Van, akivel soha nem történik semmi rossz, őket szerencsésnek tartjuk, másokat viszont a legvalószínűtlenebb bajok érnek sorozatban. Íme néhány, közepes kaliberűnek igazán nem mondható balszerencsés eset a Cracked.com listája alapján amikor a szereplők rossz időben rossz helyen voltak. De mivel túlélőkről van szó, a válogatás valójában nem is negatív, hanem pozitív.

Roy Sullivan hat villámcsapása
A statisztika természetesen éghajlat szerint változik, de ha 3000:1 az esély arra, hogy belénk vágjon a villám, akkor vajon mennyi lehet az esélye annak, hogy ez hatszor történjen meg valakivel? És mennyi az esély arra, hogy e hat alkalom akár csak egyikét is élve megússzuk? Roy Sullivan az amerikai Shenandoah Nemzeti

© AP

Park parkőreként dolgozott; az első villám egy kilátótoronyban érte utol, a több ezer volt a lábába csapott, az elektromosság a kisujján keresztül távozott, ami Sullivannek egy körmébe került. A következő villám néhány évvel később vezetés közben csapott emberünk kocsijába; Sullivan ezt is sértetlenül megúszta, de a harmadik eset, amikor a parkőr házába vágott bele a mennykő, már nem volt ilyen egyszerű. Sullivan haja kigyulladt, alig tudta eloltani, érthető módon kisebb pánikba esett. A különleges sorozat ellenére a parkőr nem aggódott, mindössze egy kis vizet tartott mindig maga mellett, a kisebb tüzek eloltására. Pech, hogy a következő ütés ismét a lábát érte, amely nem tudott kigyulladni, így a víz nem segített. Meghökkentő vagy sem, de még ekkor sem félt, és néhány év múlva simán bevállalta a teregetést, noha vihar készülődött és a ruhaszárító kötél fémből készült. Ez az elektrosokk már betett Sullivannek, ha másképp nem is, hát mentálisan, mert a parkőr ez alkalommal beleírta jelentésébe, hogy fekete felhők elől menekül, amelyek követik őt mindenhova. 

Háromszor a terroristák útjában
Az angol Cairns-Lawrence házaspár annyiszor került a terroristák útjába, hogy azt bármelyik hollywoodi akcióhős megirigyelhetné. Jason és Jenny éppen New Yorkban nézelődött, azon a felhőtlen, ám annál szomorúbb szeptemberi napon, amikor a két repülő belecsapódott a WTC tornyaiba, a házaspár nyaralása így egykettőre rémálommá változott. Az élmény olyan borzalmas volt, hogy Lawrence-ék homlokegyenest rohantak haza, és a következő pár évben kizárólag hazai területekre szervezték a vakációjukat, ám ez nem segített a katasztrófák elkerülésében. Négy évvel később, egy londoni kiruccanáson ismét terrortámadások középpontjában találták magukat. Ahogy a bombák sorra felrobbantak a metróállomásokon és zűrzavar támadt, Jason rejtett kamerákat kezdett keresgélni. Mivel kamerákat sehol sem találtak, a házaspár arra a következtetésre jutott, hogy New York és London is nagyváros, így van esély arra, hogy egy család pontosan akkor tartózkodjon mindkét helyen, amikor a terroristák akciót szerveznek. Ez a teória elfogadható magyarázat volt számukra mindaddig, amíg Bombaybe nem indultak vakációra, ahol tanúi lettek a legvéresebb lövöldözéses bombatámadásának, amit csak India történetében feljegyeztek. Innen már nem indultak haza azonnal, mondván, ez egyszer, ha törik, ha szakad, élvezni fogják a nyaralásukat.

