Tetszett a cikk?

Az 1956-ig megrendezett 12 olimpiából kettőnek nem Európa, hanem Amerika adott otthont, ám lassanként nem lehetett figyelmen kívül hagyni Ausztrália és Óceánia előretörését a sportban. A déli féltekén végül Melbourne, az ausztrál metropolisz kapta meg elsőként a rendezés jogát, a versenyeket novemberben és decemberben tartották.


A legendás - és brutális - meccs: Magyarország - Szovjetúnió
A nagyon szigorú egészségügyi szabályok értelmében azonban a lovakat nem (pontosabban csak hosszú karantént követően) lehetett volna beszállítani az országba, ezért a lovasversenyeket még nyáron, Stockholmban lebonyolították.A világpolitikai helyzet rendkívül feszült volt az olimpia idején.

A szuezi válság és a magyar forradalom rányomta a bélyegét a játékokra: Spanyolország, Hollandia és Svájc a szovjet tankok budapesti bevonulása ellen tiltakozva bojkottálta az eseményt, Egyiptom, Libanon és Irak pedig a franciák és az angolok Szuezzel kapcsolatban tanusított magatartása miatt maradt távol az olimpiától. Hiányzott Kína is, amely távolmaradásával az ellen protestált, hogy a gyűlölt Formosa, vagyis Taivan nem csupán tagja az NOB-nak, de Kínai Köztársaság néven be is nevezett a játékokra.

Az 1956-os forradalom számos kérdést vetett fel. Elsőként azt, hogyan jut el a magyar csapat Ausztáliába, hiszen az Air France a magyarországi „anarchiára“ hivatkozva bejelentette, hogy mégsem szállítja csapatunkat. Végül versenyzőink Budapestről katonai kísérettel buszoztak Komáromba, majd ideiglenesen beköltöztek a Prága melletti nymburki edzőtáborba. Később a csehszlovákok jótállásával Isztambul-Karacsi-Szingapúr-Darwin-Melbourne útvonalon, november 11-én mégis megérkezett delegációnk Melbourne-be – két héttel az indulás után!

Első bajnoki címünket az Urányi János–Fábián László kajakkettős lapátolta össze 10 000 méteren, majd az ökölvívó Papp László harmadik olimpiáján a harmadik elsőségét szerezte meg. Kardvívásban Kárpáti Rudolf és a magyar csapat ünnepelhetett, és vízilabda-válogatottunk is megvédte olimpiai bajnoki címét. Érdekesség, hogy a csapat egyik tagja, az immáron kétszeres olimpiai bajnok id. Szivós István (fia, dr. Szivós István 1976-ban lett olimpiai bajnok, unokája, Márton, Pekingben debütálhat) úszásban is elindult Melbourne-ben.

Az ötödik kontinensen tornásznőink aratták a legnagyobb sikereket: Keleti Ágnes műszabad-, gerenda- és felemáskorlát-gyakorlata is aranyérmet ért. Ezek után a kéziszercsapat (Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Kertész Alíz, Tass Olga, Bodó Andrea, Korondi Margit) győzelme már nem okozott nagy meglepetést. Keleti az olimpiák történetét tekintve a mai napig a legeredményesebb hazai sportolónőnek számít a maga öt arany-, három ezüst- és két bronzérmével!

Az ötkarikás játékok végeztével – a hazai politikai és gazdasági helyzet miatt – 48 magyar sportoló döntött úgy, hogy nem száll fel a hazafelé tartó repülőgépre. Köztük volt Keleti Ágnes, Bodó Andrea, Korondi Margit, az 1948-as londoni játékokon aranyérmes távolugrónk, Gyarmati Olga, valamint a világhírű futóedző, Iglói Mihály és tanítványa, Tábori László is.


Statisztikák, érdekességek, éremtáblázat (Oldaltörés)


Melbourne, 1956
XVI. kiírás: 1956. november 22–december 8.
Résztvevő országok száma: 72
Benevezett sportolók: 3314 (2938 férfi, 376 nő)
Sportágak száma: 17 (145 versenyszám)
Atlétika, birkózás, evezés, gyeplabda, kajak-kenu, kerékpár, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, sportlövészet, súlyemelés, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok











A Szovjetunió ez alkalmommal több érmet szerzett, mint az Egyesült Államok, és ezzel vita indult az amatőr versenyzők és az államilag dotált profi sportolók egyenlőtlen küzdelméről. Nyilvánvalóvá vált, hogy keleten a kormányok egy része fizetést és karrierlehetőséget biztosít a sportolóknak, miközben még mindig amatőrként versenyeztetik őket, míg a nyugati amatőr sportolók közül egyre inkább csak az tudott megfelelni a mind keményebb feltételeknek, aki megfelelő anyagi háttérrel rendelkezett.

Később, amikor a kapitalista világ végül úgy döntött, hogy megfizeti a sportolókat azért, hogy a szakmájuk legyen a sport, és így szálljanak szembe az ,,állami profikkal“ (valamint a gazdag családból származókkal), a kelet-európai országok szocialista rendszere összeomlott, és maga alá temette a sportolók állami támogatását is. Az 1956-os olimpián ezt az amatőr-profi szembenállást leginkább a labdarúgó-torna szenvedte meg. Az aranyat a szovjetek kaparintották meg, kapujukban Lev Jasinnal, a „Fekete pókkal“, minden idők egyik legjobb hálóőrével, ám a mérkőzést csekély érdeklődés övezte, hiszen az ,,igazi“ válogatottak a játékosok deklarált profizmusa miatt nem vehették részt az olimpián.

Melbourne-ben először lehetett kifejezetten politikai indíttatású leszámolást látni a sportpályán. A vízilabda-torna mindent eldöntő magyar-szovjet mérkőzésén az egész ausztrál közönség a magyaroknak drukkolt. A két csapat tagjai ütötték-verték egymást, a víz piroslott a vértől, miután Zádor Ervin szemhéja felrepedt a Valentyin Prokopovval történt összeütközése során – ez a jelenet került a Life magazin címlapjára. Kőkemény csata folyt a győzelemért, amelynek végül a magyarok örülhettek.


  ÉREMTÁBLÁZAT:

ORSZÁGARANYEZÜSTBRONZ
SZOVJETÚNIÓ (URS)372932
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)322517
AUSZTRÁLIA (AUS)13814
MAGYARORSZÁG (HUN)9107
OLASZORSZÁG (ITA)889
SVÉDORSZÁG (SWE)856
EGYESÜLT NÉMET CSAPAT (EUA)*6137
NAGY-BRITANNIA (GBR)6711
ROMÁNIA (ROU)535
JAPÁN (JPN)4105
............

* 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben az NDK és az NSZK közös csapattal vett részt az olimpián

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!