szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Szerdai hatállyal feloldották a szükségállapotot Franciaországban. A kormány jóváhagyta az államfő erről szóló rendeletét.

Így az őszi zavargások kiváltotta intézkedést hat héttel korábban szüntetik meg, mint ameddig annak fenntartását a parlament lehetővé tette. "Az elmúlt néhány hét viszonyaira tekintettel úgy határoztam, hogy feloldjuk a szükségállapotot" - jelentette be Jacques Chirac elnök, amikor az új év alkalmából köszöntötte a kormányt. A kabinet ezután jóváhagyta Chirac rendeletét.

Mintegy 70 jogász december elején kérvényezte a szükségállapot megszüntetését, de az államtanács visszautasította ezt arra hivatkozva, hogy az év végén - szilveszterkor - még lehet számítani zavargásokra, sőt újabbak sorozata kezdődhet akkor. A hatóságok emiatt jelentős rongálásra készültek fel az újév hajnalára, de utólag megkönnyebbülten nyilatkoztak arról, hogy a felgyújtott autók száma messze elmaradt attól, amire számítottak.

A kormány október 27-én vezette be a szükségállapotot a hátrányos helyzetű peremvárosokban három hétig tartó, példa nélkül álló zavargások után, amelyeket az váltott ki, hogy a rendőrség által lopásért üldözött fiatalokat halálos áramütés ért az elektromos művek egyik áramátalakítójában, ahol menedéket kerestek. Az algériai háború idején elfogadott törvény alapján bevezetett szükségállapot november 8-án lépett életbe, és a parlament november 21-i kezdettel maximum három hónapra meghosszabbította. A rendelkezés többek között kijárási tilalom bevezetését tette lehetővé, azonban ilyet csak néhány városban vezettek be ténylegesen, és csak fiatalkorúakra vonatkozóan.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Világ

Csőd, tömeg

Érezhetően csökkent a külvárosi zavargások kiterjedése és hevessége Franciaországban, miközben már fölsejlenek a válság némely politikai következményei is.

Vélemény

Bűntudatgerjesztés felsőfokon

Neves közírók társaságában magam is célpontja lettem Tamás Gáspár Miklós dühödten lődözött polemikus nyilainak. Bűnünk annyi, hogy a rasszizmus elítélése számunkra nem jár a multikultúra felszínes kánonja előtti behódolással, a politikai korrektség intellektuális béklyójának magunkra öltésével. TGM szemében ezért már vad arab-és négerfalók lettük.