Kit védjünk meg a rendőrségtől? Az internetes gyermekbántalmazókat vagy a demokratikus ellenzéket?
A többség válasza könnyen borítékolható lenne, csakhogy sajnálatos módon a technika mai állása mellett a reális válasz az, hogy vagy mindkettőt, vagy egyiket sem.
Egy kézzelfogható többség pedig, az Európai Parlament (EP) többsége múlt csütörtökön a két rossz közül azt választotta: szavazatuk alapján megszűnik a lehetőség (legalábbis egyelőre) ahhoz, hogy a nagy közösségi hálózatokon megfigyeljék – régi emlékeket idéző, de immár pontatlan szóval: lehallgassák – az üzeneteket abból a célból, hogy idejében leleplezzék a gyermekbántalmazó tartalmak terjesztőit.
Illetve nem is két rossz közötti választásról volt szó, hanem arról, hogy ha két fontos jog nem érvényesülhet egyszerre maradéktalanul, akkor a két fontos közül melyiket tartják fontosabbnak. Az EP most az adatvédelmet, a magánszemélyek kommunikációjának titkosságát tartotta fokozottabb védelemre érdemesnek. Ez az, ami régebben, átláthatóbb viszonyok között a levéltitok vagy a telefontitok volt. Ezeknek a megsértésére a hatalmon lévőknek persze hagyományosan erős hajlamuk volt, és van. Történelmi okai vannak tehát annak, hogy az EU-ban igen erős az adatvédelem.
És aktuális politikai okai is vannak.
Időben véletlen, de amúgy nagyon is összefügg, hogy az EP-szavazással szinte egy időben robbant ki Magyarországon a botrány két Tisza-párti informatikus titkosszolgálati megfigyelése körül.
Cikkünk végén ide kanyarodunk majd vissza.
A parlamenti döntés tárgya egy átmeneti – és folyamatosan vitatott – rendelkezés volt. 2021 óta a Google, a Meta, a Snapchat és a hasonló szolgáltatók fel voltak mentve a szigorú adatvédelmi szabályok alól, és önkéntes (tudniillik a szolgáltatók, nem pedig az ügyfelek által önkéntesen vállalt) alapon folyamatosan ellenőrizhették a privát üzeneteket, hogy nem tartalmaznak-e gyermekpornográf tartalmakat.
A végleges szabályozás körül végeláthatatlan vita folyik. Nem látszik egyelőre sem technikai, sem politikai kompromisszum arról, hogyan lehet összeegyeztetni a nyomozati érdekeket a polgárok magánszférájának tiszteletben tartásával. Közhely, hogy ha bármilyen, akár igazolható okból kiskaput nyitnak a titkosításban, akkor a titkosítás gyakorlatilag megszűnik.
Ez esetben a kiskaput ott nyitották meg, hogy a szolgáltatók az üzenetek elküldése előtt, a felhasználó telefonján vagy számítógépén vizsgálódtak, még az üzenet titkosítása előtti pillanatokban.
Aki ezt elfogadja, annak erősen bíznia kell a nagy amerikai szolgáltatókban is meg az európai hatóságokban is.
Az elfogadás persze túlzás: valójában a felhasználók többsége erről valószínűleg nem sokat tudott és nem sokat gondolkodott. Nem zárható ki, hogy akinek pedig érdemes volt elgondolkodnia, az idejében átváltott olyan üzenetküldési módokra, amelyekre nem terjedt ki ez az ellenőrzés.
https://hvg.hu/eurologus/20260228_gyermekvedelem-online-internet-eu-europai-unio
Most tehát az elfogadható szabályozás beláthatatlan ideig késik, az átmeneti rendelkezés pedig április 3-án véget ér. A múlt csütörtöki szavazás (az ügyben rövid időn belül ez volt a második) eredményét különös koalíció döntötte el, aminek jórészt elvi, de Brüsszelben megszokott módon ügyrendi okai is voltak: a kontroll megszüntetésére szavaztak a balosok, a zöldek, valamint a legtöbben a szociáldemokraták és a liberálisok közül, de mellettük a jobboldali populista és a szélsőjobb pártcsoport is. A néppártiak és konzervatívok kisebbségben maradtak.
Ezt többféleképpen lehet kommentálni. Például Németországban, ahol erős az adatvédelem, mert a Gestapo és a Stasi emléke miatt erősek az aggodalmak a titkosrendőrségi ügyekben. Friedrich Merz kereszténydemokrata kancellár az EP-döntést úgy kommentálta, hogy komoly visszalépés a gyermekvédelemben, és igyekezni fognak nemzeti szintű megoldást találni. De az is jellegzetes német álláspont, amit szerdán (és nem most először) Stefanie Hubig szociáldemokrata igazságügy-miniszter mondott: „Egy jogállamban a megalapozatlan csevegésellenőrzésnek tabunak kell lennie.”
https://hvg.hu/360/20260205_hvg-ice-technikai-eszkoztar-arcfelismeres-szoftverek-adatbazis-megfigyeles-minneapolis
Jogi hírlevelünk szerzője, Mudra Márton István is azok közé tartozik, akik osztják az utóbbi aggodalmat. Szeptemberben, amikor Szabó Bence százados nevét még nem ismerte a közvélemény, kollégánk ezt írta arról a vitáról, amelynek a mostani EP-szavazás lett az újabb állomása:
A javasolt rendszer sokak szerint visszaélésekre – a sorozatos finomhangolás ellenére is – még mindig bőven alkalmas. Ha engedélyezik a felhasználói tartalmak automatikus vizsgálatát, fennáll a kockázat, hogy jogosulatlanul használják a felderítést (pl. politikai aktivisták üzeneteit vizsgálják gyermekvédelem ürügyén).
Hát ez most megtörtént, még ha nem tudjuk is, hogy az átmeneti EU-szabályozást kihasználva-e (bár sejthető, hogy egy titkosszolgálat meg tudja ezt oldani másképp is). De a kapcsolódás nem légből kapott. A gyermekjogok talán legismertebb magyar szakértője, Gyurkó Szilvia erre hivatkozik írásában, amely nagyjából a csütörtöki szavazással egy időben jelent meg a WMN portálon:
Ebben az uniós rendeletalkotási folyamatban zajló vitában több ország is épp a magyar államot hozza fel példának arra, hogy miért nem szabad a gyerekvédelemre hivatkozva megengedni azt, hogy az adatok akár privát üzenetekben is megismerhetőek legyenek. És az a félelem, hogy egyes kormányok azt a jogot, hogy hozzáférhessenek adatokhoz, nem arra fogják felhasználni, hogy a gyerekeket megvédjék, hanem saját céljaikra.
Megosztja olvasóival ezt is:
tudjátok melyik ország az, aki elsők között támogatta a gyerekvédelmi érveket ebben a vitában? Hát, Magyarország! Az ország, amely a kezdetektől azt támogatta, hogy minden üzenetre, platformra és csatornára rá lehessen nézni egy központi hatóságnak, állami intézménynek. Persze, a gyerekek védelme érdekében.
Nyitókép: Az EP egyik plenáris ülése. Fotó: AFP / Anadolu / Dursun Aydemir
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre előfizetőink, támogatóink nélkül. Ha tetszett az írásunk, oszd meg, hogy a világosság mindenkihez eljusson.
