Bő egy hónapja mutatta be az egyik európai parlamenti képviselő az Európai Unió tagállamainak vízhelyzetéről szóló jelentést. Számunkra akár szégyenlista is lehetne, hiszen Magyarországot azzal ítéli el, hogy a kohéziós alapokból kapott 22,4 milliárd eurónyi összeg nem látszik a víz minőségén, így a 4. legrosszabb állapotú ország a közösségben.

Különösen veszélyes számunkra az, hogy a Balaton vizét egészségtelennek minősítette a publikáció, amit több nemzetközi honlap is idézett.

• Korábbi cikkünk a jelentésről: Újabb európai szégyenlista: már a Balatonnal is baj van

Tudománytalan a jelentés?

A magyar kutatói szakma, akihez eljutott a jelentés híre, mind komoly kifogásokat emelt a tudományos megalapozottságáról. A hvg.hu-nak nyilatkozott G. Tóth László, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatója, és többször hangsúlyozta, hogy a Balaton vízminősége nemzetközi szinten is kiváló – telefonon adott nyilatkozata előtt levélben elküldte reflexióját szerkesztőségünknek.

Túry Gergely

G. Tóth megerősítette Somlyódi László professzor múlt héten lapunknak adott nyilatkozatát is. Somlyódi professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vizi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék oktatója, egyértelműen leszögezte: aki ilyet állít a Balatonról, annak fogalma sincs a valós helyzetről.

Éppen ez az, amit G. Tóth is problémásnak tart: a jelentés zavaros, hiányos és idejemúlt adatokra épít. „Egy 2003-as adatbázisra hivatkozik” a jelentés, holott „2007 óta 3 kutató is az európai követelményeknek megfelelően kezeli az adatokat,” amit az Unió Vízkeretirányelve határoz meg.

Tudja, mit beszél

A Limnológiai Intézet igazgatója maga is dolgozott uniós csúcsszervnél. 2004 és 2006 között, a magyar EU-csatlakozást követő első két évben 9 csúcsszakértő között az Európai Bizottság háttérintézetében 9 kollégájával együtt figyelte az egyes tagállamok környezetvédelmi és vízbiztonsági tevékenységét. A munka rendkívül precízen adott paraméterek mentén osztályozza a vizeket, de figyelembe veszi az adott országok sajátosságait is. „Egy északi államban, ahol kevesebb a fény és hidegebb van, nyilván más a vizek természete”, mondja G. Tóth. Ahhoz, hogy ezeket a sajátosságokat figyelembe vegyék, azt állapították meg, hogy adott területen milyen lehetett az iparosodás előtti ősállapota a vizeknek, amihez referencia tavakra és folyókra van szükség.

A rossz adat forrása: az érdektelen politikus és a nemtörődöm diplomata

A tudományos alaposságot hiányoló kutatók számára a legfeltűnőbb az, hogy rossz adatok keringenek az unióban. A hiba azonban a magyar gépezetben van: ahogy Somlyódi professzar a felszámolt Vitukit, vagyis a korábbi környezetvédelmi tárca vízkutatással foglalkozó háttérintézményét siratja, ahogy a környezetvédő szakma a minisztérium államtitkársággá sorvasztását kritizálja, úgy G. Tóth István a mostoha gyerekek szomorú sorsához hasonlítja a kutatók munkáját. „2004-2006 között egyetlen minisztériumi alkalmazott foglalkozott a kérdéssel. Ekkor az angoloknál egy egész folyosót lekötött a munka” – ami azért is feltűnő, mert az uniós jelentés éppen a briteket hozta ki mintatanulónak.

ORFK / H. Szabó Sándor

Minden esetre a politikusok nem tartják ma már a kapcsolatot a kutatókkal, pedig ha így lenne, akkor Brüsszelben sem keringenének idejemúlt adatok és téves következtetések. Az egyre frissülő adatok elérhetőek, de ezt most sem a diplomaták, sem a nemzetközi jogászok, sem a parlamenterek nem képviselik.

G. Tóth László levele a jelentésről szóló cikkünkre

"A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete (MTA ÖK BLI, Tihany) részéről felelősen kijelentjük, hogy a Balaton vízminősége 1995 óta jó, és az ezredforduló óta kiváló"  - írja levelükben G. Tóth, megállapítva, hogy cikkünkben annak ellenére nem szerepel, hogy az EU-s forrásanyag magyarországi felszíni vizekre vonatkozó fejezete egy korábbi (2003-as) EU adatbázison alapul, hogy a jelentésben ez világosan szerepel, ráadásul úgy véli, hogy a 2003-as EU-adatbázisban szereplő balatoni (és feltehetően más magyarországi felszíni) vizekre vonatkozó adatok még abba is az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatbázisából kerültek át, tehát azok feltehetően az 1990-es évekből származnak.

A forrásul vett „Water Report March 2013” szerzője, Victor Bostinaru egyszerűen összeadta a tagországok által lejelentett rossz vízminőségű területek számát, és az országokat e szerint állította sorba - állapítja meg G. Tóth, szerinte így került Magyarország ebben a negatív sorrendben a negyedik helyre. Ugyanakkor sokkal kedvezőbb helyre kerültek olyan országok, amelyek összesen sem jelentettek vízminőségi állapotot annyi helyről, mint a Magyarország által indikált 631 rossz vízminőségű hely - írja levelükben.

Az MTA kutatóközpont nevében azt is szóvá teszi, hogy az elavult magyarországi adatokon alapuló EU-jelentés oka a világszínvonalú magyar hidrológus-hidrobiológus kutatók és a vízügyi ágazati politika szereplői közötti párbeszéd hiánya. "A rendszeres adatszolgáltatás, a vízminőségi monitoring, valamint a hazai vízügyi környezeti politika képviselete az uniós térben kormány-, illetve tárcafeladat. Ezért sürgető a szakma és a politika szereplőinek mihamarabbi aktív együttműködése" - fejti ki a kutató, aki szerint a Balaton vízminősége ugyan tartósan jó-kiváló, a nitrogénkötő kékalgák megjelenésének veszélyével mindenkor számolni kell. "A tó újkeletű környezeti problémái pedig az idegenhonos gerinctelen és gerinces állatfajok újabb inváziói, és a vízszint szélsőséges ingadozása" - írja az igazgató.