A légkörbe pumpált szén-dioxid miatt az egész világ megérzi a globális felmelegedést, a bolygón azonban az Antarktisz területére van ez a legnagyobb hatással: ez a térség kétszer gyorsabban melegszik, mint a Föld más részei. Ez nemcsak a helyi ökoszisztémát veszélyezteti, de a tengerszint emelkedését idézi elő, valamint destabilizálja a globális táplálékláncokat is.
Bethan Davies, a Newcastle-i Egyetem tudósa és kollégái nemrég azt vizsgálták meg, hogy a különböző forgatókönyveknek milyen hatása lehet az Antarktisz jégolvadására. A kutatók arra jutottak, hogy az emberiség következő évtizedben hozott döntései fogják meghatározni az Antarktisz sorsát, a legrosszabb hatás elkerülése érdekében pedig a világnak a lehető leggyorsabban el kell érnie a nettó nulla kibocsátást.
A Frontiers in Environmental Science című tudományos lapban megjelent publikáció szerint a kutatók a CMIP6 éghajlati adatait elemezték. A CMIP6 több tucat éghajlati modellből származó, összehangolt, szabványosított szimulációk halmaza, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy megjósolják, hogyan reagálnak a Föld rendszerei az üvegházhatású gázok kibocsátásának különböző mértékére, miközben minimalizálják a bizonytalanságot.
A kutatás során három különböző forgatókönyvet vizsgáltak meg: az alacsony kibocsátást, a közepes-magas kibocsátást és a nagyon magas kibocsátást. Az alacsony kibocsátású forgatókönyv – vagyis a legjobb szcenárió – szerint 2100-ra a globális felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,8 Celsius-fokkal lenne magasabb az Antarktiszi-félszigeten.
https://hvg.hu/tudomany/20260219_antarktisz-alvocapa-felfedezes-kutatas-video
Ez a kimenetel megkímélné az Antarktiszi-félszigetet a legsúlyosabb környezeti károktól, és elkerülné a legsúlyosabb globális következményeket is. A téli tengeri jég kiterjedése csak valamivel kisebb lenne, mint ma, és a félsziget tengerszint-emelkedéshez való hozzájárulása mindössze néhány millimétert tenne ki. A gleccserek és az azokat tartó jégselfek nagyrészt érintetlenek maradnának.
A világ ugyanakkor jelenleg nem ezen a pályán mozog. A reális forgatókönyv jelenleg egy közepes-magas kibocsátású jövő, amelynek eredményeként a globális átlaghőmérséklet 2100-ra 3,6 Celsius-fokkal lehet magasabb az iparosodás előtti szinthez képest – emeli ki a Gizmodo.
E forgatókönyv szerint az Antarktiszi-félsziget hőmérséklete 3,4 Celsius-fokkal lenne melegebb, mint ma. Évente nagyjából 19-cel több olyan nap lenne a térségben, amikor 0 Celsius-fok feletti a hőmérséklet, és több csapadék hullna eső, mint hó formájában.
Az óceánok hőmérsékletének emelkedése és a feláramlás szintén felgyorsítaná a gleccserek visszahúzódását. A félszigeten szélsőségesebb időjárási események is előfordulnának, a megváltozott éghajlati viszonyok pedig kiszorítanák az olyan őshonos fajokat, mint például az Adélie-pingvin. A szakemberek már most látják a populáció csökkenését, miközben új pingvinfajok jelennek meg a térségben.
Amennyiben a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg, a globális átlaghőmérséklet 4,4 Celsius-fokkal nőne a 2100-ra az iparosodás előtti szinthez képest. Talán mondani is kár: ez katasztrofális következményekkel járna az Antarktiszi-félszigeten – teljes ökológiai összeomlás jönne, ami mellé a jég jelentős része elolvadna.
A kutatók szerint szerencsére nem efelé tartunk, és még mindig van idő változtatni a dolgokon. Davies azonban úgy látja, a következő évtizedek történései jelentős mértékben alakítják majd a bolygó és az emberiség jövőjét.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
