Majdnem 50 évvel ezelőtt, 1977. augusztus 15-én egy erős, keskenysávú rádiójelet fogtak a SETI-program tudósai a Big Ear nevű rádióteleszkóppal. A jel olyan jellemzőkkel bírt, amelyek egy lehetséges földön kívüli civilizációtól való származásra utaltak, és teljesen eltért a kozmikus háttérzajoktól. Az egész 72 másodpercig tartott, és azóta sem ismétlődött meg.
A rádiójelet befogó Jerry R. Ehman annyira meglepődött, hogy a jel mellé csak annyit írt a papírra, hogy Wow! (Hűha!), így azóta ezt a jelet Wow! jelként (Hűha! jelként) ismeri a tudomány és a popkultúra.
Big Ear Radio Observatory and North American AstroPhysical Observator
A fenti képen ez a befogott jelsorozat látható. Az idő a függőleges tengely mentén múlik (soronként 12 másodperc), az egymás melletti karakterek a rádióspektrum egymást követő hullámsávjai (10 kHz-enként), a karakterek a rádiósugárzás és a háttérzaj arányát mutatják. A nullák (üres helyek, ekkor csak háttérzaj van) és egyesek mellett, amelyek az egész kísérletre jellemzők voltak, kiugrik az 1420,4 MHz-en a „6EQUJ5” jelsorozat.
A tudósok azóta is azon dolgoznak, hogy kiderítsék, pontosan honnan érkezett a jel – mi vagy ki bocsáthatta ki azt –, választ azonban azóta sem sikerült erre találni. Egy új, az arXiv preprint szerveren megjelent tanulmány azonban közelebb hozhatja a rejtély megoldását.
A Puerto Ricó-i Arecibo Obszervatórium Arecibo Wow! (AWOW) projektjének kutatói nemrégiben újra elemezték a jelet és az azt követő évtizedek publikálatlan megfigyeléseit. A szakemberek szerint mindez jelentősen módosíthatja a Hűha! jel paramétereit.
https://hvg.hu/tudomany/20201221_radiojel_huha_wow_jel_csillagaszat_proxima_centauri_breakthrough_listen_urkutatas
Az évek során egyre több bizonyíték utalt arra, hogy a jel valójában természetes eredetű volt, és erre a következtetésre jutott a tanulmány vezető szerzője, Abel Méndez is a csapatával. 2024 augusztusában Méndez és kollégái olyan eredményeket publikáltak, amelyek arra utalnak, hogy a Hűha! jel egy hideg hidrogénfelhő hirtelen felfényesedéséből ered, amelyet egy átmeneti sugárzási forrás, például egy magnetár okozott. Ezek a neutroncsillagok elég erős mágneses mezővel rendelkeznek ahhoz, hogy gerjesszék a hidrogénfelhőkben lévő atomokat, és fényességkitörést idézzenek elő – írja a Gizmodo.
A projekt kutatói most a SETI több évtizednyi archivált adatait kezdték el elemezni, hogy újraértékeljék a Hűha! jel tulajdonságait, és felmérjék ezt a hipotézist. A modern adatelemző eszközökhöz és a legújabb megfigyelésekhez való hozzáférés lehetővé tették a csapat számára, hogy pontosabb méréseket végezzen a Hűha! jel eredetével, intenzitásával és frekvenciájával kapcsolatban.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jel forrása a galaxison belülről származik, valamint gyorsabban mozog, mint amire korábban számítottak. Ez aláhúzza a kutatók hideghidrogén-felhő hipotézisét és azt a tágabb elképzelést, hogy a jel természetes asztrofizikai jelenségből, nem pedig földi rádióinterferenciából származik.
A következő két évben a tudósok tovább vizsgálnák a jelet, aminek eredményeként még közelebb kerülhetnek a forrás pontos megismeréséhez.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
