szerző:
Lévai Júlia
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A miniszterelnök néhány napja adott nekünk egy rendes, minden részletre kiterjedő anamnézist a mentális állapotáról. Vélemény.

Országunk 1-es számú harcosa, Orbán Viktor augusztus végén eltemette egy harcostársát, Kerényi Imrét, akinek koporsója felett egyszersmind összefoglalta társadalom- és politika szemléletének alaptételeit. Ezek pedig a következők:

Ha magyarnak születtél, akkor egyedi, sőt különleges fajtához tartozol”

mondta, ami par excellence rasszizmus, csak ezt ma a rezsim szokás szerint hazafiságnak hívja. Mindenesetre a magyar miniszterelnök szerint az emberi fajtákon (rasszokon) belül léteznek kiemelkedő, különleges fajták és főként létezik értékhierarchia, amelynek csúcsán pedig a mi fajtánk (rasszunk, ami persze valótlanság, hiszen kevert nép vagyunk) áll.

Ezt a fajtát pedig két tulajdonsága emeli a többi fölé: egyrészt a nyelve sajátos észjárást, igazságokat és törvényeket generál, másrészt ez a fajta ezer éve ugyanazon a területen lakik. Mindkét dolog úgymond csak a magyarra jellemző. Az emberiség más fajtái nyilván nem rendelkeznek saját nyelvvel és országgal, amelyet régóta birtokolnak. Az ezeket megfogalmazó mondat pontosan így hangzott:

Olyan nyelven beszélsz, olyan rugóra jár az agyad, olyan észjárás igazságai és törvényei szerint rendezed be az életed immár ezer éve ugyanazon a helyen, amely csak ránk jellemző.”

A magyar fajta úgy kivételes, hogy attól rögtön „egyeddé” – tehát egyetlen személlyé válik (organikus nacionalizmus, mint a fasizmus megalapozója: a nép, a nemzet mindig minden pillanatban személyként létezik, lélegzik együtt), ám ez az „egyed” egyúttal ritka is, ezért veszélyeztetett fajta, akár a vörhenyes csorvány vagy a magyarföldi ganajtúró (ezek eszmei értéke 10-10 000 Ft). Amiről ebből a mondatból értesülhetünk:

A magyar kivételes, de mivel ritka egyede az emberi fajnak, hát szükségszerűen veszélyeztetett is”. Ez egyébként jól fejlett paranoia.

Ebből a veszélyeztetettségből azonban korántsem az következik, hogy akkor csak óvatosabban, esetleg önkímélőbb módon kell fenntartanunk ezt a különleges életet, hanem az, hogy a magyarnak (egyednek) még több feladatot kell kitűzni maga elé:

Ezért ha magyarnak születtél, kötelességeid vannak. Több kötelességed, mint a sok tíz- és százmilliós nemzetek fiainak szokott lenni.”

Sajátos módon azonban hiába homogén ez a magyar fajta, a fent leírt módon, ezen a téren mégis lehetnek eltérések, sőt, mint kiderül, végül is azok vannak többségben, akik kivonják magukat a kötelességek alól:

„Nem mindenki ismeri, nem mindenki érti, és nem mindenki vállalja a felelősséget, a felelősségnek ezt a sajátosan magyar válfaját. Barátunk azon kevesek közé tartozott, aki nemcsak tudta, nemcsak hirdette, hogy a kultúránk tart meg minket magyarnak, hanem művelte is ezt a kultúrát”.

Mint láthatjuk, ennek a felelősségnek, küldetésnek alapvetően a magyar fajta kultúrája a tárgya (az ún. spanyolviasz felfedezésénél járunk, ha valaki nem értené), ám mivel a fajta veszélyeztetettsége azonos a kultúrájának veszélyeztetésével (jaj, jönnek a muszlimok és nincs többé nőnekakonyhábanésszülőszobánahelye, férfiazész), ezért a kivételessége miatt veszélyeztetetté váló egyednek erre kell koncentrálnia, amikor fenn akarja tartani fajtája különlegességét. Szerencsére azonban

Kerényi Imre keresztény magyar férfi volt. Tisztában volt azzal, miféle becsületbéli kötelességekkel jár mindez.”

A magyar kultúra a magyar miniszterelnök fejében azonos a keresztény férfi mivolttal = antimodernizmus, egyszersmind nevetséges gőg, felfuvalkodottság és súlyos szereptévesztés (egy miniszterelnök nem teheti meg, hogy csak az egyik nem tagjait képviseli), nem is lenne érdemes tovább értelmezni, ha utána a kormányfő mindezt nem erősítette volna meg még ezzel is:

Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra. Nálunknál, személyes életünknél nagyobb és fontosabb dologra.”

Nagy dologra föltenni az életet – ez a kormányfő szerint kifejezetten férfi-specifikum, nőknél elő sem fordulhat, hogy a személyes életüknél nagyobb és fontosabb dologra teszik fel az életüket. El nem tudom képzelni, hogy akkor ezek a társadalmi szempontból selejtes lények – nők – mi az anyámat csinálnak abban a sokat emlegetett szülőszobában; de például azt aztán végképp nem értem, hogy amikor a hazájukért lángolásban álló férfiak meghatottságtól elfúló hangon dicsérik életük női párját, aki a legnagyobb önfeláldozással (ne kerteljünk: önfeladással) szolgálta őket, akkor vajon mi a bánatra gondolhatnak. Vagy olyankor ez mégsem egy, a saját életüknél is fontosabb élet szolgálatát jelentette?

