Hoffmann Rózsa és a leiskolázás

Az elmúlt hetekben a hvg.hu Vélemény rovatának több írása is foglalkozott az új közoktatási törvénytervezettel. Seres László és Babarczy Eszter véleménye után most Winter Ádám írását olvashatják.








Tekintetes és címzetes táblabíró csibukkal vagy tajtékpipával

Eddig csak amiatt lehetett ostorozni a bíróságokat, hogy igazgatásukat egy külső ellensúly nélkül működő, zárt, oligarchikus testület látta el. Az Országgyűlés által a bírák közül választott Országos Bírósági Hivatal mindenható elnöke viszont úgy fogja fékek nélkül igazgatni az igazságszolgáltatást, hogy függetlensége is megkérdőjelezhető lesz. Az igazságszolgáltatás függetlenségének fenyegető aláásása pedig az utolsó szögek egyike a jogállam koporsójában.



A Feri visszatér

Azt hiszem, a Minótauruszt könnyebb volt megszülni, mint az MSZP-nek Gyurcsány pártját. Egy év tolófájás, toporgás, vad víziók a térdig érő vérről, aztán veszett rikácsolás. De most végre megszületett. Fiú, és egészséges. Egészséges? Egy Gyurcsány-párt? Hogyne. Történelmi szükségszerűség, nemzeti jelleg, szerves fejlődés eredménye. Tájba illik, mint a balatoni hekk.





Para-Kovács Imre: A Polgári Underground Minisztériuma

Karsay Dorottya kétségtelenül nő, tehát a Mandiner konzervatív szerzőjének (európai értelemben vett keresztény, jobboldali értékrend) elsőként a dugás jut róla eszébe (természetesen kizárólag gyermeknemzés céljából), de elfelejti hozzátenni, hogy utána a konyhában a helye, mert olyankor megéhezik az ember.


Kié az egyetem?

Az új felsőoktatási törvény tavasszal „véletlenül” kiszivárgott koncepcióiról és a kormány által elfogadott változatról szóló viták és tiltakozások közepette szinte alig esik szó arról, hogy mi is voltaképp az egyetem. Hogyan kellene működnie? Kié egyáltalán: az államé, a rektoré vagy a diákoké? Abban még az új törvényt ellenzők is egyetértenek, hogy az eddigi helyzeten mindenképpen változtatni kell: de nem mindegy, hogyan.



Pojácapárt 2.0

A Gyurcsány-fanclub egyre inkább a viccbéli agresszív kismalacra hasonlít, aki ül a gödör alján, és amikor az arra járó róka lekiált, hogy „várj, hozok létrát”, akkor az fölüvölt, hogy nem várok. Már sehol sincsenek, semmijük sincs, de látványosan megvetnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Ha Sólyom László élesen és nyilvánosan bírálja az alkotmányt, akkor egyikük biztosan megírja, hogy Sólyom most már tényleg szégyellje magát. Így kell a demokratákat összefogni. Azt viszont egyikük se veti föl, hogy a lojalitásuk jutalmaként micsoda rettenetes figurákat kell elviselniük. Nemcsak a „nemzeti oldal” jelesei nem tették soha szóvá Szijjártót, hanem a legendás kritikai értelmiség se mondta azt Gréczyre, hogy „fúj, Feri, ezt vidd innen”. A minőségnél fontosabb a kötelékben repülés.