Ha valaki azt gondolta eddig, hogy használható és dögös táblagépet csak az Apple képes készíteni, az próbálgassa néhány napig a Samsung kütyüjét.
A Galaxy Tab az előlap alapján, első ránézésre akár egy keskenyebb iPadnek is tűnhet, de azért a Samsung feliratból és a képernyő alatti négy érintős gombból gyorsan rájövünk, hogy valami másról van szó. Oldalról és hátulról nézve pedig már nem is hasonlít a két gép, hiszen a Galaxy Tab nem fém, hanem műanyag házat kapott, ráadásul a hátlap tört fehér színű, és a bal felső sarkában egy kamera lencséje és egy LED vaku ücsörög. Dacára a műanyag háznak, egyáltalán ne tűnik gagyinak, kifejezetten elegáns, pofás darab lett.

Elölről nézve a jobb szélére került a ki-/bekapcsoló gomb és a hangerő-szabályozó, bal oldalon pedig a mikrofon apró nyílását találjuk. Felül a 3,5 mm-es füles csatlakozó, alul pedig a hangszórók és az USB csatlakozó kapott helyet, utóbbi szintén erősen emlékeztet az iPhone/iPad csatlakozójára. Fontos tudni, hogy a készülék USB portról nem tölthető (például a gépünkhöz csatlakoztatva), a töltéshez mindenképpen a mellékelt hálózati csatlakozóra is szükségünk van.

A Galaxy Tab 7”-os kijelzőt kapott, 1024x600 pixeles felbontással, és bár nem dicsekedhet super AMOLED kijelzővel, a bele került TFT (169 ppi-s) képe is szép, kontrasztos, és viszonylag jól látható napsütésben is.

A gép lelkét egy 1 GHz-es processzor adja (512 MB RAM-mal és grafikus gyorsítással), van benne A-GPS,  Bluetooth 3.0, 802.11n-es wifi, és DLNA képes is, szóval minden adott, hogy multimédiázzunk és internetezzünk. Ha már itt tartunk, akár 1080p-s videókat is akadozás nélkül lejátszhatunk rajta (persze a felbontása ennél kisebb), és a 4000 mAh-s beépített akkuval a gyártók szerint 7 órán át mozizhatunk. Filmek tárolására amúgy is akad hely bőven, hiszen a beépített 16 vagy 32 GB-os tárhelyet még bővíthetjük MicroSD kártyával is (így plusz 32 GB-ot nyomhatunk bele).

Természetesen érintőképernyős (multitouch) készülékről van szó, amelyen többujjas gesztusokat is használhatunk, rendszerként pedig az Adroid 2.2-es verzióját kapjuk.
Érdekesség, hogy a készüléket akár mobil hívásokra és videotelefonálásra is használhatjuk ; 3G-s internetre is csatlakozhatunk vele, ha éppen nincs wifi a közelben
No, a száraz és unalmas részletek után jöjjenek inkább a tapasztalatok (aki ennél részletesebb specifikációra vágyik, annak javasolom ezt az oldalt).

Minden, ami kell!
Az Android rendszert nem nagyon kell már bemutatni senkinek, a Galaxy Tabon gyakorlatilag a 2.2-es Froyo „táblásított” változatát kapjuk, vagyis a rendszer és alkalmazásainak felülete a nagyobb felbontáshoz igazodik, akár fektetve, akár állítva használjuk a készüléket.

Megszokott Androidos asztal, csak nagyban

Még a telefonálásról sem kell lemondanunk, hiszen ott a megszokott Telefon alkalmazás, és persze SMS-eket is küldhetünk az Üzenetek programmal.
Persze egy 7”-os készüléket a fülünkhöz tartva már valószínűleg klinikai esetnek tartanának minket az utcán, de a Tabot nem is így tervezték, egyszerűen letesszük magunk elé az asztalra és beszélünk, vagy a mellékelt headsetet használva akár az utcán is telefonálhatunk vele, anélkül, hogy flúgosnak néznének minket. Extraként videohívásokat is lebonyolíthatunk, hiszen van előlapi kamera és szoftveres támogatás is ehhez.

Biztos lesz, aki örül neki, bár például az én ismeretségi körömben nem sokan videotelefonálnak, pedig kellően geek fazonokkal is találkozom naponta, és többségük erre alkalmas készülékkel rendelkezik. Mindegy, ha kell, van ez is.

De akad még megannyi más: például látványos és jól használható PIM alkalmazások (naptár, címjegyzék, jegyzet és levelező). Mindegyiket a nagy képernyőhöz idomították, eszméletlen kényelmes a használatuk!

