Megkérdeztem a ChatGPT okosabbik (fizetős! kapitalista!) verzióját az egyenlőtlenség előnyeiről. Legjobb tudása szerint fel is sorolta őket, de hozzátette, hogy fontos a pozitív hatásait a negatívakkal balanszírozni, mert olyanjai is vannak. Úgyhogy megkérdeztem a hátrányokról. Azt még lelkesebben sorolta, és valamiért nem tette hozzá, hogy azért nem árt az előnyeivel is számolni… Akkor balanszírozzunk helyette, egyelőre ingyen.
Komoly fejtöréssel indult az idei tanév. Különösen a tantestületekben izzott a levegő, mikor augusztusban új rendelet született, bizonytalanná téve a tanévkezdés mikéntjét. A káoszt furcsa módon éppen a szabályozottság növelése okozta. Az eheti Közlönyben próbáltam ebből a borzasztóan lyukacsos, új jogszabálymaszlagból kihámozni az értelmet és elmagyarázni nektek a helyzetet.
A világot kettős mérce alkalmazásával, Ukrajnát pedig neonácisággal vádoló Oroszország nem akarja észrevenni, hogy két német tartományban, Türingiában és Szászországban az az AfD tört előre, amelynek több vezetője valóban nosztalgiával gondol a hitleri időkre. Moszkva közben igyekszik eltitkolni saját polgárai előtt, hogy az állítólag már sokadszor szétvert ukrán hadsereget az orosz katonaság nem tudja kiszorítani az Oroszországhoz tartozó Kurszk térségéből.
Az üzleti életben egyre fontosabbá válik, hogy a vállalatok a profitmaximalizáláson túl – tényleg – figyelmet fordítsanak a környezeti hatásukra. Ehhez szükséges tisztában lenniük a stratégiai teljesítményükkel az ESG dimenziói mentén is. Az új uniós szabályozások miatt az érintett vállalatoknak a 2024-es évet elhagyva kötelező lesz fenntarthatósági jelentést készíteniük. Szeptemberi hírlevelünkben Deme Ágnes, a KPMG menedzsere és Korláth-Túri Tímea, a KPMG tanácsadója segít eligazodni, mit is jelent mindez a gyakorlatban.
Elérkezett szeptember első hete, szülők százezrei nézegetik némi stresszel a listát, mindent beszereztek-e az iskolakezdésre vagy még kell valami, tanárok és diákok együtt próbálnak visszarázódni a hétköznapokba, nekem pedig újra eszembe jut, van-e olyan bátor igazgató, aki az évnyitón ugyanazt a beszédet mondta el, mint egy éve, és most röhög a markába, hogy úgysem figyelt senki. De miközben arról hallgathattak szép körmondatokat, hogy a gyerekek most belépnek az iskola kapuján, egy még izgalmasabb kérdésről próbáltam számokat gyűjteni: hogy mi is történik majd velük, amikor kilépnek onnan. Mennyire lesz jó nekik, mekkora eséllyel tudják megvalósítani a céljaikat?
Augusztus elején igazi vérengzés tört ki a tőkepiacokon. A látványos korrekcióban a japán tőzsdének főszerep jutott, a japán index napon belüli esése meghaladta a 13 százalékot, július közepi csúcsához képest pedig 26 százalékos zuhanást produkált. A piac idegességét jelző mutató eközben a Covid óta nem látott csúcsokra emelkedett. A Hova tegyem a pénzem friss kiadásában Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója, portfóliómenedzser ír az utolsó nyári hónapot megrázó tőkepiaci turbulencia hátteréről.
Nem kell minden vállalkozásnak felvásárolnia egy médiacéget, vagyis már csak ezért sem kell mindenkinek Elon Musknak lennie. A Boston Consulting Group elemzése szerint viszont a vállalkozásoknak kifejezetten érdemes médiacégként is viselkedniük. Az eheti Üzleti intelligenciában a BCG szakemberei elmagyarázzák miért, és azt is, hogy hogyan érdemes ennek nekivágni.
A szélsőjobbot képviselő Alternatíva Németországnak (AfD) szerepelhet a legjobban a hét végi türingiai és szászországi tartományi választáson és ez akkor is aggasztó, ha a pártnak végül nem sikerül szövetségeseket találnia a kormányzáshoz. Nem csak Németország áll kemény próba előtt, Ukrajnában az eddigi legnehezebb háborús tél jöhet el az orosz légitámadások miatt.
