Fő célja az, hogy - mint ahogyan egy az európai ügyek minisztériumának honlapján megjelent interjúban olvasható - "megakadályozza a katolikus hagyományok kihunyását a politikában." Buttiglione sajnálja, hogy az európai alkotmány zsákutcába jutott a kereszténység kérdésében. A Corriere della Sera című milánói polgári napilap szerint legutóbb ezt mondta: "Legalább néhány napra arra kényszeríteném Európát, hogy a hitről beszéljen."

Az 56 éves, angolul, franciául, németül, spanyolul és lengyelül beszélő egyetemi tanár későn kapcsolódott bele a politikába. Tanított az urbinói, a teramói egyetemen, 1986-tól egy liechtensteini magánegyetemen, az Egyesült Államokban, ahová rendszeresen meghívták etikai szemináriumokra, és Rómában, ahol az V. (Szent) Pius pápáról elnevezett katolikus magánegyetemen kapott katedrát. Nagy tisztelője II. János Pál pápának, akinek egyik vezérlő elve a katolikusok ösztönzése a közéleti munkára.

Buttiglione 1994-ben lett olasz parlamenti képviselő, 1999-ben pedig európai képviselő. 2001-ben lett az európai ügyek minisztere, de soha nem lett a politika első vonalbeli alakja. Ugyanakkor kormányba kerülése után rögtön olyan javaslatokat terjesztett a parlament elé, amelyek vitatták az oktatás állami monopóliumát és amelyek egyenlő elbírálást követeltek a magán- és az állami iskoláknak. Indítványozta az abortuszt engedélyező törvény felülvizsgálatát is.

Rocco Buttiglione 1948. június 6-án született a déli Puglia tartománybeli Gallipoliban. Apja rendőr volt, két húga állami és magántévékben futottak be karriert Vatikán-szakértőkként. Rómában diplomázott a politikai doktrinák történetéből, majd 1972-ben Augusto del Noce katolikus filozófus asszisztense lett. Oszlopa a Közösség és Felszabadítás (Comunione e Liberazione) katolikus mozgalomnak, egyben folyóiratának főszerkesztője.

Miközben az olasz politikai jobboldal és baloldal számára egyaránt alapvető elv maradt a Vatikántól való bizonyos távolságtartás, Buttiglione szinte tüntet a pápával való közvetlen kapcsolataival. Többször is részt vett már olyan, szigorúan zárt körű filozófiai szemináriumokon, amelyeket Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján tartottak. A politikus ezenkívül több könyvet is szentelt II. János Pálnak, akinek az ő szemében leginkább köszönhető a berlini fal leomlása, és az Európai Unió kiszélesítése.

"Lehet, hogy Olaszországban nem vagyok senki. Európában valaki leszek" - idézte Buttiglionét a tekintélyes londoni The Economist című hetilap. A lap szerint Olaszországban sokan és nemcsak jobboldaliak, úgy vélekedtek, hogy Buttiglione csak a pápai ortodoxiát visszhangozta, katolikus kommentátorok pedig aggodalmuknak adtak hangot: vajon jelöltetheti-e magát a jövőben hívő ember magas európai tisztségre?

A hetilap szerint azonban nem Buttiglione katolicizmusa a valódi oka annak, hogy kétségessé vált: valóban ő-e a megfelelő ember az igazságügyi tárcára. A lap emlékeztet: Buttiglione cinkosságot vállalt az olasz kormány ama intézkedéseiben, amelynek révén Silvio Berlusconi miniszterelnök az olasz ügyészségek minden erőfeszítése ellenére mindeddig megúszta a bírósági felelősségre vonást. "Az elmúlt három évben ugyanis az európai igazságügyi biztosjelölt ott ült abban a kormányban, amely részben dekriminalizálta a magáncégeknek történt hamis számlázásokat, emellett megpróbált büntetőjogi mentességet biztosítani a kormányfőnek hivatali idejére, és megnehezíteni a bíróságok dolgát a külföldről származó bizonyítékok felhasználásában" - írja a The Economist.