöveggyűjteményben, pedig elméletileg nem lehetne ezeket a verseket megvenni egy gyereknek. Noha, ezek azért elég konkrétan fogalmazó művek. „A sudár, szép Aphrodité letepert” – ezt nehéz félreérteni.

hvg.hu: Lehet spoilerezni? Milyen szerzőktől lesznek még művek a könyvben?

Ny. K.: Például Örkény Istvánnak van egy leszbikus témájú novellája. Két asszony találkozik, az egyiküknek a zsidó férjét kivégezték a nyilasok, a másiknak egy kivégzett nyilas volt a fia, beszélgetnek és a végén egy szerelmes éjszakával zárul a novella, amely annak idején úgy jelent meg, hogy levágták a végét. Örkény írt is egy felháborodott, vitriolos cikket, amelyre az volt a reakció, hogy ezután jó darabig nem jelenhetett meg műve. De Márai Sándornak is van ilyen témájú írása, Weöres Sándornak is – ők amúgy mind heteroszexuális kapcsolatban éltek. Ezek az irodalmi művek – és ez nagyon fontos – a szerelemről szólnak, mert mégiscsak az a lényeg, hogy ez a legalapvetőbb érzelem.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: