Számos bizonyíték van arra, hogy a Mars felszínét egykor jelentős mennyiségű víz borította. A Perseverance nevű Mars-járó például a Jezero-kráterben kutakodik az ősi élet nyomai után, aminél egy eltűnt folyó deltavidéke található.
A kutatók régóta úgy vélik, hogy a bolygó északi részét egy óceán borította. Erre utal, hogy az egész félteke alacsonyabb tengerszint feletti magasságban található, mint a bolygó többi része, ráadásul itt jóval kevesebb a kráter is. Ez utóbbira magyarázat lehet az óriási víztömeg, ami képes lehetett annyira tompítani egy becsapódást, hogy az ne okozzon sérülést a felszínen.
Az elképzeléssel azonban van egy nem is annyira kicsi probléma. Nevezetesen: a partszakaszra vonatkozó bizonyítékok – vagyis, hogy pontosan hol érhetett véget a víz, és hol kezdődhetett a szárazföld – egy kissé kaotikusak. A lehetséges marsi óceáni partvonalak vadul eltérő magasságúak, több kilométeres eltérést mutatnak. Ráadásul a Földön a partvonalak elhelyezkedése jelentősen változik, némelyik évente akár tíz méterrel is.
A Texasi Egyetem és a Kaliforniai Műszaki Intézet kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy vajon tényleg a partvonalak jelentik-e a legjobb topográfiai lenyomatát egy óceánnak, munkájuk során pedig egy új felvetéssel álltak elő, amiről a Nature-ben jelent meg egy publikáció.
https://hvg.hu/tudomany/20260319_mars-nasa-rejtett-kepzodmeny-viz-jezero-krater-elet-a-marson
Abdallah Zaki és Michael Lamb a Föld adatait vizsgálva arra jutottak, hogy bár a partvonal változik, a kontinentális talapzat meglehetősen stabil. A kontinentális talapzat egy több száz kilométer hosszú víz alatti terület: alapvetően egy enyhe, széles lejtőről van szó a mély óceáni fenékre vezető meredek lejtő előtt.
Ezeket az adatokat ismerve a Mars felszínére vonatkozó információkat is elemezni kezdték, és azt találták, hogy van olyan terület, amire a fenti leírás igaz. Az alacsony lejtésű és görbületű zónán belül part menti üledékekre, deltákra és üledékes folyókra utaló jeleket találtak, ami jó hír, mert a Földön ugyanezek található meg – jegyezte meg az IFLScience-nek Abdallah Zaki.
A Marson nincsenek tektonikus lemezek, így nincsenek olyan kontinensek sem, mint amilyenek a Földön vannak. Ehelyett erre a talapzatra parti talpazatként hivatkoznak, ami a csapat szerint egy olyan képződmény, amelynek kialakulása nagyon hosszú időt vett igénybe. A parti talapzat jelenléte egy olyan óceánra utal, amely több millió éven át stabil volt.
A szakemberek szerint mindez azt is megmutatja, hol lenne érdemes keresni az ősi élet nyomait a vörös bolygó felszínén: a part menti talapzat rejtheti ezeket.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
