Az amerikai Stanford Egyetem kutatói egy egyszerű kísérlet során igyekeztek bizonyítani a kapcsolatot a szerelem és a fájdalom érzékelésének minősége között. A vizsgálatra olyan önkéntes diákokat kerestek az egyetemen, akik kilenc hónapnál nem régebb óta tartó párkapcsolattal bírnak, és – saját bevallásuk szerint – szerelmesek. A viszonylag friss kapcsolat lényeges kitétel volt a kutatás vezetői részéről, mert teóriájukhoz minél intenzívebben érző alanyokra volt szükségük.

A kísérlet során a résztvevőknek felváltva mutatták meg kedvesük, illetve egy másik, a párjukkal azonos nemű ismerősük fotóját, miközben a tenyerükre egy elektromos készülék segítségével enyhe fájdalmat indukáltak. A próba során az alanyok agyi tevékenységét mágneses rezonanciás készülékkel (MRI) szkennelték. A mérésekből kiderült, hogy párjuk látványa olyan agyi aktivitást stimulált, mint az opioid-alapú fájdalomcsillapítók.

"Érzelmi állapotunk és a fizikai fájdalom érzékelése közötti kapcsolat megléte régóta ismert" – kommentálta a vizsgálatot a BBC News számára Paul Gilbert, a brit Derby Egyetem neurológusa. A szakember példaként a sport közben szerzett sérüléseket említette: sok esetben ilyenkor az adott pillanatban a sérült játékos a mérkőzés, verseny miatti felfokozott érzelmi állapota miatt kevésbé vesz tudomást a fájdalomról, s csak később érzékeli jobban. Hasonló módon lelki állapotunkkal áll szoros relációban az a jelenség is, hogy a magát egyedül érző, esetleg depressziós betegnek alacsonyabb a fájdalomküszöbe, mint aki törődést kap, illetve biztonságban érzi magát – tette hozzá Gilbert. Aki szerint a kérdéskör messze vezet, hiszen a törődés hiánya általános jelenség az egészségügyben is, ahol a betegeket sokszor „nagyüzemi” körülmények között préselik át a rendszeren.