Melinda és férje, Lázár (kérésükre a nevüket megváltoztattuk) több mint tíz éve házasok, két iskolás gyereket nevelnek. Van, hogy mást gondolnak a világ dolgairól – Melinda a legtöbb kérdésben liberális, Lázár konzervatívabb –, de igazi egymásnak feszüléseik sosem voltak még emiatt. Legalábbis eddig.
A hétvégi Pride, pontosabban az azon való részvétel ugyanis éket vert közéjük: Lázár, aki a rendezvény létjogosultságát is megkérdőjelezi, nem értette, hogy a felesége miért akar rá elmenni. Azt pedig végképp ellenezte, hogy az egyik gyerekük is vele menjen. Sokat beszélgettek – a gyerekekkel közösen is – az elvi kérdéseken túl arról, hogy mennyire lesz biztonságos egyáltalán a felvonulás, egyrészt a tömeg, másrészt az ellentüntetők miatt, várhatók-e ellenlépések a rendőrök részéről. Egy ponton komolyan felmerült bennük, hogy mi van, ha kiskorú veszélyeztetéséért előállítják, aki gyerekkel jön.
A hivatalosan állami alkalmazásban álló Lázár attól is tartott, hogy ha felelősségtudatból el is kíséri a családját, retorzió érheti őt a munkahelyén. Melinda kitartott amellett, hogy ez fontos esemény, ami biztonságos környezetet és pozitív, felemelő élményt adhat, és nemcsak a szabadságjogokért való kiállásról szól, hanem a regnáló hatalom egymás ellen hangoló kommunikációjának a kritikájáról is. Benne is volt ugyanakkor bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ki merje-e vinni rá a gyereket, aki ezt nagyon szerette volna – ráadásul úgy, hogy övé a felelősség, ha bármi rosszul sül el.
Patthelyzet alakult ki, ami a Pride előtt pár órával eszkalálódott, hangos szóváltásba torkolló veszekedéssel.
Végül Melinda egyedül ment, Lázár a két gyerekkel vidékre utazott aznap délután. Azóta sem tudták feloldani a történteket.
Kapcsolati konfliktustól a család széteséséig
Melinda és Lázár esete nagyon is kifejező példa lehetett volna abban a beszélgetésben, amely a CEU Bibó István Szabadegyetem szervezésében zajlott nemrég (még a Pride előtt) Nógrádi Csilla és Kuna-Várhelyi Gábor pszichológusok részvételével, és a HVG szerzője, Papp Réka Kinga moderálásával. A résztvevők arról cseréltek eszmét, hogy miként van jelen, mit okoz kapcsolatainkban a politikai polarizáció és az ebből fakadó feszültség. Az alapállítás szerint ugyanis a társadalom politikai megosztottsága egyre gyakrabban szivárog be a magánéletünkbe, aminek családok, párkapcsolatok, barátságok láthatják kárát – ezzel pedig nem ártana kezdenünk valamit.
Nógrádi Csilla nemcsak a praxisában, hanem a családjában is tapasztalja, hova vezethetnek a generációk közötti gondolkodásbeli különbségek: édesapjával sok vitájuk volt az eltérő politikai nézeteik miatt (erről itt írt bővebben), amíg ki nem jelölték az erről való beszélgetés határait. Sokaknak okoz ez problémát családon belül, párkapcsolatokban:
egy amerikai kutatás szerint a lakosság nagyjából 16 százaléka érintett benne, akár szakadásig menően. Magyarországon ez az arány 60 százalék
– mutatott rá. Kuna-Várhelyi Gábor szintén úgy látja, hogy a jelenség egyre gyakrabban – és egyre hangsúlyosabban – jön szembe egyéni, csoportos és párterápiában is. „Sokszor szülővel, férjjel, feleséggel, gyerekkel, közeli hozzátartozóval való kapcsolati konfliktusként jelentkezik, és egészen komolyan családok széteséséig is vezethet” – mondta.
