Győzelem a feketék jogaiért

1968. október 2-án, tíz nappal az olimpia megnyitója előtt a hatalmas mexikói főváros Tlatelolco kerületében, a Három kultúra terén diákok tüntettek nagyobb szabadságot, és azt követelve, hogy ítéljék el a korábbi tiltakozásokat kegyetlenül elfojtó erőszakszervezetek vezetőit. A tüntetések már hosszabb ideje zajlottak, az olimpiától és annak helyszíneitől függetlenül. Ezen a napon a mexikói rendőrség rendkívüli brutalitással lépett fel a diákok ellen.

Az áldozatok számát hivatalosan sohasem közölték, de egyes szemtanúk arról számoltak be, hogy a mentőautók tucatjával, sőt, százával szállították el a holttesteket. A kormány 40-50 elhunyt személyt említett, míg független források szerint körülbelül 300 áldozata lehetett a rendőrterrornak. A mexikói kormány külföldi ügynököket gyanúsított meg azzal, hogy az olimpia miatt megélénkült nemzetközi figyelmet kihasználva le akarják járatni az országot a világ közvéleménye előtt.

A házigazdák mindenesetre megpróbálták elfeledtetni a véres eseményeket. Sőt, a játékok bizonyos értelemben kifejezetten sikeresen és érdekesen alakultak, például az olimpiák történetében először vihette nő a fáklyát a finisben. A szörnyű tlatelolcói mészárlás emléke azonban ott kísértett a játékokon. A feketebőrű amerikai olimpikonok rendre tiltakozásukat fejezték ki az atlétikai stadionban zajló éremátadások során, sokan bojkottálták a ceremóniákat. Ne feledjük, hogy 1968 egyébként is különleges év volt a világban. Az Egyesült Államokban kiújultak a faji ellentétek, Lew Alcindor, a korszak kiemelkedő kosarasa, akit később, mohamedán hitre térése után már Kareem Abdul Jabbarként ismertünk meg, nem is vállalta az olimpiai részvételt. Nyugat-Európát a diákmozgalmak zaklatták fel, a Szovjetunió pedig elfojtotta Csehszlovákiában az úgynevezett bársonyos forradalmat.

A 200 méteres síkfutás eredményhirdetése alatt Smith és Carlos, az arany- és a bronzérem nyertesei cipő nélkül, fekete zokniban álltak a dobogóra, és az amerikai himusz alatt fekete kesztyűs kezüket magasba emelve és ökölbe szorítva tiltakoztak. (Smith jobb-, Carlos balkezes kesztyűt viselt, mert csak egy párt találtak.) Evans, James és Freeman, a 400 méter első három helyezettje fekete sapkában lépett föl a dobogóra, míg Beamon, a távolugrás istene szintén fekete zokniban ünnepeltette magát. Smith-t és Carlost Brundage elnök kezdeményezésére azonnal kizárták az amerikai csapatból, és eltávolították az olimpiai faluból, azzal az indokkal, hogy a politikának nincs helye a játékokon. Sokan azonban megtapsolták őket.

A magyarok egyik nagy „dobása“ volt a mexikóvárosi olimpia. Szó szerint, ugyanis dobóatlétáink szenzációsan szerepeltek. Az első magyar érmet a gerelyhajító Németh Angéla nyerte, aki akkoriban kosárlabdában is az élvonalban szerepelt. Zsivótzky Gyula, a kiváló kalapácsvető két ezüstérem és egy súlyos betegség után (gyomorműtétje miatt 200 napot töltött kórházban és 17 kilót fogyott) végre felállhatott a dobogó legfelső fokára. (Fia, a tízpróbázó Attila 2000 és 2004 után 2008-ban ismét ott lesz az olimpián). Rajtuk kívül Lovász Lázár (kalapácsvetés), Kulcsár Gergely (gerelyhajítás) és dr. Kleiberné Kontsek Jolán (diszkoszvetés) érdemelt bronzérmet.

Birkózásban Kozma István Tokió után újabb győzelmet szerzett, sőt, az 1964-es játékokat sérülései miatt kihagyó Varga János is megkoronáztatott. (Lánya, Varga Gabriella a női tőrcsapat tagjaként ott lesz a pekingi játékokon.) Kajak-kenuban Hesz Mihály (kajak) és Tatai Tibor (kenu) révén nyertek a magyarok egy-egy aranyat. A vívók is dupláztak: férfi párbajtőrben Kulcsár Győző, valamint a csapat (Kulcsár, Fenyvesi Csaba, Schmitt Pál, B. Nagy Pál és Nemere Zoltán) diadalmaskodott. Öttusában is olimpiai bajnok lett a Balczó András, Móna István, Török Ferenc alkotta magyar csapat, míg Balczó egyéniben tizedmásodpercekkel maradt el a svéd Ferm mögött.

Labdarúgóink harmadszor győztek az olimpián – ezúttal a döntőben Bulgária ellen. A bolgárok a 40. percig vezettek, a magyarok azonban 4-1-re megnyerték a finálét, amely meglehetősen durvára sikeredett – ezt a mérkőzés négy piros lapja jelzi. Érdekesség, hogy három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel még mindig a magyarok vezetik az olimpiai labdarúgótornák éremtábláját. Az 1964-es és a ’68-as győzelmét Lakat Károly szövetségi kapitány vezetése alatt szerezte a magyar válogatott.

