2024 augusztusában halt meg a világ akkori legidősebb embere, Maria Branyas Morera. A nő 1907-ben született az Egyesült Államokban, és gyakorlatilag a teljes 20. századi történelmet megélte – a spanyolnáthától kezdve két világháborún át a koronavírus-járványig.
Bár Branyas „a szerencsének és a jó genetikának” tulajdonította a 100 év feletti életkorát, a tudósok szerint ennél többről lehetett szó. A Cell Reports Medicine tudományos folyóiratban megjelent publikáció szerzői úgy vélik, a genetika mellett az egészséges étrendje is szerepet játszhatott a hosszú életében, mely a napi joghurtfogyasztást is magában foglalta.
„Az ő konkrét esetéből akartunk tanulni, hogy mások is profitálhassanak belőle” – hangsúlyozza Manel Esteller, a Barcelonai Egyetem genetikusa. A szakember több alkalommal is találkozott a spanyolországi Olot városában élő nővel és családjával, hogy vér-, nyál-, vizelet- és székletmintát vegyen tőle. Ezek segítségével betekintést nyerhettek az egyedülálló fiziológiájába – a genetikájába, az anyagcseréjébe és bélmikrobiomjába.
A kutatók összevetették Morera genetikai, metabolitikai és egyéb profiljait a régióban élő, különböző életkorú nőkével. Esteller kiemeli: munkájuk egyik legfontosabb megállapítása, hogy meg lehet különböztetni a szervezetben az öregedés miatti elváltozásokat a rossz egészségi állapotból fakadóaktól.
Megfigyelték például, hogy a telomerei – melyek a kromoszómákat alkotó DNS-szálak végein találhatók – kivételesen rövidek voltak. Ezek az életkor előrehaladtával természetes módon rövidülnek, ám a szokatlanul rövideket gyakran hozzák kapcsolatba az életkorral összefüggő betegségekkel. „Ez arra enged következtetni, hogy a rövid telomerek nem feltétlenül függnek össze betegséggel, egyszerűen csak az öregséget jelölik” – hangsúlyozza Esteller a Nature összegzése szerint.
A nő genomját elemezve a szerzők azt is megállapították, hogy a szív- és érrendszeri betegségekért, kognitív hanyatlásért és diabétesz kialakulása ellen védő gének is jelen voltak a szervezetében. Olyan variánsokat azonban nem találtak, amelyek bizonyos állapotok, így például az Alzhaimer-kór kockázatát növelnék.
A kutatók a hosszú élettartammal összefüggésbe hozható géneket is keresték – és kiderült, hogy „szerencsés volt a genetikai lottón”. Jelen voltak ugyanis a szervezetében olyan génvariánsok, melyek más élőlényeknél a hosszú élettartamhoz társíthatók.
Sőt, a véreredményei is kitűnőek voltak: alacsony volt a „rossz”, és magas a „jó” koleszterin szintje, mely a jól működő lipidanyagcsere jele. Esteller szerint azt, hogy a nő szervezetében nem volt jelen gyulladás, az egészséges bélmikrobiomjának köszönhette az idős nő.
Végezetül, az életmódja is segíthette őt a hosszú életkor elérésében, Branyas ugyanis rendszeresen mozgott, és a mediterrán étrendet követte.
Mayana Zatz, a Sao Paulói Egyetem genetikusa azonban óvatosságra int. A szakember szavai szerint a tanulmány alapos ugyan, de az egyetlen személy példájából levont következtetések korlátozottak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
