Állambiztonsági dossziék. © Müller Judit

Riporter: Tóth Károly, ennek a mágnesszalagnak a megléte azt jelenti, hogy minden olyan információ megvan, amelyet eddig eltűntnek hittünk?

Tóth Károly : Ez akkor derül ki, ha a mágnesszalagok tartalmát meg lehet ismerni.

R.: És van erre akarat? Megismerheti a nyilvánosság?

T. K.: Persze. Megfelelő időben, megfelelő módon, megfelelő előkészítés után. Most nem megfelelő az idő, nem megfelelő a mód, és nem megfelelő az előkészítés.

R.: Miért?

T. K.: Azért, mert most az ország szempontjából, a szolgálatok szempontjából sokkal fontosabb feladatok vannak ennél, például a válság kezelése, semmint hogy a szolgálatok ismét önmagukkal kezdjenek foglalkozni.

R.: Gulyás József, megfelelő lenne az idő?

A Kenedi Bizottság által feltárt dossziék © Müller Judit

G. J.: Egyfelől a válságkezelés fontos dolog. Másfelől ilyen logika mentén tartunk ott, ahol tartunk. Egyszerűen szégyen, hogy a rendszerváltás után 18 évvel dezinformációk alapján megetetett a magyar társadalom. Félre voltunk, félre vagyunk vezetve, és ezt a politikai elit idáig hagyta. Szerintünk itt van az a történelmi pillanat, amikor ennek véget kell vetni. Csak utalni szeretnék arra, hogy az NDK utolsó parlamentje fogadta el azt a törvényt, amelyik felállította a Gauck-hivatalt. Ott egyszerűen a civil kontroll érvényesült, a rendszerváltók lefoglalták az állambiztonsági iratokat, és onnantól kezdve egy törvény alapján ez hozzáférhetővé vált, kutathatóvá vált, nyilvánossá vált. Itt pedig 18 évvel a rendszerváltás után „sosem aktuális, sosem érdekes, sosem fontos” [az állambiztonsági iratok megismerése], és dezinformációkkal vezetik félre hol a döntéshozókat, hol a nyilvánosságot. Az volt a legutóbbi dezinformáció, és ez évek óta tartja magát, hogy ezek a szalagok nem lejátszhatók, nem hozzáférhetőek, hagyjuk az egészet úgy, ahogy van. Mi azt mondtuk korábban is, és most is, hogy igenis, mindent el kell követni, hogy ezek a mágnesszalagok ne semmisüljenek meg. Archiváljuk ezeket az adatokat, hívjuk elő, vizsgáljuk felül, érvényesüljön már az iratok felülvizsgálatakor a civil kontroll.

R.: Tóth Károly, mi köze a pénzügyi válságnak az ügynökadatokhoz?

Tóth Károly © MTI

T. K.: Nem a pénzügyi válságnak, csak nem érti meg Gulyás úr, de én ezzel nem tudok mit kezdeni. Azt mondtam, hogy a szolgálatoknak most fontosabb feladatuk van. De egy mondat sem igaz abból, amit mondott. Magyarországon van érvényes törvény, amely lehetővé teszi az állambiztonsági iratok hozzáférését a levéltárban, minden évben beszámoltatjuk, elfogadjuk a beszámolókat, hogy hozzáférhetők ezek az adatok, amelyeket törvény szabályoz. Önálló levéltára van az ügyeknek, és mindenki tudja és teszi a dolgát. Ez az első. A második, hogy állandóan NDK-ra hivatkoznak. Igen, az NDK-ban minden olyan adatot nyilvánosságra hoztak, amely más ország, vagy más szolgálatok érdekeit nem sértette. Soha nem hozták nyilvánosságra azokat az adatokat, amely más szövetségi rendszer, vagy más érdekcsoport érdekeit sérti. Nem érdemes félrevezetni a közvéleményt. Még egyszer mondom, Magyarországon van érvényes törvény. Az érvényes törvények alapján működik az Állambiztonsági Iratok Levéltára, megfelelő kutatási feltételek adottak. A Kenedi-bizottság is csak úgy tudta elvégezni a kutatását, hogy rendelkezésre áll a levéltár, törvényesen szabályozott a hozzájutás.

R.: Pontosan nem tudjuk, hogy mi és hogy történt.

T. K.: Gulyás úr nincs vele megelégedve, de az egy másik történet.

R.:Csak pontosan máig nem tudjuk, hogy mi és hogy történt az elmúlt évtizedekben.

G. J.: Több pontatlanság van, és ugyancsak sajátos információ abban, amit Tóth Károly képviselőtársam mondott. Elég csak a kutatókat, a területen kutatókat, történészeket, vagy azokat az embereket megkérdezni, akik áldozatai voltak a rendszernek. Megfigyeltek, akik a rájuk vonatkozó adatokat, információkat, lehallgatási jegyzőkönyvet, operatív utasításokat csak korlátozottan ismerhetik meg. Lényegében minimális az az információ, amihez hozzájuthatnak. Én azt gondolom, hogy nem a kettőnk vitája dönti el, hogy egyrészt hogyan működik jelenleg az információkhoz való hozzáférés, erről kutatók, és az érintettek be tudnak számolni. Szerintem a folytatás az izgalmas, azt sajnálom, hogyha Tóth képviselőtársam és az MSZP úgy ítéli meg, hogy itt minden rendben van, és nincs tennivaló. Én az SZDSZ képviseletében azt tudom mondani, hogy igenis volna feladata a jogalkotónak. Erről szól a Kenedi-jelentés is.

R.: És milyen lesz a folytatás Gulyás úr? Tehát önök mit javasolnak, a Nemzetbiztonsági Bizottság például foglalkozik majd ezzel a kérdéssel?