Violet Jessop alatt háromszor süllyedt el hajó
A baljós mondák miatt a régi idők hajóskapitányai nem szerették, ha nő tartózkodik a fedélzeten, amikor felhúzzák a horgonyt, mert az feldühíti a tengert. Ugyanakkor egy másik legenda szerint a meztelen női test megnyugtatta Poszeidónt és sima hajózást ígért. Ha Violet Jessop ismerte volna ez utóbbi legendát, minden bizonnyal meztelenül parádézott volna a Titanicon, noha nem ez volt az asszony életében az első kárhozatra ítélt hajó. Dolgozott a Titanic kishúgán, az Oympián is, amely 1911-ben ütközött össze egy katonai hajóval. Itt senki sem sérült meg, de Jesopp ezután úgy döntött, hogy átszerződik a Titanicra, hiszen azt akkor elsüllyeszthetetlennek vélték. Csakhogy Jessoppal átszerződött a hajó kapitánya, Edward J. Smith is, így azt gondolhatnánk, ez itt nem is balszerencse kérdése, hanem egy dilettáns elégtelen tudása miatti katasztrófasorozat - csakhogy a történetnek itt korántsincs vége. Jessop, miután élőben végignézte, amit mi már James Cameron rendezésében élvezhettünk, a háborús Britannicán kötött ki ápolónőként. E hajó is az óceán fenekén végezte, így Jessop rájött, ez nem lehet véletlen: világos, hogy a sors őt is az óceán mélyén szeretné látni. Végül szívelégtelenség vitte őt el öregkorában, de a végrendeletében meghagyta, hogy koporsóját az óceánba temessék.   

Ann Hodges-ra csak egyszer esett meteorit, ám ő az egyetlen a műfajban
1954. november 30-án Ann Hodges csendesen szundikált a kanapén egy amerikai kisváros külső kerületében, és álmában sem gondolt arra, hogy útjában van egy tűzgolyószerű meteoritnak, amely épp a Föld felé tart. A kondrit kőzet három részre szakadt, amikor a légkörbe ért, és az egyik becsapódási pont paraméterei éppen Hodges alvó testének a csípővonalára estek. Mivel a meteorit a tetőn át érkezett, nem zúzta halálra az asszonyt. Miután Hodges felocsúdott a sokkból, és borogatni kezdte a zúzódásait, rájött, hogy különleges kőzet hever a nappalija padlóján, amelyet akár pénzzé is tehet, de ez végül nem jött össze. Az asszony álmodozását először az USA légiereje foszlatta szét, mivel szerintük „ha egy értékes dolog ráesik valakire, attól az még nem válik az illető tulajdonává”, és elkobozták a követ. Eugen Hodges, az asszony férje nem hagyta ennyiben, és ügyvédet fogadott a kő visszaszerzésére, amiért végül is 5000 dollár felajánlás érkezett. Ez szép lett volna, csakhogy az összeget elperelte Hodgesék háziura, a tető helyreállításáért. A zűrzavarral egyenes arányban csökkent a meteorit értéke, mígnem Hodges-éknak nem maradt más választásuk, mint felajánlani a követ az Alabamai Természettudományi Múzeumnak. 

Aki jelen volt két atombomba felrobbanásánál
Tsutomu Yamaguchi 1916-ban született, és még nem volt harmincéves, amikor sikeres üzleti karrierje egyik állomásaként Hirosimába érkezett. A szörnyű dátum 1945. augusztus 6-a volt, éppen a villamosról szállt le, amikor az amerikai katonák ledobták az első atombombát Japánra. Yamaguchi kellő távolságra volt ugyan a bombától, de szinte teljesen megsüketült az egyik fülére, és meg is vakult egy rövid időszakra. Miután egy éjszakát bunkerekben töltött, úgy döntött, inkább hazajut valahogy, ám az otthona nem máshol volt, mint Nagaszakiban. Miután hazaért, bement a hivatalba betegszabadságot kérni, ám ekkor ismerős hang rengette meg az iroda épületét, amiről csak Yamaguchi tudhatta, hogy az nem más, mint a második atombomba, amelyet az amerikaiak Nagaszakira engedtek. Yamaguchi túlélte ezt a támadást is sőt, még ma is él, 93 évesen antinukleáris aktivista, aki részt vesz minden atomtámadás elleni akción.

Krisztina O'Brien