Villámárvizeket hoz Magyarországra a klímaváltozás

Magassarkúban, kis kerekű babakocsival, de még kerékpárral is körülményesebb lesz a közlekedés a városi flaszteren. Nem azért, mintha még az eddiginél is reménytelenebb lenne a hazai burkolatok javítása, hanem azért, mert a klímaváltozás nyomán egyre gyakoribbá váló villámárvizek miatt új, de egyúttal zötyögősebb burkolatokra lesz szükség. Az agyonaszfaltozott városokban – ahogyan a múlt keddi budapesti özönvíz is szemléletesen bizonyította – a hirtelen lezúduló égi áldás elenyésző részben tud beszivárogni a földbe, ezért megállíthatatlanul hömpölyög az alacsonyabban fekvő területek felé. Míg a természetes – fűvel, földdel, növényekkel borított – közegben a csapadékmennyiség felét elnyeli a föld, negyven százaléka pedig elpárolog, addig a vízzáró rétegként működő aszfalton át csupán öt százalék szivárog a talajba, több mint a felével a csatornarendszernek és a tűzoltószivattyúknak kell megküzdeniük – láttuk, hogyan.

Ezen muszáj lesz változtatni. A legfrissebb klímamodellek szerint Magyarországon egyrészt a havazást fokozatosan felváltják a téli nagy esőzések, másrészt a nyári és őszi hónapokban megszaporodnak az olyan napok, amikor a csapadék mennyisége meghaladja a kritikus értéket, a napi 30 millimétert – derül ki Lendér Henrik hidrogeológus tavalyi, A klímaváltozás hatása a felszíni vízgazdálkodásra című, összefoglaló tanulmányából. 2050-ig a villámárvizek különösen az északi és a nyugati országrész lejtősebb területeit veszélyeztethetik, a század vége felé pedig már az alföldi régióban is egyre többször okoznak fejfájást. A Kárpát-medencében várható változásoknak tavaly óta már jóval pontosabban is utána lehet nézni a Natérben, a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszerben. A nyilvános adatbázist a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gondozza. Tíz kilométeres pontosságú négyzethálóban több száz térképréteget tartalmaz, így láthatóvá válik, az ország mely térségeit hogyan érintheti a felmelegedés.

A villámárvizek megfékezésére kézenfekvő és elegáns megoldás lenne a mai burkolatokat az egyre többféle formában gyártott vízáteresztő aszfalttal helyettesíteni, ám ennek most még számos hátránya van. A két-háromszoros áron túl az, hogy az újdonságnak kisebb a teherbírása, ráadásul könnyen eltömítheti a homok vagy akár a téli sózás, emiatt a karbantartása bonyolultabb, ráadásul a lefektetése is jóval hosszadalmasabb. Így aztán éppen a legnagyobb felületeket kitevő közlekedési útvonalakon kevésbé használható. Ehelyett (vagy emellett) a szakértők olyan burkolatokat javasolnak az önkormányzatoknak, amelyek a lehető legnagyobb mértékben áteresztik a csapadékot, következésképpen egyenetlenebbek is: például térköveket, fűvel kombinált betonelemeket, műanyag rácsokat.

ivocsap.hu

„Oslóban már kötelezik a tulajdonosokat az ingatlanukra zúduló esővíz megtartására, hogy minél kevésbé terheljék a csatornahálózatot” – hoz külföldi példát Pej Zsófia, az Energiaklub önkormányzati szakértője. Az efféle szemlélet (és az időjárási kényszer) a mai városképek látványos változását hozhatja Magyarországon is. A főváros XII. kerületének legújabb építési szabályzata például már előírja, hogy az „újonnan létesülő lapos tetők és a meglévők rekonstrukciója során (...) a tetőfelület 40 négyzetmétert meghaladó részét legalább extenzív zöldtetőként kell kialakítani”. Vagy sem: ha ezt statikai, védettségi vagy más szempont akadályozza.

