szerző:
Szegő Péter
Tetszett a cikk?

Köztes demokrácia címmel jelent meg a Méltányosság Politikaelemző Központ legújabb kiadványa. A csütörtök esti, budapesti könyvbemutatón politológusok elmélkedtek Magyarország jelenlegi állapotáról. Elhangzott: két Magyarország van és a kettő egymással nem kommunikál. Továbbá: a magyar demokrácia politikai intézményei úgy viszonyulnak a Nyugat demokratikus intézményeihez, mint a magyar foci a Manchester Unitedhez.

A L’Harmattan által megjelentetett kötet mintegy ötven hosszabb-rövidebb értekezés és elemzés gyűjteménye, összesen tíz szerzőtől. A cikkek eredetileg 2009-ben jelentek meg, nagy részük a hvg.hu portálon .

A mai magyar közéletben zajló vitákat „kicsit terméketlennek” látó Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint a demokrácia megmentendő a demokratáktól. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia nem tiszta népuralom, hanem képviseleti rendszer. Akik a nép nevében követelik a demokrácia növelését, azok „szerintem veszélyt jelentenek a demokráciára” – fogalmazott Csizmadia, aki úgy látja: a fő konfliktus a totális demokraták és a liberális demokraták között áll fönn.

Kende Péter szociológus, politológus, a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke úgy látja: „a szerzőket kiegyensúlyozottság jellemzi”, távolságtartással viseltetnek a politikával. Azt mondta: a könyv tárgyilagosan vázolja föl a magyar demokrácia problémáit, ugyanakkor „ez egy nagyon tragikus cím”: azt sugallja ugyanis, hogy „a magyar közönség nem bizonyult alkalmasnak a rendszer működtetésére”, úgyhogy a jelenkor előtt nem volt demokrácia és a jövőben sem lesz. A félig Párizsban élő tudós szerint is a demokráciát a totális demokráciától – ami voltaképpen nem demokrácia – kell megóvni. Szentpéteri Nagy Richard, a Méltányosság tudományos igazgatója azonban tisztázta: a köztesség  jelenthet földrajzi és időbeli meghatározottságot, átmenetiséget is. Arra hívta föl a figyelmet, hogy már az Alkotmány preambuluma is az átmenetiséget hangsúlyozza.

A magyar demokrácia alapvető problémája a részvételhiány. A magyar politikai rendszer már a kialakulásától fogva  értelmiségi elitdemokrácia – vélte Kéri László politológus. A magyar társadalom kilencvenöt százaléka ugyanúgy nem érzi magáénak a mostani rendszert, mint az előzőt. Ez az elsöprő többség legfeljebb választópolgárként tart a politikával kapcsolatot. A civil szféra jelentős részét a pártot fölfalták, betagosították pártközeli szatelitszervezetekké. Kéri megjegyezte: a demokráciában való részvétel helyett a különböző internetes fórumokon a névtelenség védelme alatt „eszelős szélsőségek mennek” és elképesztő a gyűlölködés.

Szentpéteri annak a gyakran hangoztatott állításnak a valóságtartamát vonta kétségbe, mely szerint a magyar politikai intézmények rendben vannak, csak mi az ország lakossága éretlen hozzá. Nem: a magyar demokrácia politikai intézményei úgy viszonyulnak a Nyugat demokratikus intézményeihez, mint a magyar foci a Manchester Unitedhez vagy a Real Madridhoz.

Válságban van-e a magyar demokrácia, mint azt sokan állítják? Egedy Gergely történész, egyetemi docens azonban Körösényi András politológust idézte, aki szerint a helyzet ennél rosszabb: „egy patologikus rendszer tüneteit mutatja”. A kötet írásai megmutatják, hogy mik ezek a patologikus vonások. Ilyen például az Alkotmány problémája, a pártok és pártrendszerek működése, a legitimációs deficit, vagy a demokrácia és a társadalom kapcsolata.

A magát konzervatívnak valló Egedy szerint három föltétel kellene ahhoz, hogy a magyar demokrácia jobb állapotba kerüljön: autoritás, azaz tekintély, a politikai közösséghez való hűség és a hagyomány. Azt mondta: Magyarországon mindhárom hiányzik.