A beépített videolejátszó hajlandó a filmek képarányát is állítani (igaz, vágni még nem tudja a széleket, de már legalább felrántja kétféle arányban őket, hogy kitöltsék a képernyőt). Ez eddig nagyon hiányzott az androidos készülékekről, itt alapból megkapjuk. A terjedő MP4 mellett DivX/XviD vagy MKV formátumú filmet játszanánk le? Nem gond, másoljuk át a készülékre, a többit pedig megoldja a szoftver. Keleti kényelem!

A zenelejátszó legalább annyira kényelmes és sokoldalú, mint az iPaden, cover Flow nincs, de anélkül azért lehet élni, minden más funkciót viszont belenyomtak, és szépen kihasználja a nagy felbontást a felület átlátható felosztásához. Hangszínszabályozót is találunk benne, amely az előre definiáltak mellett egyedi beállítást is enged, bár utóbbit csak akkor, ha fülest használunk (az effektek egy része is ilyen).

 Itt is van Youtube kliens, ami semmit nem használ ki, pont olyan, mint bármely androidos mobilon, csak nagyobbra „húzva”. A célnak persze megfelel, de azért kissé igénytelennek tűnik, mondjuk az iPades és iPhone-os megfelelőjéhez képest. Persze a Youtube videókat akár a böngészőn belül is elérjük, hiszen a Tabon van Flash támogatás is. S ha már itt tartunk: a böngésző kényelmes, gyors, de azért a ha sok Flash tartalmat nézünk vele (legyen szó akár csak több Flash bannerről egy oldalon), az - fogalmazzunk finoman úgy, hogy - nem segíti elő a gördülékeny böngészést. Viszont a plug-in kikapcsolható, így megszabadulhatunk a Flash bannerektől, ha pedig mégis szükségünk van a Flashre a böngészés során, egy mozdulattal betölthetjük a letiltott tartalmakat is. Ez a választási lehetőség azért jobb, mintha teljesen megfosztanának minket ettől a lehetőségtől, miközben azért nem teljesen alaptalanul támadják az Adobe-t azért, hogy képtelenek rendesen optimalizálni a Flash lejátszót (és nem csak a mobil verziókat sajnos). Mindegy, a Flash hasznos dolog, jó ha van, ennél már csak az hasznosabb, hogy a Galaxy Tabra akár Adobe Air alkalmazásokat is feltehetünk, ami szintén megnöveli a lehetőségeket. Ráadásul az Air/Flex alapú fejlesztési lehetőség minden bizonnyal jótékony hatással lesz az alkalmazásválasztékra is (kipróbáltam amúgy, fejleszteni is kényelmes rá például Flash CS5-ben, ráadásul akár Macen is, és az Air alapú alkalmazások kiválóan futnak a Tabon).
A képek nézegetése ugyebár szintén teljesen élvezetes már egy ekkora kijelzőn, és ehhez meg is kapjuk a látványos, Cooliris képnézegetőt. Szép, gyors, praktikus, és akár Picasa és Facebook albumaink képeit is elérhetővé teszi (viszont néha elég lassan tér magához elindítás után).

Kapunk egyébként egy Digitális képkeret alkalmazást is, így akár e célra is használhatjuk a készüléket, amikor éppen nem babrálunk vele.
Hozzáadott szoftverekben amúgy sincs hiány, a Readers Hubbal például akár hazai hírlapokat (PressDisplay), e-könyveket (Kobo) és magazinokat (Zinio), vásárolhatunk és olvashatunk, egy felületről indulva, de kapunk olyan e-book olvasót is, amely a készülék memóriájára másolt saját e-könyv-gyűjteményünket is kezeli.
A Readers Hub remek elképzelés, és immár minden szolgáltatás működik is benne, a hazai tartalomból egyelőre például néhány vidéki napilap érhető el vele. Mondjuk láttam már ennél sokkal jobb eMagazin megoldásokat, különösen az „vicces”, amikor a felnagyított lapon a szöveget már nem tudja rendesen renderelni a szoftver, így az szinte olvashatatlanná válik (persze ez talán csak  átmeneti gond, hiszen maga a szolgáltatás is a tesztek ideje alatt, pár napja indult el).

Hasznos a ThinkFree mobil irodai csomag, amely elég komoly képességekkel rendelkezik, és szerkeszthetünk is vele Word, Excel, PowerPoint dokumentumokat.
A rendszer egy nagyon kellemesen használható fájlkezelőt is kapott. Túlzás lenne azt állítani, hogy benne van minden funkció, ami kell, de az alapokat tudja, így kényelmesen menedzselhetjük vele a memóriába, kártyára másolt fájlokat, beleértve a netről letöltött, levélben kapott stb. anyagokat is. A ZIP fájlok kicsomagolása sem jelent gondot neki.
A szokásos androidos/samsungos widgeteket is megkapjuk, és kapunk még némi extra magyar tartalmat is, hírek és időjárás tekintetében.

