Ha a kedves olvasó leírná az első öt asszociációját, ami a jelenlét szó kapcsán eszébe jut, érdekes volna megnézni, közülük hány olyan lenne, amely a saját személyes jelenlétére vonatkozna (befelé, önmagunkra figyelni, megélni a pillanatot, belefeledkezni az élménybe és társaik).

És hány írna le olyan helyzetet, amikor a jelenlétünket valaki másnak áldozzuk, vagyis társas szituációban, kapcsolatban vagyunk jelen. Valószínűleg a felmerülő ötletek és gondolatok többsége az első csoportba kerülne.

Ennek oka lehet individualista korunk és kultúránk, de az is, hogy a jelenlét kifejezésnek az utóbbi időben inkább az egyéni megélésre vonatkoztatott értelmezése terjedt el. Pedig a jelenlét ugyanúgy szükséges ahhoz is, hogy a kapcsolatainkat jól, minden érintett számára építő módon tudjuk működtetni, megélni.

Itt vagyok neked

Minden bizonnyal sokak számára ismerős az a helyzet, amikor valakivel, mondjuk egy baráttal vagy kedves ismerőssel próbálunk megosztani egy élményt. Nagy lelkesedéssel fogunk bele a mesélésbe, de azt vesszük észre, hogy beszélgetőpartnerünk „nem veszi fel a fonalat”, nem olyan érzelmekkel (kíváncsisággal, meglepődéssel, felháborodással stb.) reagál, mint amit vártunk.

HVG Extra Pszichológia

Nem tesz fel kérdéseket és nem reagál más módon sem az elmondottakra, vagy csak az illendőség kedvéért mosolyog kicsit, aztán másról (rosszabb esetben saját magáról) kezd el beszélni. Ilyenkor azt érezzük, hogy nem azt kaptuk, amit vártunk, hogy a másik nem figyel ránk, hogy nem fontos számára a mondandónk, vagy akár mi magunk. A másik nem nincs jelen a helyzetben, nincs jelen a kapcsolatban.

Alaphelyzetben a jelenlét társas helyzetben az jelenti, hogy figyelek arra, amit a másik mond vagy tesz, pontosabban, hogy arra figyelek, és nem valami másra. Nem kapom elő közben a mobilomat, hogy megnézzem, kitől kaptam üzenetet, se azt, hogy épp mennyi az idő. Nem gyártok fejben bevásárlólistát, és nem pörgetem az aznapi teendőket.

És ami talán a legnehezebb, közben nem a saját történeteim járnak a fejemben, hogy egy adandó alkalommal rávághassam: „Az semmi, ha tudnád, velem mi történt…!” Közhely, hogy pusztán mások történeteinek értő hallgatásával mennyi tudásra és tapasztalatra tehetünk szert – végül is egész kultúránk az elmesélt történetekre épül.

Olvassa tovább Nagy Beáta Magda pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a jelenléttel, a figyelemmel foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!