Csizmadia úgy látja: végtelenül elszegényedett a magyar diskurzus és közbeszéd. Egyetértve Szentpéterivel azt állította: a politikai intézmények minősége hagy kívánnivalót maga után. A konzervatív Egedyre úgy reagált: a liberális Giovanni Sartori is fontosnak tartja a tekintélyt, tehát a tekintély nem egy konzervatív specifikum. A tekintély alapja nemcsak személy lehet, hanem intézmény – például az Alkotmány – is.

Két Magyarország (Oldaltörés)

Kende szerint Magyarország politikai problémáit kizárólag történelmi alapon lehet megközelíteni és megérteni. Csizmadia egyik értekezését idézte: két Magyarország van. Nem egyszerűen arról van szó, hogy nagyon erős a megosztottság, a helyzet rosszabb: a két Magyarország között beszédképtelenség áll fönn. Ha egy országban két politikai közösség van, az nem politikai közösség, hanem polarizáció – fogalmazott. Nem szabad, hogy vita legyen az alapkérdésekben – például abban, hogy mik az ország hagyományai, mi az, ami vállalható a múltból és mi nem.

Csizmadia Ervin
© Szakács Barbara

A hvg.hu-nak interjút adó Csizmadia Ervin szerint „a tekintélyért dolgozni kell”. Erre a legjobb példa az 1945 utáni Németország története. A demokrácia lett a tekintély alapja – nemcsak mint politikai- vagy intézményrendszer, „hanem az, hogy miképp lehet demokratikus körülmények közt létezni”. Tudatos politikai nevelés indult meg Németországban. A weimari demokrácia bukásának tanulságai is hozzásegítették a németeket ahhoz, hogy 1945 után ne elégedjenek csupán a demokratikus intézmények fölállításával, hanem tegyék hozzá a gyerekkortól az élet végéig tartó politikai nevelést. 1945 után Németországban egyszerre zajlott intézményteremtés és magatartásformálás.

A politológus úgy látja, hogy Magyarországon a magatartásformálás elmaradt és a „kaparj, kurta” elve érvényesül: „mindenki valahogy megcsinálja önmagát”. Ez az esetek nagy részében a valóságtól, az egzisztenciális bizonytalanságtól való szenvedést jelenti, márpedig az ember foglya önnön gazdasági körülményeinek. „Ha valaki egzisztenciálisan nincs rendben, akkor nagyon nehéz attól az embertől elvárni, hogy tisztelettel vagy bizalommal tekintsen a kormányzatára.” Mindezt figyelembe véve a magyar demokrácia nagyon messze van a nyugati, de nincs olyan messze a déli, tehát például a portugál vagy a görög demokráciától – vélte Csizmadia.

Ahhoz, hogy kialakuljon a demokrácia tekintélye, szükséges lenne a nagy politikai erők közötti megegyezésre, de „a magyar politikai osztályon belül egyelőre az az alapkérdés, hogy az egyik politikai erő a másik kimúlását, elhasználódását, a hatalomból való tartós kikerülését” miképp tudja előmozdítani – vélte a Méltányosság igazgatója. Ilyen körülmények között nehéz megegyezni és az ország szekerét előretolni. Arra azonban Csizmadia határozott nemmel felelt, hogy a különböző politológiai szellemi műhelyeknek – például a Méltányosságnak – föladata-e a politikai szereplőket a megegyezés reményében egy asztalhoz ültetni. Az ilyen intézmények akkor járnak el helyesen, ha sok munkával megpróbálnak minél több analógiát fölmutatni arra vonatkozóan, hogy mitől váltak a sikeres demokráciák azzá. „Ez aprómunka, gyűjtőmunka, de nem lehet megkerülni” – fűzte hozzá. Szerinte, ha a közbeszédnek van hatása a politikára, akkor ez a munka előbb-utóbb eredményre vezet.

A hvg.hu azon fölvetésére, hogy a mindenki által elfogadható tekintély lehet-e a köztársasági elnök, Csizmadia azt mondta: az Alkotmány szerint a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét”, ez azonban nem várható el az államfőtől, tekintettel arra, hogy nincs egységes Magyarország, hanem „két Magyarország létezik”. A két Magyarország egységesítéséhez a magyar történelmi hagyomány megváltoztatása szükséges. A mostani Alkotmány szintén nem lehet a tekintély alapja. „Tarthatatlan állapot”, hogy az Alkotmány mindmáig az 1949. évi XX. törvény – mondta a hvg.hu-nak Csizmadia Ervin.

Szegő Péter

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!