Az említett baktériumnak azért van szüksége az erős ragasztóra, mert a sodrásban kell megkapaszkodnia. Az általa termelt anyag képes arra, hogy egy egycentes pénzdarabhoz tapasszon egy tonnányi súlyt, s ráadásul nedves felületen is hatásos  - erre jöttek rá amerikai kutatók, amikor a baktérium tulajdonságait laboratóriumban elemezték.

A tudósok úgy vélik, hogy a szuperragasztónak a jövőben orvosi alkalmazása is lehet. A Caulobacter crescentust a következő képességekkel látta el a természet ahhoz, hogy egy helyben tudjon maradni, minden egyes sejtjének van egy kocsánya, amely egy tapadókorng szerű szervben végződik, ezt pedig egy réteg polyszacharid borítja, amellyel gyakorlatilag minden felülethez képes tapadni. Azt már korábbi vizsgálatokból is lehetett tudni, hogy ez a cukormolekula-lánc erős ragasztó, hiszen a baktériumokat erős vízsugárral sem lehetett lemosni egy felületről - írta a wissenschaft című német internetes portál az amerikai tudományos akadémia folyóiratát (PNAS) idézve.

Amikor Peter Tsang és kollégái a Rhode Island-i Providence-ben lévő Brown egyetemen tesztelni akarták, milyen erős ragasztó a polyszacharid, kellemetlen meglepetésben volt részük: használhatatlannak bvóbizonyult minden hasonló esetben alkalmazott eljárás, ezért újat kellett kidolgozni ahhoz, hogy végül sikerüljön elvégezni a szükséges vizsgálatokat, és leszedni a baktériumot egy üvegedény faláról.
 
Ahhoz, hogy egyetlen sejtet is le tudjanak választani a pipetta faláról, a tudósoknak háromszor akkora erőt kellett alkalmazni, mint a legerősebb kereskedelmi forgalomban kapható ragasztók esetében. Átszámítva ez azt jelenti, hogy a ragasztóval egy eurocentes pénzdarabra kb. 1.3 tonnányi terhet lehetne ragasztani. A kutatók szerint az orvosok nagyszerűen tudják majd alkalmazni a biológiailag lebomló ragasztót, például a szívgyógyíászatban.