Javaslat a kétharmad megszüntetése tárgyában

Nem – elfogadásra egyébként teljesen esélytelen – alaptörvény-módosításokat kell benyújtania az MSZP-nek, hanem a többi, vele szövetségbe forró haladó erővel meg kell nyerni nemcsak az újpesti, hanem a veszprémi időközi parlamenti választást is. Muníció van bőven és nyilvánvalóan lesz is még.

Az elmúlt napokban az Országgyűlés szocialista alelnöke, Hiller István többször is arról beszélt a nyilvánosság előtt, hogy 2017-től elnöki rendszer jöhet Magyarországon, természetesen a Vezérlő Csillag elnökségével. A fölvetés nem újdonság: nem sokkal az áprilisi parlamenti választás előtt és után is fölröppent a hír a sajtóban. Ha abból indulunk ki, márpedig miért ne indulnánk ki abból, hogy a Fidesz/Orbán Viktor ellenzékben bármit – azaz bármit – hajlandó megtenni a hatalom megszerzése, kormányon pedig a hatalom megtartása érdekében, akkor a dolog teljesen logikus. Így a 2018-as parlamenti választás eredményétől függetlenül Orbán Viktor kezében lenne a végrehajtó hatalom legalább 2022-ig.

Hiller István javaslata szerint, ha a köztársasági elnök hatalma megnő, ezt megakadályozandó az MSZP-nek a közvetlen köztársaságielnök-választás mellett kellene kardot rántania. „[…] Amennyiben például elnöki rendszer bevezetésére tesznek kísérletet, akkor közvetlen, a nép általi megválasztást követelünk” – fogalmazott az MSZP volt elnöke az ATV-ben.

Lárifári.

Egyrészt a parlamenti erőviszonyok ismeretében nyilvánvaló, hogy az MSZP idevonatkozó javaslatai nemhogy nem mennek át az Országgyűlésen, de már a bizottsági szakaszban eltaknyolnak. Másrészt – és ez a fontosabb: 1989-1990-ben az Alapító Atyák a kancellári rendszerben egyeztek meg és jól tették: a végrehajtó hatalom tényleges feje a miniszterelnök, míg az Országgyűlés által megválasztott köztársasági elnök viszonylag gyenge, szerepe leginkább jelképes. Ezt a berendezkedést nemcsak a közvetlen köztársaságielnök-választást többször is megpendítő MSZP, de – legalábbis eddig még – az alkotmányos jogállamot fölváltó NER sem változtatta meg. Ha utóbbi legalább ennyit megtartott 1989-1990-ből, az ellenzéknek vagy annak egy részének semmi szín alatt nem kellene asszisztálnia a köztársaságielnök-választás módosításához és az államfői jogosítványok kiterjesztéséhez.

Jobbat tudok.

November 23-án Újpesten, valamikor 2015 elején – legkésőbb február 22-én – pedig Veszprémben tartanak időközi parlamenti választást. Ha a NER mindkettőt elveszíti, ugrik a kétharmad. Ha ugrik a kétharmad, a Fidesz nem tudja az alaptörvényt egyedül módosítani, így a kancellári rendszer megmenekülhet, de például a budapesti kerületek megszüntetésre sem kerülhet sor.

Az újpesti választás viszonylag simának tűnik: az áprilisi választáson a júliusban elhunyt Kiss Péter a szavatok 40,67, kormánypárti ellenfele, a most is induló Hollósi Antal Gábor 35,28 százalékát kapta meg. Tekintettel az elmúlt hetek politikai eseményeire, inkább a szocialista Horváth Imrének áll a zászló. Az elmúlt húsz év választási eredményeit figyelembe véve valószínűleg azzal sem romlottak lényegesen az esélyei, hogy kiderült: 1984-ben határőrként a KGB-nél vett részt továbbképzésen. (Persze ettől még jobb lett volna, ha a már megint megújuló MSZP olyan politikust indít, akinek a múltja nem hozható kapcsolatba a KGB-vel, de ha már mindenképpen Horváthot tartották ideális jelöltnek, kibonthatták volna múltjának idevonatkozó részletét. A Fidesz viszont nemhogy nem kommunistázhat[na], de nem is nagyon KGB-zhet[ne], miután Szijjártó Péter Bakuban megkoszorúzta az idősebb Aliyev sírját.)

Veszprém – egész pontosan: a veszprémi választókerület, benne egész Veszprémmel és huszonnégy környező településsel – már jóval keményebb dió. Az április 6-i parlamenti választáson Navracsics Tibor fölényesen, 47,15 százalékkal nyert, több mint kilencezer szavazattal megelőzve a 27,64 százalékot szerzett Pál Bélát, az MSZP, az Együtt, a DK, a PM és az MLP közös jelöltjét. Az októberi polgármester-választáson a kormánypárti Porga Gyula 53,89, míg a roncsderbista Katanics Sándor 31,78 százalékot szerzett. Ez ugyan almát a körtével, hiszen ebben az esetben csak kifejezetten Veszprémről van szó – a már említett huszonnégy környező település nélkül –, de azért látható belőle, hogy elég jelentőset kell domborítani a téli parlamenti választáson az ellenzéknek a győzelemért.