A növényzet visszatérése a városokba nem csupán a villámárvizek elleni küzdelemben fontos, hanem azért is, mert kellemesebbé teszi a forrósodó klímát, és segít helyben tartani az átlagban talán csak kissé csökkenő mennyiségű, ám minden valószínűség szerint a mainál jóval egyenetlenebbül eloszló csapadék lehető legnagyobb részét. Az Energiaklub már most ingyenes alkalmazkodási tanfolyamokat tart az önkormányzatoknak, és össze is állított nekik egy útmutatót, stratégiákat – és esetenként meghökkentően egyszerű ötleteket – ajánlva az alkalmazkodáshoz. Ebből sokkal zöldebb jövőbeli városok képe bontakozik ki, amelyekben a vízgazdálkodás a mainál jóval tudatosabban zajlik. Az esővizet például a csatornahálózat – meg a garázsok és a pincék – helyett nem csupán a talaj és a remélhetőleg jóval dúsabb növényzet „gyűjti” majd. Lesznek nyitott csatornák, tavak, mesterséges föld alatti tárolók is, amelyekből automatizált rendszerek segítségével gazdaságosan és optimálisan lehet csepegtetve öntözni.

A rendszertelenül érkező víz mellett a hőség lesz a következő évtizedek generációinak másik ellensége. A hazai klímamodellek szerint az éves középhőmérséklet várhatóan 1–2,5 Celsius-fokkal emelkedik 2021–2050 között, 2100-ra pedig már 2–5 fokkal. Ráadásul a nyarak akár 6 fokkal is forróbbak lehetnek, elsősorban Délkelet-Magyarországon. Ez azért különösen aggasztó, mert 2050-re a 65 év felettiek aránya az ország nagy részében meghaladja a 30 százalékot, márpedig az idősek nehezebben viselik a hő okozta stresszt. Számítások szerint a következő három évtizedben 150 százalékkal nőhet a meleg okozta halálozások száma – legalábbis ha nem tesznek valamit ez ellen.

A trópusinak nevezett éjszakák száma (amikor a hőmérséklet nem csökken 20 fok alá) az évszázad végére különösen a városokban nő öt-hatszorosára, akár évi 45-re, mert a „hősziget” jelensége miatt a felforrósodott épületek éjszaka sem engedik lehűlni a lakásokat. Ennek ellensúlyozására kevésbé költséges, voltaképpen kézenfekvő ajánlásai vannak az Energiaklubnak: minél több zöld felület, de segít az árnyékolók felszerelése és a világos burkolatok, falfelületek kialakítása is (a tetők és a falak mediterrán módra lehetnek fehérek). Mindezek tehermentesíthetik a mai légkondicionálókat, ami azért is hasznos lenne, mert a kültéri egységek a hőleadással maguk is jócskán hozzájárulnak a hősziget kialakulásához.

HVG

A hőség elleni küzdelemben sokszor apró ötletek is számítanak. Minimális beruházással a többszörösére növelhető például az utcai közkutak száma a nagyvárosokban. Ezen dolgozik az Ivócsap projekt. Négy építészhallgató elgondolása nyomán 2013 óta egy egyszerű szerkezettel alkalmassá teszik a budapesti tűzcsapokat, hogy inni lehessen belőlük, ugyanakkor eredeti funkciójuk se sérüljön. Sőt még az is számít, hogy mennyi növényt nevelnek az emberek a balkonon, vagy hogy az időseket figyelmeztetik-e, tegyék hűtőbe a gyógyszereiket, mert 25 fok fölött sok készítmény megromolhat – magyarázza Pej Zsófia. Ahogy arra sem árt majd figyelni, hogy heves zivatarok idején ne nyissunk ablakot, mivel az efféle csapadék nem kimossa a légkörből a polleneket, hanem inkább benyomja a fedett terekbe az allergénekkel teli levegőt, ami akár allergiás rohamot is okozhat. Már csak azért is, mert a pollenkoncentráció bizonyosan növekedni fog az enyhe telek, a magasabb hőmérséklet és a szén-dioxidban dúsabb levegő hatására. A parlagfű-koncentrációt például 2050-re a mainak a négyszeresére prognosztizálják.

A mezőgazdaságban súlyos, de kevésbé látványos változásokra számítanak a szakértők. Bár a klíma a mediterrán irányába tolódik, hazai narancs-, datolya- és olajfaültetvények helyett inkább az aszálytűrőbb hagyományos növénykultúrák elterjesztésére és az öntözött területek növelésére van szükség. Valamint a harcra a délről északabbra húzódó, errefelé mindeddig ismeretlen kártevőkkel. Igaz, a szárazabb éghajlat okán egyre kevesebbet kell majd költeni szúnyogirtásra. Kivéve, ha mondjuk éppen akkor van árvíz, amikor kikelnének a szúnyoglárvák.