Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
Miután az elődöntőben kikapott az egyéniben kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes Szofija Velikajától, Márton Anna azzal a Manon Brunet-val vívott a bronzért, aki az elmúlt öt évben nem tudta legyőzni. A magyar sportoló megfogadta ugyan, hogy ez most is így lesz, de nem tudta azonban véghezvinni, amit eltervezett. A francia 15-6-ra múlta felül.
Már az asszó elején könnyen ellépett Brunet, ötpontos előnyben volt, amikor Márton megszerezte az első tusát. Nem sokkal korábban a sérült térdéhez kapott a magyar, néhány másodperc szünetet is kért, amíg körbesétált, és megmozgatta a fájós lábát. Amikor aztán újra nekilendültek, egy magyar találat után sorozatban hat francia következett, és Brunet a következőkben sem engedte közelebb magához az ellenfelét.
A bronzmecs után nagyon csalódottan nyilatkozott Márton, aki sérülten vállalta az olimpiai szereplést. A múlt év végén elszakadt a bal, támaszkodó térdében a szalag, és ha megműtötték volna, biztosan nem épül fel Tokióra. Úgy döntött, nem mondja le a szereplést, inkább fizioterápiával megerősíti az izmokat a térde környékén, hogy azok valamelyest átvehessék a szalag feladatát. Az első olimpiai asszójában aztán kiugrott a térde, az ötperces ápolási időt is kénytelen volt kikérni, és bicegve tudta csak folytatni a vívást.
A vegyes zónába is így érkezett meg. Azt mondta, az elmúlt hat hónapban nagyon sokszor volt hullámvölgyben, és hogy a műtétet illetően igazából nem volt választása: vagy így vállalja, vagy sehogy. „Egy hónapja még egy bokaszalag-szakadást is szenvedtem, úgyhogy tényleg eléggé rám járt a rúd. De az az egy cél lebegett a szemem előtt, hogy az olimpián nagyon jól szeretnék teljesíteni, ki szeretném hozni magamból a maximumot. Úgyhogy próbáltam kizárni ezeket a sérüléseket, már amennyire tudtam” – mondta.
Arról is beszélt, hogy minden tőle telhetőt megtett a győzelemért, és nagyon sajnálja, hogy az utolsó mérkőzésére nem tudta fejben összeszedni magát. „Igazából saját magamat vertem meg, úgy éreztem magam, mintha az első olimpiámon lennék. Hál' Istennek még van egy csapatversenyünk, mindent megteszek azért, hogy javítsunk ezen a negyedik helyen.”
