Meglepő észrevételt tettek az IEEE Xplore folyóiratban a londoni Queen Mary Egyetem Prepared Minds Laboratóriumának szakemberei a tapintással kapcsolatban. Azt találták, hogy egyes parti madarakhoz hasonlóan az ember is rendelkezik egyfajta „távoli tapintási” képességgel. Amikor a kezünket szemcsés anyagokon, például homokon mozgatjuk, már akkor érezhetjük az anyagba temetett tárgyat, mielőtt még közvetlenül megérintenénk. Ezzel pedig alapjaiban kérdőjelezik meg azt, amit a tapintásról eddig gondoltunk, azaz hogy kizárólag közvetlen érintés során történik.
Kísérletükben 12 résztvevőt kértek meg arra, hogy finoman mozgassák az ujjaikat a homokban, hogy megtaláljanak egy rejtett kockát, mielőtt megérintenék az. A kísérleti alanyok gyakran már akkor „éreztek” valamit, amikor az objektum még nem is ért a bőrükhöz. Összességében 70,7 százalékos találati arányt mértek, vagyis a résztvevők közel hetven százaléka konkrét hozzáérés nélkül is helyesen jelezte, hol van a homok alatt rejtett kocka.
Bár e jelenség „extra érzéknek” hangzik, azonban a kutatók inkább úgy tekintenek rá, mint a már meglévő tapintás egy rejtett dimenziójára. Nem pszichikai vagy misztikus, hanem fizikai-mechanikai alapokon nyugszik: a homok szemcséi, ha mozgásba hozzák őket, apró hullámokat, nyomás- vagy rezgésváltozásokat adnak tovább, amelyek érezhetők lehetnek az ujjak érzékeny receptorai számára. Más szavakkal: a szemcsék reakciói adják a nyomás- vagy mozgásváltozásokat, az ujjak pedig érzékelnek.
A kutatók egy gépi tapintásérzékelőt is teszteltek. Bár átlagosan a robot valamivel nagyobb távolságból is képes volt tárgyakat találni, gyakran téves riasztásokat adott, és összességében csak 40 százalékos pontossággal mért. Szóval még ha a robotok el is vehetik a munkánkat, mi továbbra is valamivel nagyobb pontossággal találhatjuk meg a homokban eltemetett dolgokat.
Az emberek távoli érintési képessége meglepő, de önmagában valószínűleg nem túl hasznos készség. Viszont az ezzel kapcsolatban szerzett ismeretek segíthetnek olyan fejlett robotok fejlesztésében, amelyek képesek kényes műveletekre, például régészeti leletek sérülésmentes felkutatására, vagy homokos, szemcsés terepek, például a marsi talaj vagy az óceán fenekének feltárására – idézi a Gizmodo a kutatókat.
Persze ennek a tanulmánynak is vannak korlátai. Viszonylag kevés embert vontak be a vizsgálatokba, így még nem tudható, hogy vajon mindenkinél ugyanilyen hatékonysággal működik-e ez az érzék. Emellett azt is látni kell, hogy a hatékonyság nagyban függ a közegtől. Homok, laza szemcsés anyag esetén lehet így „érzékelni”, viszont sűrűbb, köves talajban, vízzel telített rétegben már más a helyzet. A kutatók is kiemelik, hogy a „távoli tapintás” csak bizonyos anyagok esetén működik, ahol a szemcsék tudnak mozogni és átadják a rezgést és a nyomásváltozást.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
