Trükkös számlák, lehúzós árak, felvágós és tolakodó személyzet - ezek olyan problémák, amelyek talán már fel sem tűnnek, elvégre  egy drága szállodában az átlagember örül, hogy egyáltalán ott lehet. Matt Rudd a The Sunday Times újságírója azonban összegyűjtötte azokat a panaszokat, amelyekkel gyakran találkozik az ember, és bár több közülük talán erős túlzás, vitaindítónak egészen biztos jó lehet, ráadásul Rudd tanácsokat is ad a sok kritika mellett. Ugyanakkor indulatosan kiköti: nem szabad csöndben maradnia a vendégnek, és ha kell, kérje a panaszkönyvet. Ugyanis pihenésünkért mi fizetünk, jogosan várjuk el a tiszteletet, és igenis lehetnek egyéni igényeink. A következőkben Matt Rudd segítségével bemutatunk néhány olyan széles körben elterjedt gyakorlatot, amelyeket nem lenne szabad eltűrnünk. Természetesen várjuk az ön véleményét ezekben a kérdésekben.

1. Adó
Előfordult már, hogy lefoglalt egy szobát, majd a pár nap pihenés után a számlán szereplő szobaár több volt, mint amire emlékezett? Hát igen, ezt a csapdát előszeretettel alkalmazzák bizonyos szállodákban. Sem az ÁFÁ-t, sem az idegenforgalmi adót nem tartalmazza a szobaár, amit a brosúrában vagy az interneten feltüntettek.

Megoldás: A teljes ár feltüntetése. Adóval, illetékkel, mindennel.

2. Londiner
Amint megérkezünk egy elegánsabb szállodába, az első alkalmazott, akibe belebotlunk, az a londiner, aki kérdezés nélkül veszi el a csomagunkat. Ezzel nem is lenne gond, ha nem várnának el érte (nem kevés) borravalót. Angliában 1 font, EU övezetben 1 euró az elvárt borravaló csomagonként – még akkor is, ha csak egy apró kézitáskáról van szó.

Emellett egyre elterjedtebb az, hogy az alkalmazottak nem fogadnak el szívesen apró pénzt: tehát ez külföldön 5 eurót/fontot, Magyarországon ötszáz forintot jelent azért, hogy valaki felhozza csomagjainkat a szobánkba (persze nem túl sietősen). Ha esetleg úgy gondolnánk, hogy magunk visszük fel a csomagjainkat, akkor ne lepődjünk meg, ha a szálloda alkalmazottai ferde szemmel fognak ránk nézni.

Megoldás: A személyzetnek el kell fogadnia, hogy a vendégek kedve szerint kell történnie mindennek. Ha ahhoz van kedvünk, hogy felcipeljük a csomagjainkat, akkor azt fogjuk tenni. A borravaló, pedig egy extra juttatás, amit akkor adunk, ha elégedettek vagyunk a szolgáltatással.

3. Körbevezetés
„Ez lesz a szobája. Ez a háló, itt a fürdőszoba. Az ott a terasz, itt pedig a minibár. Az éjjeliszekrényen az ott a telefon.” Ismerősen cseng? Gyakran szükségünk arra, hogy egy hostess  végigmutogassa a szobában található összes, általunk jól ismert, a mindennapi életben is használt tárgyat, amikor hulla fáradtan megérkezünk, és csak egy kiadós zuhanyra vágyunk. Természetesen a szállodai alkalmazott a „túra” végén ugyanúgy elvárja a borravalót, mint a londiner.

Megoldás: Csak akkor vezessenek körbe (pénzt várva), ha külön kérjük, ne automatikusan nyúljanak a zsebünkbe.

Flickr (Creative Commons) - UggBoy

4. Minibár
Érdekes, hogy nívós szállodákban, nagyon drága árak mellett a minibár olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Az elegánsabb szállodákban is csak horribilis összegekért fogyaszthatunk a szobában található kis hűtőből vagy szekrényből. Akár ezer forintot is elkérnek egy dobozos kóláért, ötszáz forintot egy szelet csokiért, az egyszerű üveges vízről ne is beszéljünk. Nem lehúzás ez?

Megoldás: Reális árak, és egy kis gesztus, ami miatt szívesen látott vendégnek érezzük magunkat.

5. Kérem, ne zavarjanak!
Amint megérkezünk a szállodába, 10 percenként zavarnak meg minket ezzel-azzal: egy szállodai alkalmazott személyesen kívánja átadni a hotel „Üdvözöljük szállodánkban”  jókívánságait, majd megérkezik a takarítónő, hogy kicserélje a még nem is használt törölközőket, végül a minibár feltöltő fiú fut be, mikor épp a mellékhelységben ülünk.

Sajnos legtöbbször az sem használ, ha kiakasztjuk az ajtóra az elhasznált, alig olvasható „Kérem, ne zavarjanak!” táblácskát.

Megoldás: Mindannyian pihenni megyünk a szállodába, így minden szobára úgy kellene tekinteni, mintha kint lenne, hogy „Kérem, ne zavarjanak!” Ha szükségünk van valamire, szólni fogunk.

6. Belépőkártya
Matt Rudd szerint nagyon áldásos lenne, ha a belépőkártyák helyett megint kulccsal lehetne nyitni a szobákat. Régimódi, de nem kódolódik el abban a pillanatban, amint 1 méteres közelébe kerül egy mobiltelefon.

Megoldás: Biztonságosabb, vagy régimódi zárrendszerek, ahol nem kell rettegnünk, hogy este bejuthatunk-e a szobánkba.

7. Környezettudatosság
Ha már felhívják a figyelmünket arra, hogy egy környezettudatos szállodában vagyunk és csak akkor cserélik tisztára a törölközőt, ha azt mi a földön vagy a kádban hagyjuk, akkor legyen ez így.

Megoldás: Ha egy szálloda azt állítja magáról, hogy környezettudatos, akkor tegyen is ezért. És az éppen az olyan apróságoknál kezdődik, mint a törölköző-probléma.

-BK-