Több halottja van a német vonatbalesetnek

Többen meghaltak és legalább húsz ember megsérült, amikor balesetet szenvedett egy mágnesvasúti szerelvény pénteken az észak-németországi Lathen közelében.

  • MTI MTI
Több halottja van a német vonatbalesetnek
A Transrapid mintegy 200 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott az emslandi kísérleti pályán, amikor belerohant egy műhelykocsiba, amely Lathen és Melstrup között a pályán vesztegelt. A Transrapid orrában nem ült vezető, a mágnesvonat automatikus vezérléssel közlekedik a mintegy 30 kilométer hosszú kísérleti pályán. Alkalmi utasai turisták és a műszaki újdonság iránt
érdeklődők közül kerülnek ki.

A helyszínen mintegy 100 mentő és tűzoltó próbálja kiszabadítani a kocsikban rekedt embereket. Helge Nestler, az osnabrücki rendőrség szóvivője szerint legalább húszan sérültek meg az ütközés következtében. A halottak pontos számát egyelőre nem közölték.
 
A német csúcstechnológia vívmányának tekintett Transrapid szerelvényei - a súrlódást, illetve a gördülő ellenállást kiküszöbölve - nagy erejű elektromágnesek által gerjesztett mágneses térre támaszkodva "lebegnek" a pálya fölött. Utóbbi négy méter magasságban, betonoszlopokra támaszkodva húzódik a kísérleti vonal két végpontja között. A Transrapid vonatok végsebessége mintegy 450 kilométer óránként. 

Németországban éveken át vita folyt arról, hogy az emslandi kísérleti pálya után épüljön-e komoly távolságot áthidaló Transrapid-szakasz, ám a költségek parttalan növekedése miatt végül a Schröder-kormány 2001-ben végleg elvetette a tervet. Helyette a Transrapid mögött álló konzorcium (Siemens-ThyssenKrupp) végül Sanghajban épített 35 kilométeres pályát, amely a kínai nagyváros repülőterét köti össze a belvárossal. Kína azt tervezi, hogy idővel
mágnesvasúttal köti össze Pekinget és Sanghajt.

Korábbi videó egy Transrapid szerelvényről

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?