Mexikóváros, 1968

XIX. kiírás: 1968. október 12–27. Résztvevő országok száma: 112 Benevezett sportolók: 5516 (4735 férfi, 781 nő) Sportágak száma: 20 (172 versenyszám) Atlétika, baszk pelota, birkózás, evezés, gyeplabda, kajak-kenu, kerékpár, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok

Mexikóváros 2280 méter magasan fekszik, így a sportolóknak óriási megpróbáltatást jelentett az oxigénben szegény levegő, valamint a gyakorlatilag ihatatlan csapvíz, amely komoly gyomorpanaszokat okozott. A víz e kellemetlen mellékhatását nevezték Montezuma átkának, azután az azték uralkodó után, aki ugyanezt a bajt szabadította a spanyol hódítókra. A játékok a nehézségek ellenére, és a közönség erősen amerikaellenes nacionalizmusa dacára is rendkívüli színvonalon zajlottak. Atlétikában az afrikai fennsíkról érkezett versenyzők hódítottak, elsősorban a Keino által vezetett kenyaiak. A középtávokon az ausztrál Doubell kivételével csak fekete sportolók győztek, miután Ron Clarke, az esélyes ausztrál világrekord-gyáros, 1956 utolsó fáklyavivője, 5000 és 10 000 méteren is kudarcot vallott. A maratonin Bikila utódja, Wolde örülhetett az aranynak.

Mind szembetűnőbb volt az edzésmódszerek és a sportszerekhez felhasznált anyagok tökéletesedése. A tartánpályán az atléták nagyszerű eredményeket értek el. Bob Beamon 55 centiméterrel javította meg a távolugrás világrekordját, és a szakértők úgy emlegették, mint aki túlszárnyalta az emberi teljesítőképesség határát. A 890 centis ugrásról ugyan a versenyeket immár színesben közvetítő televízió lemaradt, ám a szemtanúk roppant aprólékosan számoltak be a 33 éven át megdönthetetlennek bizonyult rekordról. Hármasugrásban néhány óra leforgása alatt ötször javítottak világcsúcsot, míg magasban Dick Fosbury nyert a maga által kifejlesztett technikával. Fittyet hányva az addigi konvenciónak, kiiktatta a korábbi ugrástechnikából azt a lehetőséget, hogy a léc fölött átrepülő atléta előrenyújtott kezével védje magát.

Az olimpiák történetének első olyan férfi 100-as döntőjét indították, amelyben nem futott fehér atléta. A győzelmet az amerikai Hayes szerezte meg. A nők hasonló távján az amerikai Tyus nyert, míg 200-on feltűnt egy hosszú lengyel lány, Irena Kirszenstein, aki később asszonynevén, Szewinskaként vált az atlétika csillagává. A medencében már nem úszott Schollander, és még nem jött el Spitz ideje, így az ausztrál Michael Wenden (két arany, egy ezüst, egy bronz) és az amerikai Debbie Meyer (három arany) aratott.

Mexikóváros istennőjének azonban a csehszlovák tornásznőt, Vera Cáslavskát kiáltották ki, aki 1960-ban egy csapatezüsttel melegített, 1964-ben már három arannyal és egy ezüsttel gazdagodott, míg az azték fennsíkon négy arany- és két ezüstérmet szerzett. Nem sokkal a játékok után, még Mexikóvárosban hozzáment Josef Odlozil atlétához, az 1964-es olimpia 1500-as ezüstérmeséhez.

Az ökölvívásban ismét egy majdani világklasszis szerzett aranyat: George Foreman nyerte meg a nehézsúlyúak küzdelmét, aki röviddel azután már a profik között is a legjobbak közé került. A férfi kosárlabdában újra az amerikaiaké lett az arany, a második helyen azonban nem a szovjetek, hanem a jugoszlávok végeztek.

A mexikói nép három aranynak örülhetett: az el Tibio, vagyis a Langyos becenévre hallgató mellúszó, Felipe Munoz elsőségének, valamint két apró termetű bokszoló, a légsúlyú Ricardo Delgado és a pehelysúlyú Antonio Roldan sikerének. Az emberek éjszakákba nyúlóan önfeledten ünnepeltek az utcákon, a rosszmájúak szerint villámgyorsan elfelejtették a tlatelolcói mészárlást.

Végül pedig ne feledjük, hogy ezen az olimpián vett részt először önállóan az NDK, amelynek immár nem kellett az NSZK-val közös csapatot indítania. Rögtön több aranyérmet nyertek, mint a jóval nagyobb lélekszámú nyugati szomszédjuk. Ezen az olimpián elkezdődött a rivalizálás a két német állam között, de született egy új sportnagyhatalom, és persze rengeteg ezzel kapcsolatos rejtély is.


  ÉREMTÁBLÁZAT:

ORSZÁG	ARANY	EZÜST	BRONZ
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)	45	28	34
SZOVJETUNIÓ (URS)	29	32	30
JAPÁN (JPN)	11	7	7
MAGYARORSZÁG (HUN)	10	10	12
NÉMET DEM. KÖZT. (GDR)	9	9	7
FRANCIAORSZÁG (FRA)	7	3	5
CSEHSZLOVÁKIA (TCH)	7	2	4
NÉMET SZÖV. KÖZT. (FRG)	5	11	10
AUSZTRÁLIA (AUS)	5	7	5
NAGY-BRITANNIA (GBR)	5	5	3
...	...	...	...