"A magyar »pénz« szó a régi »nincs«, »néncs«, »néndz«, »véndz«, »féndz«, »pénz«. A szó gyökét a kitűnő filológus hosszas keresés után találta meg; magát a pénzt azonban ő se találta meg" – Karinthy Frigyes "akadémiai értekezése" is érzékelteti, mekkora haditettet hajtottak végre a Nyugatnál.
A 333 képet felvonultató Fortepan Masters című kiadványt Barakonyi Szabolcs fotóriporter-képszerkesztő állította össze.
A művész temetésén a (hang)költői, irodalomtörténeti, tanári és közéleti jelentőségét teljes joggal méltató gyászbeszédekbe már nem fért bele annak felidézése, amikor Torgyán József kisgazda politikus feljelentése nyomán csak legfelsőbb bírósági szinten sikerült megvédeni a művészi és sajtószabadságot.
Az Örkény Színház amúgy is dermesztő Secondhand – alcíme szerint Szovjetűdök – előadását a napjaink „történelmét író események még lidércesebbé alakították. Szinte minden szó, minden jelenetfutam aktuálpolitikai értelmezést kapott
A megvalósítás küszöbére érkezett az Elhallgatva címet viselő projekt.
A szerző új könyvének félszáz oldalas bevezetője még azoknak is lenyűgöző és színházba csalogató olvasmány, akik nem rendszeres látogatói a hazai teátrumoknak.
A Tandem Grafikai Stúdió Anno-sorozatának legfrissebb kiadványa a látásipar múltjába és jelenébe kalauzol bennünket, rengeteg érdekességgel.
A köztársaságtól 12 év alatt Orbánisztánig eljuttatott Magyarország politikai, közéleti és közérzeti krónikáját rajzolta meg a mintegy félezer karikatúrájával munkatársunk, Marabu, azaz Szabó László Róbert, aki a hatalomba 2006-ban még csak visszaácsingózó Orbán Viktor hírhedten cinikus mondatát – oszt jó napot – választotta kötete címéül.
Révész Sándor most megjelent, több mint egy évszázadot átívelő, Húzzuk a keresztünk című könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy nincs új a nap alatt: a választókerületek átszabása például már száz évvel ezelőtt is bevett gyakorlat volt.
Madeleine Millot-Durrenberger budapesti tárlata a Mai Manó Házban rejtett önvallomás.
A helyi krimikkel nem értek célt, de nem adják fel: most a Fekete Sas fogadó és kávéház múltját feldolgozó kiadvánnyal igyekeznek megmenteni az intézményt a nevét is viselő társaság tagjai.
Szilágyi Ákos a 2000 című folyóiratban elmeséli, mi történt, amikor az 1980-as évekbeli, Létay Vera vezette Filmvilágban túl hosszan foglalkoztak Bódy Gábor Psyché című filmtörténeti klasszikusával, vagy ha Lengyel László nem csupa jót írt a népbíróságokról.
Egy volt ÁVH-s hagyatékából került elő az az állambiztonsági tananyag, amely egy 1956 előtti, a Magyar Rádió elfoglalására készülő összeesküvés példáján keresztül taglalta, miként kell az ilyen ügyeket felgöngyölíteni. A HVG alábbi, 2010. október 6-án megjelent cikkét a 93 éves korában, Párizsban elhunyt ellenálló-forradalmár Sujánszky Jenőre emlékezve közöljük újra, változtatás nélkül.
Az első – antikváriumban sem fellelhető – kiadás után 130 évvel újra közkinccsé vált Gerő Ödön: Az én fővárosom című, mai szemmel is élvezetes városkönyve.
"Mi nagyon nagyra értékeltük Soros munkáját, ez egy áldozatos segítség volt a rendszerváltás idején" - jelenti ki a hvg360 Kicsoda Orbán Viktor? dokumentumfilm-sorozatában Fodor Gábor, Orbán Viktor egykori harcostársa, akivel együtt alapítottak pártot, és együtt élvezték az amerikai milliárdostól kapott támogatások előnyeit. De miként jelent meg az alapítvány Magyarországon, milyen harcokat vívott meg, és hogy köszönt el? Felidézzük.
Fajsúlyos esszé Rab László vékony könyve, A pokol tornácán. Alcíme: Kun páter útja az akasztófáig.
Meghökkentő párhuzamok fedezhetők fel az 1953-ban bemutatott – s mára a feledés jótékony homályába tűnt – Petőfi-film és a közelmúltban gigaköltségvetésű szuperprodukcióként beharangozott, Most vagy soha munkacímű történelmi filmtabló előkészületei között.
Akár többéves börtönt is jelenthetett volna az írónak az az üzenet, amelyet 1949-ben a Rákosi-diktatúra egyik vezetője, Gerő írt egy másiknak, a párt főideológusának, Révai Józsefnek, aki akkor a pártlap, a Szabad Nép főszerkesztője is volt. Alább bemutatjuk Méray Tibor egy eddig nem ismert levelét 1993-ból, amelyben magyarázatot ad arra a kérdésre is, hogy miképp kerülhette el Örkény István a börtönt.
Volt hová visszanyúlnia az irodalmi alkotások nyolcvan százalékát minap kukázni szándékozó felkent irodalmi diktátornak: hét évtizede a mindenható pártkorifeus, Révai József próbálta helyes irányba terelni a tévelygő, a „párt álláspontjával élesen szemben álló” írókat, köztük a visszatérően „problémás” Örkény Istvánt.
„Konok akarattal” kényszerítette magát naponkénti naplóírásra 1941-től Teleki Pálnak, majd két utódjának is miniszterelnöki államtitkára, Zsindely Ferenc. A kulisszatitkokkal teli, minap megjelent terjedelmes krónika visszatérő témája az öngyilkos kormányfő.
