A vadnyugati könyvekben és filmekben a főszereplők általában daliás férfiak, akik lehetnek cowboyok, sheriffek vagy indiánok, de az esetek nagy részében okosak, erősek és nagyon bátrak. A nők szinte mindig az áldozat szerepét játsszák, akikkel inkább csak történnek a dolgok, sok beleszólásuk nincs az eseményekbe.

Carthapilus

A „wild west” hősei a valóságban persze leginkább mocskos, fáradt emberek voltak, akik egyszerűen csak tették a dolgukat, nemtől függetlenül. Néha megöltek valakit, máskor maguk haltak meg, de az érzelmeik valószínűleg ritkán voltak emelkedettek. Amerika meghatározó időszakának krónikásai azonban úgy gondolták, az olvasók jobban kedvelik a kifényesített, leegyszerűsített karaktereket és igazuk volt.

A 21. században azonban jóval könnyebb meglátni a romantikát az akkori valóságban, a mai átlagember számára egy vadnyugati hétköznap érdekesebb lehet, mint a tavalyi nyaralás. A feltevést cáfolhatja, hogy a True Grit (A félszemű) című film, amely effajta realista szemmel nézve mutat be egy vadnyugati kalandot, 10 Oscar-jelölése ellenére sem kapott meg egyetlen szobrocskát sem. Nyilván nem mellékes, hogy a rendező Coen testvérek csak két évvel ezelőtt vittek haza három Oscart a Nem vénnek való vidékért, Jeff Bridges meg tavaly kapta meg élete első aranyozott szobrát, szóval most nem rajtuk volt a sor.

A True Grit, ami magyarul valódi jellemnek fordítható, igen csak ütősre sikerült, a film után nagyon vártuk a könyvet is, amelyről az irodalomkritikusok ódákat zengtek. Joggal. Charles Portis élete eddigi 77 éve alatt összesen csak öt könyvet írt, de a True Grittel sikerült annyira beletrafálnia, hogy Coenék változata a harmadik megfilmesítése. Nagy valószínűséggel az eredeti szöveghez a leghűségesebb is, a forgatókönyvben csak azt változtatták meg, ami a filmkészítéshez okvetlenül szükséges volt.

A történet főszereplője Mattie Ross, 14 éves kislány (a filmben zseniálisan alakítja az akkor 13 éves Hailee Steinfeld), aki elindul, hogy igazságot szolgáltasson apja haláláért. Mattie-nek muszáj a történet hősévé válnia, mivel intelligenciája és jelleme magasan környezete fölé emeli. Édesanyja kedves lélek, de nem túl okos, apja is jóindulatú, ám naiv természetű ember volt, ennek is köszönhette a gyilkos lövést. A szülők szerencsére felismerték leányuk szellemi adottságait, képességeit nagyra értékelték és hagyták kibontakozni, így a kis Mattie bármely felnőttet képes vitában, alkuban és akaraterőben is legyőzni. Számos könyv- és filmkritika bosszúról beszél és hatalmas bátorságról, pedig Mattie világában csak következmények léteznek.

A matematikai gondolkodású kislány, akivel kapcsolatban egyébként az Asperger szindróma gyanúja is felmerült néhány netes írásban, egyszerűen csak azt teszi, ami szerinte logikus. A feladatra komolyan és ügyesen készül, kiválasztja hozzá a megfelelő eszközöket, partnert és a célhoz mindenek felett ragaszkodik. Mellette a két harcos, a félszemű szövetségi bíró és a hiú texasi vadász csak bohócok, de legalább a szórakoztató, kedves fajtából. A gonosztevők pedig már szinte röhejesen buták és szerencsétlenek, rajtuk már nevetni sem lehet, csak sajnálni őket.

Mattie mind intelligenciájáért, mind az igazságtételért komoly árat fizet végül, de nem hagyja, hogy ez, vagy bármi más tönkretegye. Elégedett furcsán érzelemmentes, aszexuális életével és eredményeivel, valószínűleg a legkevésbé sem tartja romantikusnak nagy kalandját. És pont ez teszi annyira hitelessé és vonzóvá. No meg persze Portis zseniális nyelvezete és történet mesélése, ami a Mattie által elbeszélt részeknél lenyűgözően minimalista, csak a tárgyalótermi jelenetnél csap át vicces barokkba. Szívesen elolvasnánk más könyveit is.