Egyetértek: nem azt jelentette, hanem az úr-szolga viszony stabil, a keresztény egyházak által kétségtelenül hosszasan megerősített fenntartását, de akkor ezt is tessék kimondani.

Mindazonáltal Orbán beszédéből azt is megtudjuk, hogy a férfiaknak ez a mindenek felett álló elhivatottságuk veleszületett tulajdonság. Tehát nem ők maguk dolgoztak rajta, ezért végül is személyes érdemről, morálról nem érdemes beszélnünk. Ebben a szemléletmódban ugyanis a morálnál sokkal nagyobb értéket jelentenek a magyart meghatározó, sorsszerű (mint máshonnan tudjuk: a turul révén egyenesen az Égből eredő, tehát isteni) adottságok, amelyek azonban Orbánnál sajátos módon egy súlyos kardiológiai tünet jelensége révén érvényesülnek:

Van, akiben ez a velünk született tudás idővel elhomályosodik, s úgy érzi, már az is szép teljesítmény egy élettől, ha talpon marad, és tisztességesen helytáll a mindennapokban, ha egyenesen megállhat az asszonya, a gyermekei, a barátai és a munkatársai előtt. /…/ És vannak olyanok, mint Kerényi Imre barátom volt, akinek a lelkében ott marad egy motoszkáló érzés, a fülében egy nyugtalanító hang, és időnként aritmikusan dobban egyet a szív, amely emlékezteti: még mindig nem tette fel az életét a rá váró, csak rá kirótt nagyszerű küldetésre.”

És ha meg akarjuk tudni, hogy egy ilyen aritmiás szívdobbanás figyelmeztetése után a magyar férfinak mit kell felismernie – nem, nem bétablokkoló vagy Concor Cor 2,5 mg-os filmtabletta, esetleg gyakori köhögtetés és jeges víz, hanem célirányos pályaválasztás:

Eljön hát a pillanat, a hívás, és az ember ilyenkor papnak áll, felcsap katonának, vagy orvos lesz”.

Sőt, holiptikus szemléletmód esetén ennél is továbblépve „leginkább politikusnak áll, vagy legalábbis belép a politika világába, ahol egyszerre lehet a három: pap, katona és orvos. Egyszerre teljesíthet három szolgálatot; mutathat magasabb horizontot, harcolhat az övéiért, és megsegítheti a bajbajutottakat”.

A szóban forgó hős is akkor ismerte föl ennek jelentőségét, amikor látta, hogy az országa bajba jutott, hiszen a „merjünk kicsik lenni” magyarok kerültek hatalomra, na ekkor ő mintegy kitört a vörhenyes csorványok vagy a magyarföldi ganajtúrók védettségéből és átlépett a harci kürtre fejét felkapó mének közé, mert

„ekkor érte el Kerényi Imrét a végzete, ekkor fénylettek fel küldetésének körvonalai, és ekkor nyílt meg előtte az út. Így jutott arra a döntésre, már egy teljes színházi életművel a háta mögött, hogy a magyar közélet szorítójába lép, és a tőle megszokott lelkiismeretességgel és munkabírással a polgári körök mozgalmának szellemi vezére lesz. Így lettem a bajtársa, s ő az enyém”.

Annál fényesebb diadalra pedig nemzet nem is juthat, mint hogy Orbán Viktor és Kerényi Imre egymás bajtársai lehettek abban a hosszú és küzdelmes harcban, amelyben ennek a különlegessége folytán veszélyeztetett fajtának a kultúráját kellett megvédeniük, és amelyben a híres olimpiai jelszót – „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” – egy jóval ütőképesebbre sikerült átírniuk:

„Pontosság, fegyelmezettség, öntudat”.

Hogy azonban ez végül is konkrétan miben mutathat utat a további harcosoknak, azt sajnos már nem fejtette ki, így végül a szemünk előtt Kerényiről mégis csak az a kép marad meg, amit a beszéde elején Orbán is az olimpiai jelszó jegyében rajzolt fel róla:

Magunk előtt látjuk őt, a rendezőt, a tanárt, a szerkesztőt, a magyar kultúra fáradhatatlan harcosát, ahogy panyókára vetett zakóban kettesével veszi a lépcsőfokokat. Mindig sietett”.

És valóban: mind magasabbra is jutott és mind erősebben is tartotta ott meg a pozícióját. Bizonyítva, hogy előttük nem lehetséges olyan jelszó, amelyet át ne írnának, és hozzá ne igazítanának a maguk hatalmi vágyaihoz.

Orbán is csupán ennyit tett, semmi többet, illetve még annyit, hogy adott nekünk egy rendes, minden részletre kiterjedő anamnézist a mentális állapotáról. Amelyre gyógyszer akkor se lenne, ha hirtelen mindenki orvosnak állna, hiszen rögeszmét, hamis tudatot, rasszista beállítódást, hatalommániát, torz személyiséget pirulával nem lehet gyógyítani.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Beválaszotta a parlament Gottfried Pétert a Monetáris Tanácsba

Beválaszotta a parlament Gottfried Pétert a Monetáris Tanácsba

Milliárdos vagyonon ül Donald Trump, de így is rezeghet a léc alatta

Milliárdos vagyonon ül Donald Trump, de így is rezeghet a léc alatta

Ritka fehér pingvint láttak a Galápagos-szigeteken – videó

Ritka fehér pingvint láttak a Galápagos-szigeteken – videó