Természetesen ott vannak a megszokott alkalmazások is: világóra, ébresztő, Google Talk, Voice Search, Latitude, Google Maps és persze a Market, ha mindez nem lenne elég és további programot töltenénk le (Skype, Facebook, Twitter, vagy éppen a népszerű Angry Birds is letölthető, sok száz egyéb program mellett). Bár még mindig csak az ingyenes alkalmazásokat lehet elérni itthon az Android Marketből, aki nagyon akar, talál teljes verziókat is, akár legálisan, akár nem… Amit feltétlenül érdemes letölteni, az a napokban ingyenesség vált Pluse nevű RSS olvasó, amely egyszerűen zseniális, és igazi élménnyé teszi a tableten törénő hírolvasást, kedvenc RSS feedjeinkre támaszkodva).

Amit még biztosan sokan kedvelni fognak, és ráadásul előre telepítve találják meg a készüléken, az az AllShare, amelynek a segítségével a hálózaton megosztott tartalmakat érhetjük el, s játszhatjuk le (a Galaxy Tab amúgy DLNA képes, szóval szépen együttműködik az erre alkalmas egyéb készülékekkel).
Navigációra csak alapból nem igazán alkalmas a készülék, hiszen csak a Google Maps áll rendelkezésre, de Androidra is léteznek navigációs megoldások. A szövegbevitel kényelmes álló és fekvő módban is, az előbbinél ráadásul akár kézben tartva is jól lehet vele írni (ékezetek alapból a megfelelő „gombok” hosszú nyomva tartásával csalogathatók elő).
Anyaginkat a Tabra mindenféle extra szoftverek nélkül másolhatjuk le/fel, minthogy USB-n csatlakozás után simán elérjük a memória és a kártya tartalmát. Ám mint az elején említettem, ilyenkor nem töltődik a kütyü akkuja.

Fényképezés
A Samsungnál igyekeztek minden olyan hiányosságot lefedni, ami az Apple iPadjével versenyképessé teheti a Tabot. Így azután egy 3 megapixeles fényképezőgép is került bele, LED-es vaku társaságában.

 Ráadásul nemcsak fotózni, hanem akár videózni is tudunk vele (720p HD videókat készíthetünk), azonban egyiket sem csúcsminőségben, de megfelelő fényviszonyoknál azért nem vészes. A képek kicsit “fátyolosak”, de arra, hogy egy hirtelen jött, ámde fontos pillanatot jobb híján ezzel örökítsünk meg, megteszi, arról nem beszélve, hogy az elkészült képet, videót azon nyomban meg is oszthatjuk a neten, számtalan módon.

Mindent egybevetve a Samsung Galaxy Tab egy elég jól sikerült kis táblagép, amely ugyan kisebb kijelzőt kapott, mint mondjuk az iPad, de ennek köszönhetően kicsit talán kényelmesebben tartható egy kézben, illetve gépelni is kényelmesebb vele, ha kézben fogjuk, mint az Apple készülékével. A méretéhez képest meglepően súlyos, így hosszú távon kézben tartani – például e-könyvet olvasni valahol ácsorogva – fárasztó lehet, de még bőven a kényelmesen hordozható és használható kategóriába tartozik.
A tesztek során a rendszer szinte mindenre azonnal reagált, gyönyörűen dolgozott, élmény volt használni. Kivételt ez alól csak a képnézegető időnkénti elgondolkozása és a böngészőben a túl sok Flash tartalom esetén „bekövetkező” fennakadások képeztek (vagy például nem tudtuk működésre bírni rajta a Megaupload stream videóit sem).

Az, hogy a Samsung készüléke mobiltelefonként is használható, érdekes extra funkciót jelent, bár nem valószínű, hogy egy hagyományos mobilt kiváltana bárkinél (legfeljebb SMS üzenetek küldözgetésére). A videotelefonálásra pedig a jelek szerint még nem nagyon kapott rá a nép (a Skype-os videocsevegés más tészta, annak talán már többen hódolnak).
Notebookot nem igazán váltanak ki ezek a kütyük, de arra, hogy bárhol, bármikor (és bármilyen testhelyzetben) kényelmesen internetezzünk, mozizzunk, játsszunk, kiválóan használhatók. Ha valakinek ez megér 200 ezer forintot, akkor a Samsung Galaxy Tabban nem fog csalódni. Értelemszerűen egyelőre luxustermékről van szó, amely kényelmesebbé teheti mindennapjainkat, de nem nélkülözhetetlen, és hát valljuk be, jelenleg nem is annyiért adják, amennyit valójában megérne (ez persze igaz az összes hasonló készülékre).
A Samung Galaxy Tab tökéletesen felveszi a versenyt az Apple iPadjével, ráadásul akad közöttük néhány olyan jellemző különbség, amelyek alapján ki-ki könnyen eldöntheti, melyik számára a megfelelőbb választás.