Stanislaw Wielgus vasárnap, beiktatási miséjén bejelentett lemondása nemcsak a székesegyházban és előtte egybegyűlt hívek - a lépést helyeslők és az érsek maradását kívánók - között szította fel az indulatokat, megosztja a lengyel papságot is. Ez pedig heves vitákban és sajátos koalíciókban ölt testet - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Józef Glemp prímás megértést kért a hívektől Wielgus számára, akit „behálózott” az állambiztonsági szervezet, így akarván semlegesíteni a „buzgó papot”. A főpap bírálta, hogy kijelölt utóda fölött híresztelések és háromszor fénymásolt iratok alapján mondtak ítéletet.

Wielgus fölött már pénteken - az együttműködés beismerésének napján - pálcát tört Gdansk érseke. Tadeusz Goclowski, a lengyel egyház egyik legnagyobb tekintélyű alakja kijelentette: varsói kollégája helyében ő arra kérné a Szentszéket, hogy mentse fel minden tisztségéből. Goclowski értetlenségének adott hangot Wielgus heteken át tartó tagadása, majd ezt követő mentegetőzése kapcsán. Mint mondta, a varsói érsek magatartása éles ellentétben áll a püspöki kar tavaly augusztusban kiadott, a titkosszolgálati összefonódásokkal kapcsolatos memorandumával.

Ebben szó szerint ez áll: „már önmagában az együttműködési nyilatkozat aláírása is bűn, tekintet nélkül annak okaira és motívumaira”. Az emlékeztető ezen kívül megköveteli a „bűn” (a szöveg nem jogi, hanem teológiai értelemben, azaz Isten elleni vétek gyanánt használja ezt a kifejezést) önkéntes beismerését és a nyilvános bocsánatkérést. Wielgus viszont csak azután ismerte be együttműködését a titkosszolgálattal, hogy aktája tartalma nyilvánosságra került, s azt történészek hitelesnek találták.

Az első érintett Konrad Hejmo domonkos rendi atya volt: a vatikáni lengyel zarándokközpontot vezető atya és a titkosszolgálat együttműködéséről a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) rántotta le a leplet. Azóta egy sor további magas rangú egyházi személyiség lepleződött le mint titkos ügynök.

Mivel Lengyelországban csak bizonyos állami tisztségviselőkre nézve kötelező a titkosügynöki szempontból való átvilágítás, a legtöbb pap esetében úgynevezett „vad lusztráció” történt. Ennek során az információk esetenként homályos csatornákon keresztül jutottak el a nyilvánossághoz. Az egyház ellentmondásosan reagált. Míg a püspökök ismételten visszafogottságra, mérsékletre intettek, addig a papok - főként azok, akik kivették a részüket a kommunista diktatúra alatti ellenzéki tevékenységből - sürgették a kollaboráló egyházi személyek titkosszolgálati aktáinak közzétételét.

Wielgus esete kínosan érinti a Vatikánt is, személy szerint a pápát. XVI. Benedek környezete most azzal érvel, hogy a lengyel főpap eltitkolta az egyházfő elől a múltjával kapcsolatos valós információkat. Hogy Wielgus még szombaton arra kérte a híveket, fogadják jóindulattal a varsói érsek posztján, arra utal, hogy a „vészféket” a Vatikánban húzták meg - mutatott rá a zürichi Tages-Anzeiger.

A madridi El Mundo szerint még nem hangzott el az utolsó szó a Wielgus-ügyben. Az egyház ugyanis azt gyanítja, hogy bizonyos személyek bosszút akarnak állni azért a szerepért, amelyet a papok játszottak a kommunizmus megdöntésében. Olyan találgatások is hallhatók, hogy az érsek lemondásának hátterében maga Lech Kaczynski áll. A lengyel államfő megszállottan próbálja megtisztítani a közéletet a kommunista rezsim kiszolgálóitól.