Hogyan alakult át a magyar politikai jobboldal a jövő elindítójából a nyugdíjasok nagy barátjává, a józan gazdaságpolitika helyett a külföldi és a hazai tőke (kivéve a baráti oligarchákat) ádáz ellenségévé? - teszi fel a kérdést a Véleményvezér blog legfrissebb bejegyzésében.
Pontosan két évvel ezelőtt, 2010. május 29-én választotta az Országgyűlés miniszterelnökké Orbán Viktort és fogadta el a Fidesz-KDNP kormányprogramját. A Véleményvezér blog legfrissebb bejegyzésében azt vizsgálja meg, hogyan és miért kerülhetett ilyen messzire a magyar jobboldal a tíz évvel ezelőtti ideáitól.
"Bár stílusjegyeiket tekintve számos hasonlóság kimutatható, a két Orbán-kormány által folytatott politika tartalmi elemei gyökeresen eltérnek egymástól. A '98-ban megalakult kormány fő törekvése a „magabíró ember", a polgár helyzetbe hozása, a felfelé mobil rétegek támogatása volt. A Fidesz lépéseit a külföldi és belföldi korlátok józan felmérése és az azok közötti okos lavírozás jellemezte. (...) Természetesen az első Orbán-kormány is számtalan hibát követett el, ám az elmúlt 22 évből ez az időszak egyfajta aranykorként emelkedik ki" - olvasható a blogbejegyzésben.
"Ezzel szemben a 2010-2012 közötti tevékenysége alapján kijelenthető, hogy a második Orbán-kormány elsősorban arra összpontosít, hogy az inakítvakat, és különösen az öregségi nyugdíjasokat a saját oldalán tartsa, amennyire csak lehet. Ennek érdekében pedig egy szűk rétegen kívül az aktívak többségére egyre inkább elviselhetetlennek tűnő terheket rak. Felfelé történő mobilitásról ma már szó nincs, leszakadásról annál inkább. Ha pedig konfliktuskezelését tekintve a '98-as polgári kormány egy megfontolt profi bokszolóhoz volt hasonlítható, akkor a 2010-es Nemzeti Együttműködés Kormánya egy lezüllött, kötözködő kocsmai bunyóshoz: mára külföldön és belföldön egyaránt szinte mindenkivel harcban áll, számolatlanul adja, de leginkább kapja a pofonokat" - írja a blog. A teljes elemzés itt olvasható.