Gulyás József

G. J.: Ahogy Tóth Károly képviselőtársam utalt rá, politikai akarat kérdése, de ugyanerről beszélt Kenedi János is, vagy Ungváry Krisztián történész is. Politikai akarat kérdése, hogy pár százezer forintért megteremtik a feltételeit, hogy ezek a mágnesszalagokon lévő adatok végre ne vesszenek el, hanem archiváljuk őket, feldolgozzuk őket. És politikai akarat kérdése az is, hogyan és mi kerül mindebből nyilvánosságra. Indokolt lenne, hogy a Kenedi-jelentést ne csak a kormány értékelje, hanem kutatók, szakértők bevonásával, akár a parlamentben történjék a kiértékelés.

Ahogy hallgatom Tóth Károly képviselőtársam hagyományos érvelését, valószínűleg nem a Nemzetbiztonsági Bizottság az ideális bizottság arra, hogy ezt kiértékeljük. Lehet, hogy az Emberjogi és a Nemzetbiztonsági Bizottság közös nyilvános ülésén kéne értékelni a Kenedi-jelentést Azon történészek bevonásával egyébként, akik a bizottságban részt vettek, vagy más szakértők bevonásával is. Van tennivaló.

R.: Tóth Károly, nagyjából két hónapja készült el a Kenedi-bizottság jelentése. Mi történt azóta? Például a Nemzetbiztonsági Szolgálat, vagy a Bizottság tanulmányozza majd a jelentést?

T. K. : Én elolvastam a jelentést, más is elolvashatta. A bizottság napirendre tűzi, többek között a jövő héten szerepel napirenden az állambiztonsági iratok levéltárának éves beszámolója, amelyiknek szerves része e jelentés áttekintése is. Tehát tesszük a dolgunkat.

R.:És a mágnesszalagok titkosításának a feloldásáról is beszélnek majd?

T. K.: Nem hiszem, hogy az Emberjogi Bizottsággal nekünk közös ülést kellene tartani, és Gulyás úrnak javaslom, még egy fogalmat tanuljon meg. Nem mindenki volt áldozat, akit megfigyeltek. Áldozat volt az, akit indokolatlanul áldozatként belpolitikai tevékenysége, vagy véleménye miatt megfigyeltek. De nehezen nevezem áldozatnak azt, aki mondjuk harmadik ország számára Magyarország titkait árulta, és azért figyelték meg, hogy megvédjék a mindenkori Magyarország érdekeit. Őket ne tekintsük már áldozatnak.

Olvasta már?

A HVG legfrissebb számában, Vajna Tamás Kis állambiztonsági informatika- Ámítástechnikusok c. irása foglalkozik a mágnesszalagok leolvashatóságával. Részlet a cikkből: „Világszerte számos olyan cég működik, amely az elavult adathordozók olvasására szako-sodott. Egy egyszerű világhálós keresésre is fél tucat efféle adatmentésre specializálódott - Siemens komputerrel rendelkező - vállalkozás található, amelyek tekercsenként legfeljebb pár százezer forintért bányásszák elő az elveszettnek hitt információkat. No persze az NBH, illetve a titkosítás feloldásáról és az adatok szabad kutatásáról döntő magyar kormány a velük való esetleges kapcsolatfelvétel után még mindig hivatkozhat arra, hogy időközben a szalagok ténylegesen olvashatat-lanná váltak.”

R.: Ki tudja a titkosítást például feloldani?

T. K.: A szalagok lejátszhatóvá tétele, megőrzése megtörtént. Ebben megfelelő kormányzati feladatok vannak. Ez nem bizottsági feladat. Nézhetünk közösen Gulyás úrral egy mágnesszalagot, mire jutunk vele?

G. J.: Én nem akarom nézegetni önnel egy társaságban ezt a mágnesszalagot. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy archiváljuk, mentsük meg, ebben a pillanatban ez is kérdéses.

T. K.: De megvan mentve!.

G. J.: Ezeknek van egy szavatossági ideje, ezt pontosan tudja Tóth Károly úr, ez 15-20 év. Nem véletlenül javasolták a szakértők, hogy a lehető leggyorsabban intézkedni kéne arról, hogy a rajtuk lévő adatokat korszerű módon archiváljuk. Az is beetetés volt, hogy mennyi adat semmisült meg, miközben tudjuk, hogy érdemi adatok, a legfontosabb adatok rendelkezésre álnak, csak ezeket nem osztották meg velünk, illetve nem tették kutathatóvá, nem valósult meg civil kontroll. Most itt van egy lehetőség, szerintem élni kéne vele.

R.: : Ezt ki akadályozta egyébként? Tehát az elmúlt években egyáltalán a nyilvánosság miért nem hallhatott, hogy léteznek ilyen titkosított mágnesszalagok?

G. J.: Hát például azért, mert az az információ jött a szolgálatoktól, hogy ezek már nem előhívható információk, és a politika ezt vagy bevette, vagy a politikának is ugyanaz volt az érdeke, hogy jobb, ha nem is beszélünk róla.

R.: Tóth Károly, ezt a politika bevette?

T. K.: A politika nem szokott semmit bevenni. Mindent mérlegeltünk, bizottsági ülésen megtárgyaltuk, törvényt hoztunk róla, nagy egyetértésben, nagy parlamenti többséggel a törvény szerint folyik a megismerhetőség. (sic!) Biztosított a civil kontroll, önálló irattárral rendelkezik, a mágnesszalagokat megőrizték, senki nem vitte el. Tehát azt gondolom, hogy mindent megtettünk, amit meg kell tenni. Legföljebb nem az a szempont vezérelt bennünket, mint Gulyás urat.