"They are trying so hard

But the eyes are kept shut

Europe is falling apart"

(Laibach: Eurovision)

Hosszú, fárasztó keresgélés után végre rábukkantam arra a szervezetre, amelyet mégiscsak érinthet a "Stop Soros" nevű, az égvilágon senkire sem vonatkozó Monty Python-törvény: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalra! Jó, nem civil, hanem állami, és nem importálja az illegálisokat, csak segít nekik, hiszen amikor a menedékkérelme beadását fontolgató devizakülföldi a BÁH honlapján mérlegeli, "milyen kérelmet nyújtsak be", akkor ugye még az eljárás előtt áll, csakúgy mint azok, akiknek a civil jogvédők segítenek.

A BÁH-ot félretéve azonban elképzelni sem tudom, melyik magyar NGO kapható el azzal, hogy "bevándorlást segítő tevékenység" részeként, annak ösztönzéseképpen médiakampányt folytat, vagy "hálózatot építtet és működtet" azért, hogy hazánkat elözönöljék a szíriaiak és az afgánok.

Azt meg pláne nem értem, mi a logika a 25 százalékos "bevándorlási különadóban", amelynek befizetéséről az adóhivatal dönthet majd, ha úgy ítéli meg, hogy valaki ilyen irányú "propagandatevékenységet" folytat. Hiszen vagy azt akarjuk, hogy ilyen tevékenység ne legyen, és akkor tiltjuk, vagy kifejezetten szeretnénk, és akkor ott tartunk, ahol még Soros sem. De így, hogy a kormány pénzt remél a "bevándorlást segítő szervezetektől", kifejezetten azok életben tartásában, sikeres és gyümölcsöző működésében érdekelt, ami miatt talán érdemes lesz átgondolnia dolgokat.

Ahhoz azonban, hogy érdemben át tudjuk gondolni, hogyan látják Európában Orbán és migráció által nem éppen érintett országunk szerepét, előbb ki kell lépnünk abból az értelmezési keretből, ami mindent az Orbán/anti-Orbán dichotómiában helyez el. Nem a jelenlegi magyar miniszterelnök a világegyetem megkerülhetetlen középpontja, nem aszerint kell megítélnünk bármit, hogy az árt vagy használ-e neki. A NER-propaganda ellenére igen, léteznek no-go zónák Európában, igen, léteznek muszlim párhuzamos társadalmak, igen, a tömeges migráció óriási feszültségeket gerjeszt az európai társadalmakban, igen, vannak kínos migrációbarát NGO-k a Földközi-tengeren. És nem, a magyar miniszterelnök nem a megoldás része.

*

Ha hinni lehet a Népszavának, olasz kollégája mellett Orbán Viktor az egyik olyan európai politikus, akit Angela Merkel Berlinbe hívott, nyilván elsősorban az európai menekültügy megtárgyalása céljából, már ha lenne ilyen. A még kérdéses időpontú mítingnek azért van jelentősége, mert jelenleg kvázi Orbán mentén hasad a CDU–CSU-szövetség, mármint az általa elővezetett, EU-t megkerülő cselekvési minta mentén, nem kizárt, hogy Merkel bukásának első fázisában vagyunk éppen.

A kancellár éppen a saját belügyminisztere, Horst Seehofer CSU-főnök által adott kéthetes türelmi időszakát tölti, ezalatt kéne megoldania azt, amit három éve nem sikerül: valami közös uniós migránspolitikát megalapozni. Seehofer az európai államok jóváhagyása nélkül, egyoldalúan visszatoloncolná a határról azokat, akik Dublinnak megfelelően már regisztráltak egy uniós tagállamban, vagy akiket Németországban már egyszer elutasítottak. Június végén EU-csúcs Brüsszelben, Merkelnek addig valamit fel kéne mutatni. De mit? Saját belügyminisztere fejét?

Merkel, Macron és a többi, egyelőre még mainstream uniós vezető számára viszonylag egyszerű a képlet: ha nem lenne ez a sok nacionalista különutas, Orbán, Kurz, Conte és társaik, akkor egyszerre humánus und demokrata und européer módon lehetne ügykezelni a migráció kérdését – azt a kérdést, amiről eddig még azt sem tudták eldönteni, hogy probléma (az emlékezetes 2015-ös év óta olyan hárommillió menekült jött be az EU területére) vagy megoldás-e (ők lesznek a gyógyír a demográfiai kihívással élő kontinens minden munkaerőpiaci, szociális és nyugdíjügyi bajára).

És miközben ezt az ún. politikai "elit" nem tudja, az átlagos EU-polgártól azért polkorrekt előítélet-mentességet és nyitottságot vár egy, a nyugati szabadság értékei iránt, khm, szkeptikus tömeg felé. Németországban érthető módon különösen feszült a helyzet az elmúlt időszak brutális, megerőszakolós gyilkosságai miatt, és nem használt a békés multikulti ügyének a menekültügyi hivatal (BAMF) felelőtlen befogadásaira rávilágító botrány sem.