Az elmúlt évek krízisei után és az AI-bumm küszöbén sok vezető aggódik amiatt, hogy vállalkozása hosszú távon is életképes marad-e. Szabó Istvánnak, a PwC igazgatójának van néhány kényelmes, de pár kényelmetlen tanácsa is a döntéshozók számára.
Augusztus elsejétől az Igazságügyi Minisztériumtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) vándorolt a fogyasztóvédelmi hatáskör. Ennek apropóján érdemes sorra venni, hogy itthon egyáltalán mi fán terem ma a fogyasztóvédelem és mire lehet számítani a jövőben Nagy Mártontól és tervezett új szuperhatóságától, a Nemzeti Kereskedelmi Hivataltól.
Kamala Harris, a következő potenciális amerikai elnök megtalálta az infláció okozóit: ők a kényük, s kedvük szerint áremelgető gonosz kapitalisták. Azaz a republikánusok. Vagy, ahogy más országokban hívják őket: a „multik”. De szerencsére megvan az ellenszer: az áremelés betiltása, vagyis az ársapkák bevezetése.
A nagy találmányokat általában a szükség hívja életre. Sokszor még a futurisztikusnak tűnő technológiák megvalósításának ütemét is a világválságok pörgetik fel. A klímaváltozás, az összeomló ellátási rendszerek, a pandémia és a többi globális kihívás mozgósítja a befektetőket, a vállalatokat, a kutatókat, a kormányokat – és a fejlesztések komoly gazdasági következményekkel járhatnak.
Nő az EU-ban a radikális jobboldal befolyása, hogy mennyire, arról a Carnegie Europe elemzőintézet közölt érdekes és alapos tanulmányt. Arról pedig a BBC írt, hogy egy háborúban mi tekinthető valódi árulásnak, illetve olyan cselekedetnek, ami révén egy két éve orosz megszállás alatt lévő városban is életben lehet maradni. Ennek kapcsán az is érdekes, hogy Donald Trump exelnök Moszkva-politikája mennyire tekinthető az USA-érdekek elárulásának.
Minden borzasztó drága és egyre drágább – aki erdőben elbújva töltötte az elmúlt három évet, az esetleg nem találkozhatott ilyen hírekkel. De még így is van néhány áru, amely sokkal olcsóbb, mint tavaly ilyenkor volt, és ami még furcsább, pár olyanra is rá lehet bukkanni, amely most kevesebbe kerül, mint mielőtt pár éve bedurrant volna a súlyos infláció.
Sokkal izgalmasabb olvasmány lenne a Concorde befektetési hírlevelének alább formát öltő aktuális darabja, ha a címben feltett kérdésre csak a végén adnám meg a választ, de nem szeretnék játszani a kedves olvasó idegeivel, ezért elárulom már most: Önnek a legjobb.
Bő egy héttel az olimpiai záróünnepség után érdemes a szemünket még Párizsra vetni, hiszen csodálatos heteket, hatalmas sikereket, néha csalódásokat, de mindenképpen feledhetetlen időszakot élhettünk át. Bár a Covid sajnálatosan Párizsban is felütötte a fejét, maga az olimpiai visszatért a normalitáshoz, sőt azzal, hogy a szervezők minden eddiginél közelebb vitték az eseményeket és a versenyzőket, a hősöket a mindennapokhoz, talán még túl is szárnyalta a korábbiakat.
Kamala Harris továbbra is rajta van a limezöld brathullámon, Ukrajna a már sokat látott Kurszk régiónál tört be ellenséges területre, az olimpia szervezői szimbolikus ajándékot adnak az újjáépülő Notre-Dame-nak, új információt fedeztek fel Rembrandt egy sokat elemzett festményéről, a Netflixen pedig jól ismert irodalmat dolgoz fel egy új sorozat.
Kevés generációt elemeztek már annyira atomjaira, mint a Z-t. Ismerjük az összes létező sztereotípiát és azok cáfolatát is. Mémekkel és reelekkel dolgozó komikusok serege építi poénjait generációs különbségekre, a globális felületeken pedig rengetegen magukra ismerhetnek. A „szüleim a húszas éveikben: ház, gyerek, kocsi VS én a húszas éveimben: megvehetem magamnak ezt a kávét?” típusú viccelődésen teljes generációk nevethetnek (és sírhatnak). A Z még mindig az egyik legvonzóbb, fiatal, költeni képes célcsoport, amit minden szektor szeretne elcsábítani – köztük a banki is. A PwC szakértője, Kiss Virág most sorba veszi, hogy az ismert sztereotípiákon túl – Revolut, Crypto, NFT, fintech, online ügyintézés – miként érdemes a fiatal felnőtt generációhoz közelíteni, ha pénzügyekről van szó.
