Ha a magyar ellenzék pártjai felfognák a helyzet súlyosságát, mást sem csinálnának, mint botrányt a választási rendszerből. Ehelyett az ellenzék pártjai magukkal vannak elfoglalva, aminél kedvezőbb helyzetet a kormány számára el sem lehet képzelni.
Izraelben (és nyilván a Facebookon) folytatja életét a kaszinótojásos, pirosfestékes, ex-gyurcsányista ügyvéd.
A magát hívő kereszténynek tartó, egyben rockzene-rajongó Balavány György írása a sötét középkor továbbéléséről. Valamint arról, hogy sokan változatlanul képtelenek megkülönböztetni a valóságot a valóság ábrázolásától.
Ha a kormánypártiaknak igazuk van, és tényleg nincs, akkor Horvátország megcsinálta, amit a magyar kormány akart, csak nem mert, vagy nem tudott. És ez kínosabb, mintha lenne ügy.
"Segítséget légyszíves. Kérünk házat. Kérünk hazát" - mondja az álomszép afgán kislány a Kossuth téren.
Magyarország bezzeg simán hagyná, hogy Románia, Szlovákia vagy a Koszi klán Kasszám rakétákkal lője Debrecen-Külsőt, sőt odanyújtanánk feléjük a másik orcánkat is.
Nem az imperializmus vállveregetését kell áhítani, hanem a magyar érzelmű dolgozó tömegeknek egyszerűségében letisztult, optimista remekműveket adni.
Előbb le kell győzni Szauront, aztán lehet meditálni azon, hogy legyen-e Középföldén atomerőmű vagy ne. Ha elügyetlenkedik, a gyűrű szövetsége azelőtt felbomlik, hogy megkötötték volna. Zsarnokok közt cinkos, aki béna.
Amit eddig nem tudtunk, hogy minden ökoszociban ott rejtőzik egy Szabolcska Mihály.
Gerlóczy Márton következő hónapjait a pontkutatásnak kívánja áldozni, ezért tiszteletteljes kéréssel fordul Matolcsy Györgyhöz.
Az orwelli doublethink szabályainak megfelelően „a nemzeti együttműködés rendszerének” keresztelt társadalom- és szabadságellenes wannabe-egypártrendszer erkölcsi minőségét és jelentőségét relativizálni vakság és érzéketlenség. Nincs ma erősebb erkölcsi imperatívusz a hazai politikában ennek a rezsimnek az eltávolításánál. Rauschenberger Péter írása.
A gazdasági szabadságharc kellős közepén csapódott be az NGM közleménye. A jeles évforduló előtt tisztelgünk.
Bár elvileg az ellenzék még valóban győzhet, egyre kétségesebb, hogy a "választás" szó-e a legmegfelelőbb arra az akármire, aminek 2014-ben elébe nézünk.
Az igény szent dolog, még szakrálisabb, mint egy halott király évente egyszer körbehurcibált jobb keze.
A sírt, hol rendszer süllyed el, önjáró funkcionáriusok ássák. Mint Papcsák Ferenc.
Hont András írása a volt miniszterelnök körüli felhajtásról, a baloldali értelmiségről, és arról, hogy van-e értelme választást nyerni.
