Hormonszerű szennyező anyagokat találtak a Németországban kapható ásványvizek több mint felében – a hír viharos sebességgel járta be a világsajtót. Martin Wagner és Jörg Oehlmann frankfurti ökotoxikológusok az Environmental Science and Pollution Research című szaklap márciusi számában összegezték vizsgálódásaik eredményét: húsz különböző márkájú vízből 12-ben literenként 3–75 nanogramm (a gramm ezermilliomod része) ösztrogénszerű molekulát fedeztek fel. Ezek kémiai szerkezete eltér ugyan az ösztrogénekétől, az emberi szervezetbe kerülve azonban azokhoz hasonlóan viselkednek, mert képesek kitúrni a helyükről az igazi hormonokat.
A természetes ösztrogének (háromféle van belőlük: az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol) a fajfenntartáshoz nélkülözhetetlenek. A nők petefészkében például a menstruációs ciklus elején napi 150 mikrogramm (azaz 150 ezer nanogramm), ovuláció idején pedig közel tízszer ennyi termelődik e molekulákból. Szerepet kapnak a csontképződésben és az anyagcsere szabályozásában, felelősek a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért, szabályozzák a menstruációs ciklust és a terhességet, szükségesek a petefészkek és a méh egészséges fejlődéséhez. Kis mennyiségben a férfiakban is termelődik ösztrogén; az erősebbnek mondott nem, némileg paradox módon, a női nemi hormonnak köszönheti a libidóját – sorolja a hormoncsalád feladatait Károlyi Zoltán endokrinológus. A hormonháztartás precíziós működése miatt azonban nem jó, ha az ösztrogének túlságosan felszaporodnak a szervezetben. Ez ugyanis a nőknél emlőtumor kialakulásával, a férfiaknál pedig a herékben termelődő spermiumok számának, így a nemzőképességnek a csökkenésével járhat.
A női nemi hormont imitálni képes mesterséges molekulák, az úgynevezett xenoösztrogének elsősorban a műanyaggyártásban használt, a plasztikok színét adó, rugalmasságát és állóképességét fokozó adalékanyagokból származnak. Az iparosodott világban szinte bárhol megtalálható molekulák a zárt helyiségek levegőjéből, különböző kozmetikumokból (például a naptejekből) a bőrön át, illetve a műanyagba csomagolt élelmiszerekkel kerülhetnek be a szervezetbe. A földkéreg üledékes kőzeteiből, valamint különleges tisztaságú forrásokból nyert ásványvizek viszont semmilyen mesterséges anyagot nem tartalmaznak – hangsúlyozza a HVG kérdésére Bikfalvy Istvánné, a Magyar Ásványvízszövetség titkára, aki szerint ha a szóban forgó mérési eredmények igazak, akkor a szennyeződés csak utólag kerülhetett a vízbe.
A németországi vizeket górcső alá vevő kutatópáros ugyancsak azt feltételezi, hogy a kompromittáló molekulák a csomagolóanyagból oldódhattak ki, a műanyag palackos vizek ugyanis a teszten az üvegeseknél rosszabbul teljesítettek. Azt, hogy a hormonszerű anyagokat az utóbbiak némelyikében is felfedezték, a kutatók azzal magyarázzák, hogy a „hormonutánzatok” a tisztító- és fertőtlenítőszerekkel kezelt töltőberendezésekről kerülhettek a folyadékba.
Második oldal (Oldaltörés)
A xenoösztrogénekkel az 1990-es évek elején kezdtek behatóbban foglalkozni, miután a British Medical Journal című orvosi szaklap megkongatta a vészharangot: „az elmúlt ötven évben drasztikusan csökkent a férfiak ondójának minősége és spermiumtartalma”, mert a fiúmagzatokban a normálisnál több a női nemi hormon. Jóllehet később számos kedélynyugtató tanulmány született, mondván, efféle változástól nem kell tartani, az elmúlt évtized derekán mégis kisebbfajta tömeghisztériát kavart Theo Colborn 18 nyelvre lefordított tudományos bestsellere. Az amerikai zoológus okfejtése szerint a szülők szervezetéből az utódokba került, a hormonháztartást megzavaró ösztrogéntöbblet, különösen a valódit hatásában utánzó iparihulladék-molekulák okolhatók azért, hogy a gyerekek korábban serdülnek, mint egy évszázada, és hogy az újabb generációkban világszerte nő a meddő, valamint az ivarszervi daganatokkal küzdő férfiak és nők száma.
Perdöntő bizonyíték nincs arra, hogy a xenoösztrogének lennének a felelősök azért, hogy a 20. században – a fajfenntartást messze nem veszélyeztetően – romlott a férfiak nemzőképessége – intenek óvatosságra az elmélet bírálói. Szerintük e pszeudohormonok még a nemi szerveket érintő daganatos megbetegedések növekvő számával sem hozhatók közvetlen kapcsolatba. Egészségkárosító hatásukat persze nem csak bizonyítani, kizárni sem tudták mindeddig, például mert a legmodernebb, csökkentett hormontartalmú antibébi-tablettákat szedő nők is napi 20 mikrogrammnyi ösztrogént vesznek be egy-egy pirulával. Stephen Safe amerikai ökofarmakológus pedig arra a tudományos közhelyre is fölhívta a figyelmet, hogy jelentős mennyiségben található női nemi hormon a tejtermékekben, a húsban, mi több, a növényeknek is van ösztrogénje.
A főként a háziállatok takarmányaként használt lenmaglisztben például 3-4, de a kínai humán étrendet meghatározó szójalisztben is egy milligramm növényi, azaz fitoösztrogén is lehet grammonként. Ez akkora mennyiség, hogy a hőhullámokkal, szédüléssel járó, a szervezet által termelt ösztrogén szintjének hirtelen csökkenése miatt a hormonháztartást megbolondító menopausa idején a kínai nők szójaliszt fogyasztásával ellensúlyozzák a kellemetlen tüneteket – hoz példákat a már említett Károlyi Zoltán. De két deciliter vörösbor fitoösztrogén-tartalma is elérheti a 3-4 mikrogrammot, ami a német kutatók vizsgálta legrosszabbul teljesítő ásványvízben talált mennyiségnek is a kétszázszorosa.
BALÁZS ZSUZSANNA
