Meglepően kevés mennyiség már halálos a minden ember által imádott állatoknál a műanyagból

Sokkoló felismerést hozott egy új nemzetközi kutatás: a tengeri madarak és más élőlények akár néhány kis műanyagdarabtól is elpusztulhatnak. Nem kilókról, nem maréknyi hulladékról van szó, hanem olykor néhány kockacukornyi mennyiségről, pár centis darabkákról. Ez pedig különösen aggasztó annak fényében, hogy percenként több mint egy szemetesautónyi műanyag hulladék kerül az óceánokba.

  • HVG

Egyedülálló vizsgálatot végzett egy nemzetközi kutatókból álló csapat, köztük az egyesült államokbeli Ocean Conservancy környezetvédelmi érdekvédelmi csoport több tagja. Több mint 50 tanulmányt tekintettek át, mintegy 10 ezer állat boncolási eredményeit összesítve, elsősorban az elhullás okára és a műanyagfogyasztásra koncentrálva. 57 fajból származó 1537 tengeri madár, mind a hét tengeri teknősfajból 1306 tengeri teknős, valamint 31 fajt képviselő 7569 tengeri emlős, köztük bálnák, delfinek és fókák kapcsolódó adatait tekintették át.

Modellezték a bélben lévő műanyagok és a halálozási valószínűség közötti összefüggést minden csoport esetében, mind a műanyagdarabok teljes számát, mind a műanyagok térfogatát vizsgálva. Az elérhető adatok alapján megvizsgálták a különböző műanyagtípusokat is, hogy meghatározzák, melyek halálosak az egyes csoportok számára.

Azt találták, hogy a gumi és a kemény műanyagok különösen veszélyesek a tengeri madarakra, a puha és kemény műanyagok a tengeri teknősökre, a puha műanyagok és a halászfelszerelések pedig a tengeri emlősökre. Mindebből úgy tűnik, a műanyag immár nem csupán mennyiségi, hanem minőségi probléma is.

AFP

Az adathalmazban szereplő tengeri teknősök közel felének (47%), a tengeri madarak harmadának (35%), valamint a tengeri emlősök 12 százalékának emésztőrendszerében találtak műanyagot a haláluk időpontjában; összességében a feljegyzett állatok egyötöde (21,5%) nyelt le műanyagot, gyakran különböző típusút. 

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányból az is kiderül, hogy a lenyelt műanyagnak akár már viszonylag kis mennyisége halálos lehet. Például az olyan tengeri madaraknak, mint az atlanti lunda, elég körülbelül három kockacukornyi műanyagot elfogyasztaniuk ahhoz, hogy 90 százalékos esélyük legyen a halálra. A tengeri teknősöknek, mint például a cserepes teknős, amelyek körülbelül 124 kilogrammot nyomhatnak, több mint két baseball-labdányi műanyagot kell megenniük, míg a különböző tengeri emlősfajoknak, köztük a körülbelül 58 kg-os barna delfineknek körülbelül egy futballlabdányi műanyagot kell lenyelniük ahhoz, hogy szinte biztosan elpusztuljanak.

A boncolások áttekintéséből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a műanyagdarabok nem egyszerűen beleragadnak az állatok bélrendszerébe (bár ilyen is van), hanem a lebomlásuk során mikroműanyagokra és mérgező, szennyező anyagokra bomlanak, amelyek növelik az oxidatív stresszt az állatok sejtjeiben. Ezzel párhuzamosan a gyulladásos válasz tovább rontja a szervezet állapotát. A kutatások szerint a műanyag a hormonrendszert is megzavarhatja, és a túlélés ezért sokszor már nemcsak a táplálék, hanem a belső „műanyagmérgezés” függvénye is.

Megtalálhatták a műanyag újrahasznosításának Szent Grálját

Szaúdi tudósok olyan baktériumokat találtak a tengerek vizében, amelyek képesek alkotóelemeire bontani a palackok gyártásához is használt műanyagot.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a műanyagot lenyelt állatok közel fele már eleve rajta van a Természtvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján, azaz a majdnem veszélyeztetett, sebezhető, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett kategóriába tartozik. „A populációik már veszélyben vannak, és a műanyagfogyasztás egy másik dolog, ami hatással van ezekre a már amúgy is stresszes fajokra” – jegyezte meg Erin Murphy, a tanulmány vezető szerzője, az Ocean Conservancy óceáni műanyagkutatásért felelős vezetője.

Ez a kutatás egyébként csak az „akut halálozási eseményeket” vizsgálta (ezek akkor fordultak elő, amikor az állat gyomor-bél rendszere műanyag miatt perforálódik vagy elzáródik, megakadályozva az étel mozgását a gyomorban és a beleken keresztül), miután nehezebb számszerűsíteni a műanyagfogyasztás hosszú távú, krónikus kitettségének potenciális halálokozását az ilyen típusú tanulmányoknál. Ebből viszont az is következik, hogy a kár mértéke valójában jóval nagyobb lehet.

Mi lehet a megoldás? Bár a partmenti takarítások nagyon fontosak, a szakértők szerint a problémát a gyökerénél kell megfogni. Mindenekelőtt szabályozni kellene a műanyaggyártást, vissza kellene szorítani az egyszer használatos műanyagokat, illetve technológiai innovációkkal megoldani, hogy a hulladék ne kerüljön az óceánokba.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

Hozzászólások