Dumas regénye, a Három testőr folytatása jutott az eszembe, amikor elolvastam a meghívót „Az MSZP húsz éve” című rendezvényre, melyet a Ma – Holnap vitaklub szervezésében tartottak a baloldaliak ismert törzshelyén, az Alkotmány utcai Pallas páholyban. A majd másfél évszázados francia regényben D’Artagnan az eltelt idő alatt annyira megváltozott, hogy szinte senki sem ismeri fel az egykori testőrt, meg régi társait. És ők is elfeledték már, hogy egykor miért verekedtek annyit… valahogy úgy, mint a szocialisták, akik meglepően kevesen jöttek el, hogy megnézzenek egy „őszinte propagandafilmet”.

Úgy látszott, a magát „rendszerváltónak” tartó párt nevezetes születésnapja ezúttal harminc-negyven embernél többet nem érdekelt, azoknak túlnyomó többsége is a nyugdíjas korosztályhoz tartozott. Annak ellenére, hogy a meghívóban nyomatékkal szerepelt: „Tisztelettel várjuk az MSZP politikusait is az eszmecserére”, egyetlen pártkorifeus sem jött el, mintha nemcsak pártjuk múltja és jelene, de már a jövője sem érdekelné őket.

Akik ott voltak, láthatták Kéri Lászlót, amint a párt két évtizedes vargabetűit, kihagyott lehetőségeit, és az utóbbi nyolc év kudarcsorozatát magyarázza, az MSZP belső fejlődése szempontjából. Sajátos módon ebbe a narratívába nem fért bele az őszödi beszéd, mint lényegtelen epizód. Majd, mintha a rendező meg akarná cáfolni a film első huszonöt percében elhangzott politológus-monológot, egy, a hatvanas évek szellemében készült (de a legkorszerűbb technikát alkalmazó) propagandafilmet láthatott a nagyérdemű közönség. Téma: az utóbbi nyolc év lenyűgöző eredményei. A feltűnően idillikus képsorokat ilyesféle kommentár kísérte: „minden nap gazdagodott az ország”, bár „a kútmérgező ellenzék” ez mindvégig tagadta. A filmről megtudhattuk, hogy 2009 októberében készült, Böjte József készítette, és még „munkastádiumban” van: nem dőlt el, részekre vágva, vagy teljes egészében használják-e fel a soron következő választási  kampány során.

Lehangoló volt, legalábbis jelen lévő, megőszült szocialisták számára a vetítést követő eszmecsere is. Kéri László rezignáltan nyugtázta, hogy az MSZP kétmilliós szavazóbázisa, mely tizenkét évig, 1994-től 2006-ig kitartott a párt mellett, napjainkra egyharmadára csökkent, vagyis az MSZP a 2010-es választásokon alighanem elégedett lehetne azzal az eredménnyel is, melyet az 1990-es választásokon elért. Jövő tavasztól a magyar baloldalt nem lehet tovább azonosítani az MSZP-vel, az utak valószínűleg elválnak. Új baloldali pártok és mozgalmak szerveződhetnek, a szakszervezetek sem kötik tovább szekerük rúdját a szocialistákhoz.

Szerencsére a magyar baloldalnak így is van jövője, hiszen a magyar lakosság legalább harmada kitartóan baloldali érzelmű, és ez nem változik. De ez nem tükröződik majd a soron következő választás eredményén, ugyanis a csalódott baloldaliak a felmérések szerint tömegesen maradnak majd távol az urnáktól. A jelenlegi, katasztrofális helyzet kialakulásában Gyurcsány Ferencnek döntő a felelőssége, neki azonban esze ágában sincs visszavonulni.  Talán abból indul ki, hogy ha Orbán Viktor négy súlyos vereséget is túl tudott élni, ő is talpon maradhat.

De a hallgatóság az ilyen, és hasonló kritikus megállapításokra alig-alig reagált, főként az filmet dicsérte, melynek befejezésében feltűntek a 2006-os, sikeres kampány képei, benne az emlékezetes „Igen, igen!” nóta is, mélyek egyesek még dúdoltak is. Csak egy öregúr jegyezte meg sajnálkozva, hogy „kedvenc pártom amatőrökből áll”. 
 
Kéri László véleményét a filmvetítés, illetve az azt követő előadás után röviden kifejtette. "A várható választási vereség teremti meg az MSZP esélyét arra, hogy baloldali párttá váljon. A szocialisták végre megszabadulhatnak egy sereg embertől, akik képtelenek voltak a modern baloldal megteremtésére. Talán sikerül tisztázni azt is, mit tegyen a párt, ha egyszer újra hatalomra jut. Mert az eltelt két ciklus alatt nem sikerült érvényesítenie a kormányzás során a baloldali szempontokat. Az MSZP-nek az eltelt nyolc év alatt egyszerűen nem voltak válaszai a kor által feltett kérdésekre." - mondta a politilógus.  

"Az elkövetett hibák következtében elképzelhető, hogy az MSZP 1990-es méreteire zsugorodik, igaz, riválisként számolnia kell majd a Jobbikkal is. A 2010-es választást új, tiszta helyzetet teremt majd, átrendezi a politikai palettát. Az összes parlamenti pártnak újra kell gondolnia a saját helyzetét, mérleget kell majd készítenie. De ez a feladat a szocialisták számára a legsürgősebb, tovább már tényleg nem halogatható. A várható vereség után a régi gárda befejezi a pályafutását, vagyis generációs váltásra is sor kerül majd a párton belül. Ezt előkészíthették volna, ha a most összeállított országos listán nem lennének többségben a ’régi motorosok’. Sajnos, nem így történt, így most a párt egész régi garnitúrája ’beleszalad a pofonba’.” - fejezte be előadását Kéri László.

Pelle János