Kis esszéjében cáfolja a menekültáradattal kapcsolatos sztereotípiákat, elismeri, hogy a kérdés megoldást igényel, és válságot okoz a tagállamok között is, de azt is állítja, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás korántsem akkora, mint amelyet egyesek láttatni akarnak. Törökország vagy Jordánia – méreteihez képest - sokkal nagyobb szerepet vállal a menekültek elhelyezésében. Ám „válságos időkben komoly előnyt élveznek azok, akik az emberek félelmeire apellálnak”, és vannak, akik éppen err3e törekszenek: az emberek hiszterizálására.

„Ma Európában ezt a hisztériakeltéssel operáló politikát Orbán Viktor testesíti meg”.

Véli Kis, aki ezt követően végig veszi a magyar miniszterelnök szavai és a valóság közti ellentmondásokat. „Orbán azt állítja magáról, hogy védi az unió határait, feltartóztatja a Németország intézményeit túlterhelő menekültáradatot, és helyreállítja az uniós jog uralmát. Ebből egy szó sem igaz” – írja.

Ennek alapvetően két oka van, egyfelől nem véd semmit, hiszen a menekültek továbbra is Magyarországon keresztül áramlanak az EU felé, legfeljebb megkerülik a lezárt szerb határt. Másfelől a jogot nem helyreállítja, hanem sérti mivel a menekültek azonnali kiebrudalása durván sérti a menekültügyi konvenciót, és más – az unió által szintén elismert – emberjogi egyezményeket. „Magyarország dél-nyugati határain nem a jog, hanem a káosz és az önkény uralkodik”.

Az igazi okok, amelyek Orbán tettei mögött húzódnak, tehát mások. Egyrészről jelzi Horvátországnak és Szlovéniának, hogy ha akarja, bedönti az intézményeiket, másrészt beavatkozik Ausztria és Németország belpolitikájába, mégpedig úgy, hogy kapcsolatot keres az ottani radikálisokkal.

Eközben Orbán 180 fokos fordulatot hajtott végre az unió meghatározó tényezőivel szembeni taktikájában. Ennek hátterében az áll, hogy „vérszagot szimatol. Arra számít, hogy a menekültválság végzetes sebet üt Európa vezetőin”. Úgy kalkulálhat, hogy „a menekültválság nyomása alatt a jelenlegi politikai elitet egy-két éven belül leválthatják a radikálisok”. És való igaz, hogy jelenleg „rá figyel mindenki, aki a bezárkózást és a jövevényekkel szembeni intoleranciát választaná”.

Csakhogy „ez a választás Európa biztos vereségéhez vezetne. A határok nyitva tartása kétségkívül próbatétel elé állítja az uniót; talán eddigi legsúlyosabb próbatétele elé. A határok lezárása azonban megroppantaná” – véli Kis, aki ezt követően kifejti, hogy miért biztos vereség ez az út. Továbbá ír arról is, hogy milyen lehet, és lehet-e egy tökéletesebb Unió, amelyre viszont a halálos veszélyt az jelenti, amit Orbán Viktor képvisel. Az „nemcsak gyalázatos, esztelen is”. Hogy Kis János pontosan miként jut erre a következtetésre, az a mai HVG-ben olvasható.