A tét nem kicsi: a kétharmad megszüntetése. Lehet egy olyan, helyben népszerű jelöltet keresni, akinek nemcsak a múltja, de a jelene is feddhetetlen, és aki – akár független jelöltként – lehetőleg a tavasszal több, mint hat százalékot szerzett LMP, de legalábbis az ökopárt szavazóinak számára is elfogadható.

Adott a föladat: tessék fölkötni a gatyát és győzni. Muníció van bőven, akár az elmúlt négy és fél évet, akár az elmúlt egy hónapot, akár a leendő három hónapot nézzük.

Szegő Péter

Jaj, már megint itt van az összefogás

Szegő Péter szerint megint sorsfordító választások elé nézünk, itt az alkalom, hogy alátegyünk a Fidesz – meg az a kis izé, mi már, tudják, a hülye javaslatok frakciója – kétharmados többségének. Ezzel a nézetével tudhatóan nincsen egyedül.

Senki kedvét nem akarom elvenni sem a választáson való részvételtől, sem az arra való mozgósítástól, de ezzel a megállapítással mind e mellett nem tudok egyetérteni. Részben, mert a kormányzó erők már az előző ciklusban megtettek mindent azért, hogy akkor is kényelmesen legyenek, ha netán bukják kétszeres túlerőt az Országgyűlésben, részben meg már nagyon unom a sokadik „most vagy soha” lehetőséget. Annál jobban csak azt unom, hogy azt is mindig elbukja az ellenzék.

Hiába húzzuk a harangokat, attól még nem lesz országos jelentőségű tétje az újpesti és veszprémi időközi választásnak. Még annyi se, mint közeledő és nem távolodó országgyűlési választások idején, amikor az esetleges ellenzéki siker felhasználható a kampány során. Orbán marad, ahogy marad a mocsárlakó droidokra, törtető senkiháziakra és minden megalázást, szakmai arcvesztést jól viselő képviselőkre épülő, fegyelmezetten egy irányba szavazó parlamenti többsége is. Még az előző ciklusban lebontott, kevésbé centralizált rendszerben sem lenne elég semmire, ha mindkét körzetben ellenzéki jelölt nyerne. Emlékezzünk, az MSZP 2008. májusától kisebbségben kormányzott, egy évvel később még a miniszterelnök is bukott, a szocialisták mégis kihúzták kormányon a 2010-es választásokig. Ehhez képest, most a kétharmados többség kikezdésétől várjuk a megváltást? Két ember bizony nem fogja megakasztani a Fidesz hatalmi gépezetét.

Hogy kétharmad nélkül nem lehet módosítani az Alaptörvényt? Hurrá! Akkor marad a mostani. Fel vagyok dobódva a lehetőségtől. Jó érzésnek ugyan jó érzés lenne kirántani Orbán alól a kétharmadot, egérke ráléphetett az elefánt lábára, de semmi több. Nézzük csak meg mi mindent tett még meg az Alaptörvényen kívül a kétharmados többség birtokában az Orbán-kormány azért, hogy ne csak leváltani se legyen egyszerű, de ha az mégis megtörténne, akkor azért a hatalom egy része mégis Orbán Viktor kezében maradjon, vagy legalábbis a következő kormánynak meg legyen kötve a keze. Vegyük az Alkotmánybíróság kibővítését, Handó Tünde főbírót, az „örökös” legfőbb ügyészt, a 12 évre kinevezett ÁSZ-elnököt, a leválthatatlan Médiatanácsot és lényegében az összes olyan intézményt, amelynek a pártpolitikától függetlenül kéne működnie, a Fidesz mégis megszállta azt, majd bezárta a kaput belülről és lenyelte a kulcsot. Így még kormányozni sem lenne egyszerű. Ha el is verik a Fideszt mindkét körzetben, az olyan győzelem lenne, mint az egyszeri kocsmárosé, aki jól elverte a rabiátus vendéget: háromszor ütött a kalappal, míg az csak egyet a lőccsel.

A baloldali ellenzéknek – beleértve az összes formációt – hosszú távra kell terveznie, ha egyszer le akarja váltani a Fideszt. Választások után vagyunk, lenne miből levonni a tanulságokat. A régi vagy összefogás-baloldalnak fel kéne végre fognia, hogy már legalább négy éve nincs a Fideszét legalább megközelítő számú szavazója, hogy a választásokat nem az dönti el, melyik táborban érzik nagyobbnak a választás tétjét. A saját tábor adrenalinszintjének magasan tartása téves, idejétmúlt stratégia. Sem a „most már aztán tényleg átléptek egy határt” hetenkénti bejelentése, sem az összefogáskényszer permanens hangsúlyozása, az összefogni nem hajlandók állandó lefideszbérencezése nem vezetett eredményre. Az egész összefogás-bohózat olyan volt, mint azt az embert nézni, aki egy szál fecskealsóban viselkedik úgy, mintha fel lenne öltözve. Az összefogás-hívek képesek voltak egyszerre mondani azt, hogy Orbánt le kell váltani, mert úgy szabta át a választás szabályait, hogy csak a Fidesz nyerhessen, és azt is, hogy rájuk kell szavazni, mert ők képesek leváltani Orbánt.