Az EU-n belüli politikai és kultúrharc, a nemzeti és balos populista pártok térnyerése elgondolhatatlan lenne, ha az EU-nak morálisan megalapozott érvei, átgondolt elvei, politikái lennének menekültügyben. De nincsenek. Csak egy példa: három éve halljuk, mennyire elvetendő Orbán déli kerítése. Erre most kiderül, amit Orbán kezdettől állított, hogy "Magyarország bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát" uniós külső határa védelmével (Merkel kancellár szíves közlése). Most akkor mi is van, ki is mondja meg a tutit a kerítésről? Kit is kell felhívni, ha az ember Európával akar beszélni?

Egyre inkább azt hiszem, hogy a migráció kérdését a jövő történészei az EU végzetes oldószerének fogják tartani

– írta a The Times-nak írt fontos cikkében Niall Ferguson, aki szerint az érvük az lesz, hogy az európai integráció tervét elsöpörte a nagyarányú népvándorlás, "rávilágítva az EU-nak mint intézménynek a gyengeségére", visszaterelve a választókat a nemzeti politikák felé, megoldásért. Ami még nem is volna baj, végül is a nemzeti keretek (ha azok nem egy illiberális demokratúra keretei) elvileg nyíltságot és elszámoltathatóságot jelentenek. Ha viszont az EU a migráció ügyében becsődöl, akkor abból a többi megreformálandó ügyből sem tud jól kijönni, és akkor még az észszerű, még-nem-föderációs együttműködés (külügyi, védelmi, biztonságpolitikai) is ellehetetlenül. Akkor aztán majd jönnek az Orbán Viktorok nagy számban.

Az európai morális tisztánlátás teljes hiányára kitűnő példa a Ferguson által is említett német–francia embermentő hajó, az Aquarius kálváriája. Az elmúlt héten Málta után Olaszország is megvétózta, hogy (a 629-ből) 106 afrikai és arab menekültet szállító hajó olasz partokhoz jöjjön, amely így a spanyolországi Valenciában tudott kikötni. Matteo Salvini belügyminiszter közölte: "Nem elfogadható, hogy az egész világ a Földközi-tengeren keresztül Olaszországba jöjjön. (...) Nem vagyunk többé Európa lábtörlői." A helyzet az, hogy ha túltettük magunkat az elemi felháborodáson, akkor ebbe az üzenetbe nehéz belekötni. Pláne, hogy a ma jó fejnek számító Macron tavaly nyáron, a helyzet kulminálásakor még a francia határok teljes lezárása mellett kardoskodott, oldják csak meg az olaszok a boat people ügyét.

Kis csónakokban, mentőhajókon érkező menekülteknél természetesen az emberélet mentése az első. De ha az megvan, teljesen legitim, ha egy, a mentésben oroszlánrészt vállaló ország egyszer csak megüzeni: nem az ő parti őrségének a magánügye az afrikai menekültek szakszerű és humánus ügykezelése. (A spanyolok is nagyon cool módon közölték, hogy a hajó jöhet ugyan, de ha kell, habozás nélkül visszaküldik azokat, akiknél erre okuk van.) Egyetlen európai ország sem küldheti azt az üzenetet Afrikába, hogy helló menekültek, gyertek nyugodtan, adjátok oda minden pénzeteket valamelyik líbiai gárda embercsempész-alosztályának, és hagyjátok nyugodtan, hogy a kínai online áruházakban vett felfújható, motoros gumicsónakokban a tengerbe lökjenek benneteket, úgyis megmentünk.

*

A humanitárius, konkrét emberi életeket mentő civil szervezetek jószándékát nem volna helyes megkérdőjelezni – azokét viszont feltétlenül, amelyek akaratlanul is szoros és megbonthatatlan érdekszövetséget alakítottak ki az észak-afrikai embercsempészekkel (ilyen lehet pl. a rejtélyes német Jugend Rettet, amelynek hajóját az olasz hatóságok le is foglalták). Az SOS Méditerranée civil szervezet hajója is sokak szerint kiköthetett volna a sokkal közelebbi Tunéziában is, senki nem kötelezte őket arra, hogy Európába vigyék a szerencsétleneket. Miért tették mégis? A The Jerusalem Post újságírója ráadásul hiába próbálta feltérképezni ennek a "humanitárius" szervezetnek a finanszírozását, a szervezet nem bizonyult transzparensnek, tovább erősítve a gyanút, hogy a menekültiparnak némely NGO is szerves része.

A legfatálisabb persze a logika: sok menekült már eleve azért indul útnak, mert pontosan tudja, hogy a líbiai vizekből kikerülve megmentik. Menniük kell, hiszen Líbiában halál, kínzás, rabszolgaság várhat rájuk. Igen, aki háború, terror, üldözés áldozata, annak menedékjogot kell adnunk. De az sehol nincs előírva, hogy Európának importálnia kéne a fél világot. Európa egy elvtelen deal részeként vagyonokat fizet a törököknek, hogy távol tartsák innen a migránsokat (hiszen valójában mindenki ezt szeretné), de diszkréten hallgat az NGO-k és a csempészek egymásra épülő menekültiparáról, humanitárius kötelezettségről beszél, emberi jogilag kioktat, miközben széttárja a karjait, ha a közös megoldásról kéne gondolkodni.

A magyar kormánynak tulajdonképpen már nem is kell megállítani Brüsszelt – a feladatot maga Brüsszel tökéletesen elvégzi.