Na most, ha valamely szereplő azzal kritizálja a választási rendszer átszabását, hogy a kormányzó erők felé lejt, mégis elindul az új szabályok szerinti választáson, még indokolhatja ezt azzal, hogy hosszú távra tervez, vagy, hogy nem fordít hátat a választóinak. Azt viszont már nem teheti meg, hogy győzelmet is ígér, az már nem magyarázható ki. Ha egy politikai szereplő szerint a választásokat előre elcsalták, annak eredménye nem lehet legitim, akkor saját győzelme esetén le kéne mondania. Ha a szereplők mégis egyszerre hangoztatják mindkettőt, akkor világos, hogy maguk sem hisznek a győzelemben, a harcba hívás, a választási matekra való folytonos hivatkozás, az összefogás módjának és összetételének hétről-hétre való változása – ahol mindig az éppen aktuális recept a tutibiztos –, semmilyen más célt nem szolgál, mint hogy minél több helyet szerezzenek maguknak a mentőcsónakokban. Kérem, minket itt hülyére vettek. És most mégis újra ugyanitt tartunk, megint mindenki szavazzon a régi baloldal jelöltjére, mert ha nem, hát kétharmad. Erre tényleg csak azt lehet mondani – elnézést kérve, a finomabb ízlésű olvasóktól –, hogy lónak a faszát!

A régi baloldal problémája már a tavaszi országgyűlési választások idején sem a több pártra töredezettség volt, hanem az, hogy nem tudtak elég embert elvinni a szavazóurnákig. És ez bizony addig így is fog maradni, ameddig a baloldal olyan jelöltet képes előkaparni, mint Kovács Béla. Ja, nem, az a másik KGB-s, elnézést az érintettektől, helyesbítek: Horváth Imre.

Nem azzal kéne zsarolni a szavazókat, hogy ha nem szavaznak a szocialista jelöltre, akkor a Fidesznek megmarad a kétharmados többsége, hanem vállalható jelöltet kéne indítani. Továbbmegyek, a Fidesz is csak akkor váltható le, ha végre vállalható baloldal lesz vele szemben az alternatíva. Addig viszont nem lesz ilyen baloldali alternatíva, ameddig lestipistopizzák a Fidesz Egyetlen Lehetséges Kihívója szerepét olyanok, akik képtelenek megszólítani a néhai MSZP-SZDSZ kormányokkal szemben kritikus, ámde potenciális baloldali, Fidesz-ellenes szavazókat. Érthető persze, hogy a még mindig létező örökös MSZP-szavazók és SZDSZ-árvák szavazóit kívánja valaki megszólítani. Ha a Fidesz leváltásához nem is, de kényelmes középpárti tengődéshez elegendő szavazat szedhető össze a stabil szavazóktól. Csak akkor ne etessenek bennünket a Fidesz-kormány leváltásának ígéretével. Ahhoz ugyanis meg kéne tudni szólítani az elvesztett, vagy az MSZP-re és az SZDSZ-re soha nem szavazó ám nem Fidesz- vagy Jobbik-szavazókat is. Az pedig nem fog menni úgy, ha minden olyan hibát tagadnak, amely miatt a választók elfordultak tőlük, nem fog menni úgy, ha a feléjük való nyitás helyett rájuk támadnak és az önvizsgálat helyett Orbánnal zsarolásra futja tőlük. Jelen állás szerint a baloldali ellenzék szétválni látszik régire és újra, az egy zászló alá terelgetési kísérletek kifulladtak, a kettő között viszont nincsen tér.

Ha a régi baloldal képtelennek látszik megújulni, új programmal és új arcokkal nyitni azok felé, akiket jelenleg képtelen megszólítani, akkor az új baloldalnak kell megnyernie hiteles baloldali politikával a régiek szimpatizánsait. Hogy ez az LMP lesz, vagy egy olyan, a mai napig nem látszó új szereplő, amely nem köti meg a maga magánalkuit a régi baloldallal, mint a Milla – pontosabban a Milla egy része – tette, az ma még nem látszik. A régi baloldal vagy annyira megújul, hogy az lényegében kicserélődésnek is nevezhető, csak a név és az azzal járó előnyök (a stabil szavazók, a szervezettség, a választásokon elért eredmény után járó állami támogatás) maradnak, vagy végleg és teljesen megbukik, átadva a helyét valami valóban újnak. Ameddig ez nem történik meg, ameddig a régi baloldal úgy viselkedik, mintha képes lenne egy alapos újratervezés nélkül a Fidesz alternatívája lenni, addig marad a Fidesz-kormány. És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek.

Tálos Lőrinc